Na, ma este érdekes kalandokban volt részem. Először is elmentem a Proeflokaalba, ami a meccsnézős kocsma, szép nagy kivetítőn adják a meccseket. Ha éppen Spanyol csapat játszik, mindig tele van. Jó a hangulat, és van Warsteiner és Edelweiss csapolva. Szóval megnéztük a Bajnokok Ligája döntőt, Barcelona-Mancherster United. Eddigi tapasztalataim szerint mindig a spanyolokkal volt teli a kocsma, a Barca-Real mecccseken beférni sem lehet az ajtón, és hatalmas hangulat volt. Ehhez képest ma a Manchester góljánál 10 szer hangosabb volt a közönség, mint a 3 Barca gólnál. Ettől függetlenül még jó volt a meccs. Végül 4-en találkztunk odabent, Leticia, Helena, Óttar és én.
A meccs után még felmentünk Óttarékhoz, akik nagyon közel laknak. Kicsit hangolódtunk a következő programra, ami a Brasil Night volt. Én ugyan nem tudtam róla, de Delft egyetlen klubjában, a Speakersben, Brazil este volt. Teljesen váratlanul ért a program, kockás ingben (alatta a Flash póló azért befigyelt), mentem bulizni. A show nagyon jó volt, a színpadon egymást váltogatták a brazil dobolós-, capoeira-, táncolós csapatok. Persze igazi Brazilokkal, nem valami Holland utánzattal. A vége felé meg 5 igazi brazil karneváli táncoslány is feltűnt a színpadon - élőben egészen sokkal jobb az élmény, mint bárhol máshol. A csapatok fellépései között persze brazil zenéket játszott a brazil dj, a hagyományos sambától a badass brazil hiphop-ig minden volt a teritéken. Nagyon jó volt a buli, szokatlan módon egészen jó volt a nemek aránya.
Azért kifelé menet egyből dobhártyán vágott a valóság - a külső teremben egy rakás holland ugrált az enyhén szólva is gusztustalan holland rádióslágerekre. Ezeknek tényleg nincs ízlésük.
Múlt hét pénteken egy igazi különleges esküvőn vettem részt. Arról már korábban is írtam, hogy az izlandiak mindig párban járnak, (néhány kivételtől eltekintve), és most az egyik pár úgy döntött, hogy összeházasodnak.
Atli az esküvő előtt 2 nappal megkért, hogy fotózzam le az esküvőjüket, mert az anyukája gépe beadta a kulcsot. Modtam, hogy szívesen, de ne várjanak profi mínőséget, hiszen csak 2 objektívem és egy tripodom van, még egy valamire való vaku sincs a szertárban. Mondta, hogy persze, nem gond, csak pár képet szeretnének.
Atli és Eva
Ezt már furcsának találhattam volna, de még nem sejtettem, hogy mennyire más lesz ez az esküvő, mint amihez Magyarországon szokva vagyunk. Péntek délután 5 kor találkoztunk a főtéren, pár képet szerettek volna az esküvő előtt. Kiderült, hogy fél 6 kor már várnak minket a Városházán, szóval 30 percem volt valami épkézláb képet elővarázsolni róluk. Mit nem mondjak, igencsak leizzadtam, és nem csak a melegtől. Azért sikerült pár jó portrét csinálni, bár lehetett volna több időt is szánni rájuk. Fél 6 kor bevonultunk a Városházára, ami a Nieuwe Kerk-el szemben áll a Főtéren, korábbi képeimről ismerős lehet. Kiderült, hogy a szertartásra 16 izlandi volt hivatalos, meg én. Mint látni fogjuk, minden a minimalizmus jegyében volt megszervezve. Bementünk a házasságkötő-termbe, ahol kétoldalt 1-1 sorban el is fért a teljes násznép. A szertartást egy Holland anyakönyvvezető tartotta, igencsak tört angolsággal. Körülbelül 15 percig beszélt, megvolt a gyűrű, a tanúk aláírtak, és már mehettünk is kifelé. A Főtéren még csináltam pár csoportképet, aztán mindenki szétoszlott.
Csoportkép a Főtéren (16 izlandi)
A következő állomás Atli és Eva lakásán volt, ahol az ünnepi vacsora várt mindenkit. Már amikor ott voltam, akkor jöttem rá, hogy milyen furcsa is ez - nem béreltek ki vendéglőt/sportcsarnokot, nem hívtak meg 150 embert, még csak egy egész disznó sem volt levágva - az albérletükben volt a buli, ahol még székből sem volt elég, hogy mindenki együtt leülhessen. A kaja amúgy nagyon finom volt, hidegtál salátával, pezsgő, aztán 2 normál méretű torta. Voltam már nagyobb házibuliban is. Mégis, valahogy teljesen természetesnek hatott a dolog. Tényleg minimális költségvetéssel, minimális létszámmal, minimális méretű helyen, de megünnepelték, hogy összeházasodtak. El is felejtettem mondani, hogy mindkettőjüknek csak a szülei jöttek el, összesen 4 fő, még a testvérek sem jöttek el a jeles alkalomra. A maradék meghívott jelenleg mind Hollandiában él.
Az esküvői torta
A vacsora után kezdődött a buli, ami sok alkohol elfogyasztását jelentette, miközben megérkezett még pár nem-izlandi barát is. Később már zene is volt, meg éneklés és tánc. Tényleg nagyon jó volt, én szuperül éreztem magam. Az izlandiak nagyon jófejek, szinte kivétel nélkül. Arról nem is beszélve, hogy az izlandi lányok mind nagyon gyönyörűek, (és nagyon foglaltak). Ha nem is ezen a nyáron, de a következőn, már biztos úticél Izland.
Epilógus: Vasárnap reggelre ismét kitört az egyik vulkán Izlandon, a Grímsvötnum, és leállt a légiközlekedés. Eva szülei és Asta ittragadtak Hollandiában, talán pár napon belül repülhetnek, ha kedvező a széljárás :)
Na jó rég írtam, mindenkitől elnézést kérek, aki várta a postokat. Elég elfoglalt voltam mostanában, nem nagyon volt időm blogolni.
A Keukenhof után a következő említésre méltó esemény a Queens Night volt. Ez az este a Queens Day előtti este, amikor is minden holland elkezdi a bulizást. Én Hágába mentem pár ismerőssel. Az egész város tele volt emberekkel, mert minden sarkon vagy vidámpark, vagy színpadok volltak felállítva. Az időjárás nagyon kegyes volt, laza 20 fok körül volt éjjel is a hőmérséklet. Azért időben hazamentünk, mert másnap nagy terveink voltak.
Nevezetesen a korán kelés, és bejutás Amszterdamba. Tavaly ugye ez nem sikerült. Idén Orsival ketten idultunk útnak, és meglepően simán jutottunk el 10 óra körül Amszterdam Centrálba. Innen gyalog indultunk útnak, és a Vondelpark felé vettük az irányt, ahol néhány ismerősöm tartózkodott. Na velük nem találkoztunk, ellenben Orsi barátja és a haverjai szembejöttek, így csatlakoztunk hozzájuk. Egész nap mászkáltunk a városban, söröztünk, meg a kirakodóvásárt néztük. A Vondelpark arról híres, hogy ezen a napon bárki kiviheti a kacatjait a parkba, és árulhatja a többieknek. Én erről a szokásról még nem is hallottam, így eléggé meglepett az irdatlan mennyiségű kisfiú és kislány, akik a földre terített pokrócon elhelyezett játékaikat árulták. A szüleik a pokróc mögötti strandszéken ülve napoztak, a kis lurkók meg teli torokból üvöltötték, hogy 2 Barbie/Transformers/fakocka 1 euro. Meglepően sok szülő viszont zenélésre késztette a gyerekét, rengetegen hegedültek meg doboltak a parkban. A Vondelpark után a Museumplein felé vettük az irányt, ahol egy Sziget nagyszínpadnál is nagyobb színpad volt felállítva, lévén ez a fő esemény. A színpadon minden egyes előadó 2 db számot adott elő, elég gyosan cserélgetve egymást. Iszonyatos mennyiségű holland X faktor/Voice/Holland’s got Talent felfedezett lépett fel, természetesen egyet sem ismertem közülük. Néha feltűnt egy egy külföldi is, de annyira nem híresek. Már épp kezdtem unni, mikor megjelent a színpadon Afrojack, aki egy elég menő Dj, és jó zenét játszik. Otthon rengeteget kell fizetni, hogy lássa az ember. Ezután jött a hír, hogy a bulit Armin van Buuren zárja, aki a Dj Mag Top 100-as listájának első helyezettje. (Érdemes a listát csekkolni, a jelenleg a top 10-ből 4 holland, de volt már több is). Végül nem vártuk meg, mert a hőség és a tömeg elég durván lefárasztott minket, de azért nagyon sajnálom a dolgot. Legnagyobb meglepetésemre teljesen simán hazaértünk a vonattal, nem volt semmi fennakadás.
A következő pont a villámlátogatásom Budapesten. 4 teljes napra mentem haza, ami alatt rengeteg minden történt. Találkoztam sok-sok ismerőssel, voltam bulizni, grillpartin, születésnapon, vásárolni, látogatóban a kórházban, vendéglőben, Zöld Pardonban (hiba volt), CD Fűben, Könyvtárklubban. Vettem egy 500 gigás WD Passport külső vincsesztert, mert a régi betelt. Szegény öcsémet rendesen elővette a balszerencse, egyik betegségből a másikba esett. Nem túl kellemes életmód, innen is kitartást kívánok, meg jobb szerencsét. Vasárnap este még beiktattam 2 találkozót, ahol meglátogattuk a Vasalt Szendvicsest a Wesselényi utcában, még mindig zseniális, valamint a Gödörben egy szuperjó koncert végét láttuk, muszáj kitennem egy videojukat:
Hétfőn hajnali 4 kor keltem, és irány a reptér. Itt összefutottam Dzsuzsák Balázzsal, aki szintén a hajnali járattal ment dolgozni Eindhovenbe. Én délután fél 2 kor már Delftben a diplomakonzulenseimmel tárgyaltam a diplomám elő felét, amit amúgy elég jól fogadtak. Ez azért jó jel volt, gondoltam haladok valamennyire. Ekkor még nem tudtam, hogy az egyik konzulensemet kirúgták az egyetemről, és június végén távozik. Meg azt sem, hogy a cégnél az egyetlen kollegám, aki ért a témámhoz, felmondott, és május végén távozik. Na most itt tartok, remélem holnap nem fogják visszavenni az összes kreditemet, elvégre péntek 13. Bővebb információval majd még jelentkezem.
