Budapest

Megjöttem Budapestre!
2 hétig hívhattok a magyar számomon: 0670-2105287

Annyira jó az itthoni koszt :)

Utolsó hét 2009 ben

Tegnap dolgoztam utoljára 2009-ben a szerkezetvizsgáló laborban. Múlt héten megérkezett a full-scale rácsos tartónk (S890), szóval ezen a héten azt ragasztgattuk tele bélyegekkel. Ez már komoly feladat, több mint 80 bélyeg, mindenféle nehezen elérhető helyen, szóval eléggé vicces, amikor az ember fejjel lefelé flexel, hogy hozzáférjen az adott helyhez. Feltettem pár képet a laboros albumba a Picasan.

Amúgy tegnap délután mindenki kapott egy üveg bort aki a laborban dolgozik. Tök jól esett, hogy rendes munkatársként kezelnek. Richard azt mesélte, hogy ezeket a borokat abból a pénzből veszik, amit a visszaszállított régi vasdarabokért kapnak a "méhben".

Aztán este még lenéztünk egy bárba, ami az építőmérnöki épület aljában van minden csütörtökön, és karácsony alkalmából ingyen volt a sör vagy 2 órán át. Ez kellően megalapozta az estét..

In Brugge

Én Brugge-ról először az In Bruges című film kapcsán hallottam. Ez a film az egyik kedvenc filmem lett azóta, remek szereposztással (csupa ír színész: Colin Farrell, Ralph Finnes, Brendan Gleeson), nekem való humorral, és persze egy szépséges belga színésznővel (Clémence Poésy). Remek idézetek maradtak meg bennem a filmből. Néhány hete kiderült, hogy Eoin is hasonlóan rajong a filmért, és kitaláltuk, hogy el kéne látogatni Bruggeba.

Tegnap meg is látogattuk.

A túra igen jól sikerült, izgalmaktól sem volt mentes, összességében nagyon jól éreztük magunkat. Reggel Nikos, Eoin és én a sarkon találkoztunk a megbeszéltek szerint, majd kibringáztunk a vasútállomásra. Az állomáson kiderült, hogy vágányépítés miatt nem közlekednek a vonatok Delft és Rotterdam között, valamint Eoin otthon hagyta a neten vásárolt vonatjegyét. Semmi gond, megvártuk míg visszament érte. Ezután következett egy nem mindennapi utazás Bruggeba. Összesen 5 járművel jutottunk el odáig, természetesen vissza is hasonlóan jöttünk.Az átszállási pontok: Delft-Schiedam-Rotterdam-Antwerpen-Gent-Brugge. Időtartam: kb 4 óra. Közúton körülbelül 195 km. Amilyen kényelmesen el lehet jutni innen Brüsszelbe, na annyira nehéz Bruggeba. Gentben megálltunk egy kicsit ebédelni, meg megnéztük egy kis részét a városnak, majd délután folytattuk utunkat a célállomás felé.

Brugge tényleg álomszép városka. Előzetesen számítottam rá, de mégis hihetetlen mennyiségű turistával találkoztunk a belvárosban. Körbesétáltunk az ódon utcákon, a jellegzetes németalföldi házak között, az egymás fölé tornyosuló tégla oromzatok között, megálltunk egy kávéra és egy waffelre a Karácsonyi Vásárban, bementünk a Sint Salvatorskathedraalba, majd a főtérre kiérve megcsodáltuk a Tornyot. Aki látta a filmet, Bruggeról egyből a Belfort 83 m magas tornya jut eszébe. Sajnos mikor beálltunk a sorba, kiderült, hogy már csak 15 percig lehet jegyet venni, természetesen nem kerültünk sorra.

Bánatunkban úgy döntöttünk, hogy keresünk egy helyet, ahol kicsit megpihenhetünk. A főtér közelében minden pub tömve volt túristákkal, szóval mi kicsit távolabb keresgéltünk, míg véletlenül rá nem bukkantunk a legjobb helyre, Brugge Ír kocsmájára. Eoin ennek nagyon megörült, be is tértünk, és nem bántuk meg. Igazi pintben mérték a csapolt Guiness sört, a falon a tévében Ronnie O'Sullivan snookerezett, és ránk egy igazi biliárdasztal várt. A falon kis bekeretezett képeken az In Bruges ír szereplői láthatók a kocsma személyzetével. Vicces volt elképzelni, hogy azon a biliárdasztalon játszunk, ahol Colin Farrell is játszott a forgatás utáni estéken.. Rendesen kipihentük magunkat :) majd 6 óra felé újra elindultunk, és körbesétáltunk a városban.

Ha lehet ilyet mondani, nekem Brugge sötétben még jobban tetszett, mint világosban. Ami különlegesen álomszerűvé teszi a várost, az a fények játéka. Mesterien van kivilágítva minden torony, tégla homlokzat, a fákon égők, színes lámpák, fénylő szökőkút. Csodás összhatást nyújt minden részlet.

Visszafelé 8 óra után indultunk, szoros átszállásokkal, de csodával határos módon egyetlen vonatot sem késtünk le. Delftben épp éjfélt harangoztak, mikor lekászálódtunk a vonatpótló buszról.

Képek a kirándulásról

Spare ribs

Tegnap este találkoztam a volt evezős csoporttársaimmal, akikkel szeptemberben kezdtük az evezést, és együtt elmentünk a Billy Beer nevű helyre. A helyről azt érdemes tudni, hogy a De Beren étteremlánc delfti tagja, és a hollandok imádják, mert hétfőn és szerdán all you can eat keretén belül annyi spare ribs-t lehet enni, amennyi csak beléd fér.

Hihetetlen, de fogalmam sincs, hogy hívják ezt magyarul, rá kellett jönnöm, hogy még sosem ettem ilyet. Különböző szószokkal lehet kérni, meg hoznak hozzá köretet is, de mint kiderült, csak dísznek, mert egyedül én ettem belőle. Lennard felvilágosított, hogy köretet azért nem eszünk, mert az olcsó, és egyébként is a spare ribs-ért jöttünk.

Első felvonásként kihoztak mindenkinek egy kb 40 centis darabot, fa tálon, és ezt a többiek pillanatok alatt széttépték, és leküldték. Igen, itt mindenki kézzel evett. Ezt nem lehet evőeszközzel enni. Én csak néztem, mint Rozi a moziban, de miután nem ért több meglepetés én is csatlakoztam hozzájuk, és igyekeztem behozni a lemaradást. Miután csak egy kupac csont maradt mindenki előtt a tálon, jött a pincér lány, és mintha mi sem történt volna felvette a rendelést. Szerencsére a következő körben már csak fele akkora darabokat kaptunk, mint elsőre, így még én is meg tudtam enni a második kört. Lennard rekordja 14 kör.

Az este folyamán valami szöget ütött a fejemben. Épp mindenki beszámolt róla, hogy hogyan alakult a sorsa, mióta nem láttuk egymást, amikor Tom, (egy ausztrál srác, akivel ketten alkotjuk a teljes külföldi különítményt a Proteusban) úgy fogalmazta meg az érzéseit, válaszul a  Milyen itt élni? kérdésre, hogy "Annak ellenére, hogy egyáltalán nem értem, mit beszélnek körülöttem az emberek, egészen otthon érzem magam".

Én pedig elgondolkodtam rajta, hogy milyen igaza van.

Sinter Klaas

Érdekesség, hogy a Hollandoknál a december 5. -e a nagy ünnep. Értem ezt úgy, hogy náluk a Mikulás december 5. -én este jön sok-sok ajándékkal, és ünnepléssel. Ilyenkor mindenki megajándékozza a másikat, mint nálunk Karácsonykor, és együtt töltik az estét.

Mircea és Leticia a két mentorunk kitalálta, hogy töltsünk egy estét közösen, lehetőleg az egész csoport, akik együtt kezdték az Msc-t. Lesz valami játék, amire mindenkinek kell egy "jó" és egy "rossz" ajándékot hoznia, persze nem tudni előre ki fogja kapni. Mivel a mi lakásunk a legnagyobb, és körül belül mindenki ezen a környéken lakik, nálunk lesz megtartva a mesedélután. kb egy óra múlva :)

Én már megleptem magam egy csokimikulással, amihez járt egy fura társ is..