Mert enni kell!

A héten több kalandom is volt étkezés témakörben.

Csütörtökön vettem 2 db mangót a boltban, mert jól néztek ki, és olcsó volt. Vacsora után meg is ettem az egyiket. Körül belül egy órával később már éreztem, hogy valami nincs rendben a mangóval. A gép előtt ülve egyszer csak azt vettem észre, hogy folyamatosan vakarom magam, mert mindenhol viszketek. A bőröm a nyakamtól kezdődve tűzpirosba ment át, és égett, de nagyon. Csúnya allergiás rohamom lett a mangótól. Eléggé megijedtem, hogy most mi lesz velem, este van, már rég nincs nyitva semmi, én meg itt szép lassan meghalok. Jobb ötlet híján utánanéztem az interneten, hogy létezik e mangó allergia, és mit kell tenni ellene. A világháló természetesen tömve van az allergiával is, szóval hamar megtaláltam a válaszokat - nem, nem halálos, egyek kalciumot, és elmúlik pár óra alatt. Ezek után megittam egy fél doboz tejet, és Eoin még kalcium tablettát is szerzett nekem a boltból. Az éjjelem azért elég keményen telt, aludni csak hajnal felé sikerült, amikor már kezdett elmúlni az iszonyú égető érzés. Reggel amikor felébredtem, már nem voltam sehol piros, és az égető érzés is elmúlt. Azért Luis azt javasolta, hogy menjek el a patikába, és kérdezzem meg, h kell e valamit csinálnom. A patikus néni adott egy gyógyszert, ami enyhíti a tüneteket, vegyem be még 2 napig.

A nagy mangó ijedségre orvoslásul szombaton elmentünk a piacra ebédelni. Nagyon jó piac van szombatonként a belvárosban, igazi holland portékákkal: virágok, sajtok, tengeri herkentyűk, gyümölcsök, zöldségek, na meg persze sültkrumpli majonézzel. Az ebédünk 4 euróból megvolt, és nagyon jól laktunk. A menü: frissen sült sültkrumpli majonézzel, ketchuppal, kockára vágott hagymával megszórva, valamint egy nagy adag sülthal. A hal nem tudom milyen fajtájú, de az íze olyan, mint a Hekk-nek otthon, és itt Kibbeling-nek hívják.

Ma pedig kipróbáltuk az alattunk újonnan nyílt Döner-est! Rendes gyrost ettem, először mióta itt vagyok. Sajnos nem volt valami jó, otthon sokkal profibbak a törökök, de a 2 euró az 2 euró. Lehet, hogy még máskor is megpróbálkozok velük, mert csak 2 euró :)

Vegyesfelvágott

Rájöttem mi hiányzik a boltból: a jó kis igazi párizsi! Itt nem lehet rendes párizsit kapni. Van csirkemell, van hajszálvékonyra szelt pulykasonka, meg van valami furcsa dolog, ami külsőre olyan, mint a sertés párizsi, de ha az ember kinyitja, kiderül, hogy kenőmájas szerű dolog felszeletelve. Már nagyon vágyom egy kis füstölt pulyka párizsira.

Vasárnap rendes vacsorát főztem magamnak, mert már elegem volt az 5 perc alatt összedobott bolognai spagettiből, meg a szendvicsekből. Szóval a menü: Citromfüves csirke kukoricás rizzsel, zöldsaláta előregyártott salátaöntettel, valamint egy üveg belga búzasör. (Citromot ma vettem, de még van pár üveg söröm)

A salátáról jut eszembe, hogy ezek a hollandok hihetetlenek. Az Albert Heijn polcain körülbelül 20 féle előre csomagolt saláta alapot lehet találni, és a 20 ból 19 dugig van hagymával. Nekem nincs bajom a hagymával, de amikor egy 2 adagos salátába 2 fej vöröshagyma, 2 zöldhagyma, meg egy teljes póréhagyma van beleszeletelve, az kicsit sok tud lenni.

Átmentem a nehéz írásbeli vizsgámon, aminek most lett meg az eredménye. Ez már nem olyan fényes, de megvan.

Az eső hihetetlenül tud esni. Ma az egyetemig vezető nem egész 10 perces bicikliúton úgy elázott a farmerom, hogy fél nap alatt sem száradt meg.

Múlt héten megvolt az első hihetetlen jó órám. Vendégelőadó jött az Acélhidak című tantárgyból, egy főépítésvezető a HSM nevű óriás acélipari vállalattól, és a függőhidak építéséről tartott prezentációt. Hihetetlen érdekes volt, otthon erről egyetlen szót sem hallottunk, és teljesen új dimenziókat nyitott a hídépítés terén a fejemben. A méretek, a felhasznált anyagok, pénz, munkaerő, mind-mind sokkal nagyobb, mint otthon. És mindezt egészen közel is meg lehet találni, itt Európában.

Pénteken voltunk bulizni Rotterdamban, és teljesen meglepődtem a sok emberen éjjel a városban. Ekkor jöttem rá, hogy abszolút elszoktam Budapesttől, és a budapesti éjszakáktól.

House

Mostanában elég sok sorozatot nézek köszönhetően annak, hogy nem szólnak rám érte, hogy már megint a Jóbarátokat nézem tanulás helyett.. (A Jóbarátokat most nem nézem, itt pihennek az asztalomon).

Az a jó a sok sorozatban, hogy az ember látja a tendenciákat - mikor javul egy sorozat, mikor romlik el, és mikor van végérvényesen elromolva. Ennek köszönhető, hogy például idén már nem kínzom magam a Heroes-zal, mert annyi érdesség nem maradt a sorozatban, hogy elolvassam utólag valahol a sztorit . Ennek köszönhetően lett egy új kedvencem, a Lie to me, ami nagyon bejövős sorozat, most a második évadot tapossák, és egyre javul a színvonal - izgalmasak az epizódok, jók a szereplők, és érdekes a sztori.

Ennek köszönhetően nézek most két új sorozatot, a Flashforwardot, ami ha jól tudom, Magyarországon most indul a tévében, és a V-t, ami még Amerikában is csak 3 részt élt meg. Mindkettő nagyon izgalmasnak ígérkezett, de folyamatosan romlik a színvonaluk, ha így megy tovább nyugodt szívvel fogom kaszálni őket. Ennek köszönhetően van heti 2x22 perc vidámság az életemben (How I met your Mother, Two and a half Man).

Na és persze Doktor House! Minden sorozat közül ez az egyetlen, ami toronymagasan kitűnik a tömegből, aminek eddig sikerült elkerülnie az érdektelenséget, a gagyi sztorikat, a színészekkel is remekül bánnak (nincsenek bénák, sőt a jókat is el merik küldeni a nemes cél érdekében), és ezáltal nemcsak tartják a színvonalat, hanem folyton emelik a lécet, szórakoztatják a népet. Nekem ez abszolút bejön, mindig le tudnak kötni, és tudok izgulni a sorozaton, mert már egyáltalán nem biztos, hogy a páciens túléli e a részt, vagy a főhősökkel nem történik valami rendkívüli.

Az új évad kapcsán jutott eszembe írni a sorozatokról, mert szinte hihetetlen módon a mostani (6. évad) is rendkívül jó. Több rész után is csak kapkodtam a fejem, hogy mi történt, te jó ég.

500 days of Summer

Új kedvenc filmem van. Vannak filmek, amik kedvencekké válnak, mert jó a sztori, jók a színészek, jók a képek, jó a zene, vagy csak egyszerűen megragadják az embert. Ez a film nálam minden szempontból telitalálat. A film Tomról szól, aki egy nagyvárosi fiatal srác, nem sokkal idősebb, mint mondjuk én. Építésznek tanult, de egy üdvözlőlap gyártó cégnél kötött ki, mint kreatív író. Találkozik egy lánnyal, aki egyből felkelti a figyelmét, kiderül, hogy a lány is felfigyelt rá, boldogan élnek egy nem-párkapcsolatban (semmi komoly, ne rontsuk el címkékkel), amíg a lány tovább nem lép. Körülbelül ennyi a sztori.

A két színész hihetetlen jól játszik, Joseph Gordon-Lewitt és Zooey Deschanel, utóbbi személyében egyből ráismertem következő színésznő rajongásom tárgyára (annyira szép..)

Ami viszont abszolút eldöntötte a rajongásomat a film iránt, az a szavakkal nem is nagyon kifejezhető finom részletek jelenléte. Miközben néztem a filmet, rengetegszer villant át az agyamon egy-egy gesztus, mozdulat, reakció, monológ vagy párbeszéd kapcsán, hogy úr isten, ez annyira 'igazi', jellemző az emberekre, én magam is megéltem, vagy láttam ezt. Nem igazán tudok jó példákat idézni a filmből, de olyasmire gondolok, mint a lista, hogy mi tetszik meg egy lányon, milyen apróságokba lehet beleszeretni, vagy éppen azok az icipici jelek, amik arra utalnak, hogy valami elromlott a kapcsolatban. Nem beszélve a ki nem mondott szavakról, az együtt nem értés elhallgatásáról, vagy azokról a pillanatokról, amikor mindkét félnek igaza van, és mégsem értik meg egymást.

Mindemellett nagyon jó ritmusa van a filmnek, jó zenék szólnak a megfelelő pillanatokban, és a grafikák is nagyon tetszettek. Emellett a keretes történet, a párhuzamba állított idősíkok és a narráció és illő.

Azt hiszem erre mondják, hogy azonosulni a filmmel. Ilyen filmeket érdemes csinálni, és persze nézni.

500 days of Summer (imdb)

Szerkezetvizsgáló labor

Naszóval nem tökéletes a Google sem. Megpróbáltam egy képes bejegyzést írni a munkámról, de a Picasa-ra feltöltött képeimet nem tudom beszúrni a bejegyzésbe anélkül, hogy újra feltölteném őket.. Pedig mennie kéne.

A megoldás az, hogy idelinkelem az albumot, és az albumban írtam a képaláírásokba, hogy mit érdemes nézni a képeken. Izgi mi?

Tehát az album: structural lab

Amúgy hétvégén vettem villanykörtét, dossziét és tűzőgépet, piacon sajtot, 20 m polietilén kötelet meg sört.

Első vizsga

Megvolt az első angol nyelvű vizsgám! Ráadásul szóbeli! És "5" -öst kaptam. Igazából 8-ast.

Osztályzat-magyarázó:

Itt 1-10 ig osztályoznak, 5-ös vagy 6-ostól van meg egy vizsga, és a 8-as az itteni ötös, 9-10 -et nem adnak, csak nagyon ritkán.

Amúgy FRP structures-ből voltam ma vizsgázni, ez szálerősítésű műanyag-szerkezeteket jelent. Mindenkinek időpontra kellett jelentkezni, szóval egyedül voltam. 1 órát beszélgettünk Kolstein professzorral, nem volt túlságosan szigorú, a végén kellett csak pár példát megoldani előtte, és még statikából sem égtem be előtte..
Azt hiszem ez most jó kezdet volt :)

Anyu Delftben

Ezen a héten valahogy nem éreztem késztetést új bejegyzés írására, de most mégis megpróbálom, hogy ne törjön meg a lendület. Igazából még van is miről írni, csak valahogy nem állnak össze gondolatokká az események. Talán ezt hívják alkotói válságnak? Nem tudom.

Kedden nagy napra ébredtem, megjött az első látogatóm Magyarországról, méghozzá az anyukám. A Wizzairrel jött, ami Eindhovenben száll le, szóval korán keltem, és irány az állomás. Delftből közvetlen vonal megy Eindhovenbe, intercity, szóval nagyon kényelmes odajutni. Másfél óra vonatozás, majd 15 perc buszozás után délben meg is érkeztem a reptérre, ami olyan pici a Schipholhoz képest, mint egy gyufás skatulya az új iMac dobozához képest ;)

Az időzítés tökélete volt, pár perc múlva meg is jelent anyukám a kijáratnál, egy kisebb fajta sporttáskával. A sporttáska tartalma: egy üveg Unicum, egy rúd szalámi, 3 Túrórudi, 3 Sportszelet, egy zacskó házi pogácsa, egy zacskó pirospaprika, egy rúd püspökkenyér, néhány zokni, kesztyű, sál, sapka, acél2 házi, acélhíd házi, dinamika könyv, 2 Rejtő könyv, 2 Lewis Carroll könyv, valamint néhány holmi anyukám ittartózkodásához. El se tudjátok képzelni mennyire örültem anyukámnak.

A két és fél nap alatt, amíg itt volt, megnéztük röviden Eindhovent, elvittem az egyik kedvenc helyemre itt Delftben, a Bebop nevű kocsmába, ahol minden kedden este élő jazz zene van (kedd este mentünk), kivillamosoztunk Scheveningenbe a tengerpartra, megnéztük Delftet nappal is, ahol felmásztunk a Nieuwe Kerk tornyába, ami elképesztően magas, és csodálatos kilátás nyílt nem csal Delftre, hanem a környező területekre is. -képek- Valamint bevásároltunk nekem télire. Vettem új cipőt, télikabátot, sálat és egész olcsón megúsztuk. Ráadásul most már igazi hollandnak nézek ki :)

Sajnos csütörtökön délben indult a gép visszafelé, szóval reggel nem volt már semmi másra időnk, csak kikísértem az állomásra, és megvártam vele a vonatot.

Nagyon jó volt újra látni anyukámat, de miután elment a vonat, megint kicsit olyan érzésem volt, mint amikor augusztusban a reptéren vártam a repülőmre. Nehéz megfogalmazni, de úgy éreztem, mintha megint elhagynám Magyarországot, habár fizikailag már nem is voltam ott. Megfordultam, és miközben az új cipőmben kényelmesen bandukoltam hazafelé a napsütésben, az vigasztalt, hogy most nem az ismeretlenbe gyalogolok, hanem haza, az otthonomba.