2010. augusztus 28., szombat

Senki ne akarjon Hollandiában nyaralni

Hogy miért? Ezért:



Egész héten ilyen idő volt, a nap nagyon nem akar sütni. Azért ez elég demoralizáló a magyar 30-35 fok és szikrázó napsütés után.

Amúgy a héten elég unalmas volt az élet a csodás időjárás mellé. A haverok csak szép lassan jöttek vissza, van aki még csak jövő héten fog megjönni. A változatosságot a szerdai holland teszt adta, amit nem túl kellemes körülmények között, de sikerült abszolválnom, így következő hétfőtől 7 héten át fogok heti 2 alkalommal hollandot tanulni. Minden órára előre fel kell készülni, lesznek tesztek, meg assignmentek is, szóval egy elég intenzív kurzusnak nézek elébe. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyenben részem, itt Delftben biztosan nem. Azért kicsit várom is, mert új emberekkel fogok megismerkedni, na meg egy új nyelvvel, ami reményeim szerint elég hasznos is lesz számomra. Ezen kívül az első negyedévben csak 1 tárgyam lesz, az a címe, hogy Fatigue, vagyis Fáradás. Ebből már lehet sejteni, hogy elég laza lesz az ősz első fele, ami nem is baj, mert egyre lustább vagyok.
Pénteken volt még egy pótvizsgám, amit azért kellett megírnom, mert a Philosophy, Ethics and Technology Assessment című csodás tárgyból csak 4-est kaptam júliusban, ami ugye nem elég a boldoguláshoz. Szerintem jól sikerült, de ne kiabáljunk még el előre semmit.

Eszembe jutott még egy érdekesség, amit a héten láttam. Ugye a Holland Rendőrségről már ejtettem pár szót, amikor biciklivázszámot ellenőriztek, meg megbüntettek 40 euróra mert nem égett a hátsó lámpám. Na most ha lehet, még meglepőbb dolgot műveltek. Egyik délután tekerek hazafelé a központból, és azt látom, hogy a bicikliút mellett áll vagy 10 rendőr, mintha kedélyes délutáni kertiparti lenne, beszélgetnek meg minden. A furcsa az volt, hogy körülbelül 6-7 robogó állt mellettük, és a hozzájuk tartozó hollandok aggódó arccal várakoztak. Amikor közelebb értem megláttam a mi okozza a feszültséget. Egy mobil robogótesztelő pad volt a kör közepén a földre állítva, amin minden robogót egyesével ellenőriztek! Felgurították rá a robogót, és koppanásig húzták a gázt, megmérve a maximális sebességét a gépnek. Ugye a "kicsit felfúrt" motorok így elég könnyen kiszűrhetőek. Na megnézném, hogy a magyar rendőrség mikor fog ilyeneket beszerezni, és random kiállni az út mellé ellenőrizni. Amúgy az tény, hogy itt sokkal több robogó van, mint otthon, és a pizzafutárok sosem mennek a csőgáznál lassabban, ami elég balesetveszélyes. De akkor is, nem semmi mikre rá nem ér itt a rendőrség.

2010. augusztus 24., kedd

Az első év

Pontosan 1 éve hagytam el Magyarországot, hogy világot lássak, tanuljak, új emberekkel ismerkedjek meg és új szemléletet, lehetőségeket szerezzek Hollandiában.


Tehát az első évem el is telt. Írhatnék most rengeteget, hogy mennyi minden történt velem az elmúlt 1 évben, de most inkább nem teszem, hiszen erre lett kitalálva a blogom. Bárki elolvashatja, visszanézheti,  kommentelheti, fikázhatja. Én titokban azt tervezem, hogy majd, ha vége lesz a blognak, lehet, hogy kezdek majd valamit vele. De ez még nem körvonalazódott teljesen.

Az egy év teljessé tételéhez még hozzátartozik egy rövid beszámoló a nyári szünetemről. Az előző post óta Magyarországon töltöttem a nyarat. Találkoztam nagyon sok ismerőssel, voltam 1 hetet Balatonberényben méllyen tisztelt Radnótis osztálytársaimmal, 1 hétig lóbáltam a lábam Siófokon a családommal, mászkáltam Pesten a BME-s évfolyamtársaimmal, körbebicikliztem a Tisza-tavat közeli és kevésbé közeli barátaimmal.
Nagyon gyorsan eltelt ez a szűk másfél hónap. Túl gyorsan. Ilyen kelemes nyaralásom már nagyon régen volt, és jó társaságban csak úgy repül az idő.

Ez még inkább igaz, most, hogy itt üldögélek egyedül a lakásomban Delftben, az időjárás pocsék, a haverok még nem jöttek vissza, és nem történik semmi. Ha minden igaz, akkor szerdán sikerül bejutnom a holland tanfolyamra, és megérte ilyen korán visszajönni.
Most épp befejeztem a Jóbarátokat immár másodszorra. Számomra ők már bevonultak a hallhatatlanok táborába, mindörökké kedvenceim maradnak. A 10. évad utolsó pár része annyira jó, hogy nem nagyon lehet szavakkal leírni, és ismét nagyon fájt végignézni, ahogyan leteszik a kulcsokat a konyhaasztalra, és kisétálnak az üres lakásból. Órákon keresztül tudnám mesélni a poénokat a sorozatból, és nagyon tudnék lelkesedni mind a hat szereplőért, ha lenne kinek. 


Végezetül itt a kedvenc jelenetem a 10x13 részből: