Az első év

Pontosan 1 éve hagytam el Magyarországot, hogy világot lássak, tanuljak, új emberekkel ismerkedjek meg és új szemléletet, lehetőségeket szerezzek Hollandiában.

Tehát az első évem el is telt. Írhatnék most rengeteget, hogy mennyi minden történt velem az elmúlt 1 évben, de most inkább nem teszem, hiszen erre lett kitalálva a blogom. Bárki elolvashatja, visszanézheti,  kommentelheti, fikázhatja. Én titokban azt tervezem, hogy majd, ha vége lesz a blognak, lehet, hogy kezdek majd valamit vele. De ez még nem körvonalazódott teljesen.

Az egy év teljessé tételéhez még hozzátartozik egy rövid beszámoló a nyári szünetemről. Az előző post óta Magyarországon töltöttem a nyarat. Találkoztam nagyon sok ismerőssel, voltam 1 hetet Balatonberényben méllyen tisztelt Radnótis osztálytársaimmal, 1 hétig lóbáltam a lábam Siófokon a családommal, mászkáltam Pesten a BME-s évfolyamtársaimmal, körbebicikliztem a Tisza-tavat közeli és kevésbé közeli barátaimmal.

Nagyon gyorsan eltelt ez a szűk másfél hónap. Túl gyorsan. Ilyen kelemes nyaralásom már nagyon régen volt, és jó társaságban csak úgy repül az idő.

Ez még inkább igaz, most, hogy itt üldögélek egyedül a lakásomban Delftben, az időjárás pocsék, a haverok még nem jöttek vissza, és nem történik semmi. Ha minden igaz, akkor szerdán sikerül bejutnom a holland tanfolyamra, és megérte ilyen korán visszajönni.

Most épp befejeztem a Jóbarátokat immár másodszorra. Számomra ők már bevonultak a hallhatatlanok táborába, mindörökké kedvenceim maradnak. A 10. évad utolsó pár része annyira jó, hogy nem nagyon lehet szavakkal leírni, és ismét nagyon fájt végignézni, ahogyan leteszik a kulcsokat a konyhaasztalra, és kisétálnak az üres lakásból. Órákon keresztül tudnám mesélni a poénokat a sorozatból, és nagyon tudnék lelkesedni mind a hat szereplőért, ha lenne kinek. 

Végezetül itt a kedvenc jelenetem a 10x13 részből: