Los Idiotas

Első rész

Az egész ott kezdődött, hogy december 15-én reggel 7 órakor fogtam a két bőröndöm, megemeltem a képzeletbeli kalapom Luis előtt, aki mellesleg méllyen aludt, és elindultam dolgozni. Mivel két vonattal és egy villamossal kell utaznom a munkahelyig, már reggel leizzadtam a cipekedésben. A kollégák szerintem észre sem vették, hogy két bőrőnddel jöttem dolgozni, de ez már csak egy ilyen hely. A szokásos napi 8 óra helyett csak 7 órát nyomogattam a billetyűzetet, részben, mert hamarabb akartam elindulni, mert unalmas a semmittevés, részben, mert elég időt akartam hagyni magamnak az einhoveni reptérig tartó utamra, valamint a reptéren megjósolhatatlan ideig tartó sorbanállásra. Úgy érzem lassan kezdek gyakorlott légi utassá válni. Ez amúgy örömmel tölt el, mert gyerekkorom óta úgy éreztem, hogy valamiféle hátrányban vagyok gyakorlottabb társaim mellett, nem mintha repülési versenyben lennénk. Röpke fél órás késéssel meg is érkeztem Budapest Ferihegy 1 terminálra, ahonnan édesapám kocsival hazavitt. 

Otthon kipakoltam a fél bőröndnyi édességet, ami a mi családunkban a külföldről hazatérők kötelező vámja, a csoki jelenti a bebocsátatást a lakásba és a családi életbe. Rövid alvás után másnap megkezdtem a téliszünetem első szakaszát, névlegesen a következő 5 napot, aminek mottója a barátok, ismerősök, rokonok meglátogatása volt, záró momentuma pedig Nikos barátom Budapestre érkezése. Az 5 nap alatt voltam a Műegyetemen doktorandusz szemináriumon, a Műcsarnokban kiállítás megnyitón, floorball meccsen, spontán kocsmai iszogatáson, meg előre megszervezetten, tartottam előadást Delftről a koliban (a ppt-t emailben el lehet kérni tőlem), na meg megnéztem a Tron Legacy című alkotást a moziban, ami a negatív kritikák ellenére nekem tetszett. Rá kellett jönnöm, hogy akármennyire tiltakoztam is eddig ellene, a fantázia világa a kedvenc mozis témám; legyen szó bájos tündérmeséről, izgalmas vadnyugati eposzról, vagy sötét science-fictionről, a kedvenc filmjeim mindig is a képzelet világaiban játszódnak.

Nikos egy szép hétfő reggelen érkezett meg Budapestre, természetesen kimentem elé a reptérre, bár ez a 3 óra alvás után eléggé nehezemre esett. Mivel ő is fáradt volt, ezért egész nap aludtunk a Tahi utcai lakásban, majd este elmentünk a belvárosba valamilyen programot keresni. Nikos kívánsága az volt, hogy valami élőzenés helyen lehetőleg magyar alkoholokat igyunk. Itt még nem sejtettem, de ez a két feltétel erősen visszatérő motívum lett utunk során. Végül találtunk élő zenét a Gödörben, meg Unicumot és Arany Ászokat, szóval jó kis esténk volt. 

Másnap este 10-kor érkezett meg Luis, akiért kocsival mentünk ki a reptérre. Előtte még meglátogattuk a Szatyor nevű budai vendéglátóipari egységet, ahol találkoztunk néhány egyetemi barátommal, majd Luist felszedve folytattuk utunkat a budapesti éjszakában, meglátogatva a Nagydiófa, Galéria, és a Vasalt szendvicses nevű helyeket, mind törzshelyem volt különböző életszakszaimban. Mivel én vezettem, ezért a srácok ittak helyettem is alkoholt, én meg elszürcsölgettem a baracklevem.

Szerdától pedig elindult a nagyüzemi városnézés, csak címszavakban: Harcsa Veronika koncert, Könyvtárklub, török gyrosos a Kálvinon, a Budai Vár, 914, Sirály, Széchenyi Fürdő, MŰPA Stravinskij koncert, Hősök tere, Andrássy út, Vörös Oroszlán teázó, Írók boltja, Liszt Ferenc tér, Bazilika, Fővám téri Vásárcsarnok, Vörösmarthy tér, valamit minden amit kihagytam.

A nagy városnézés közben pénteken, ami Szenteste volt, tartottunk egy kiadós vacsorát a családommal, ahova meghívtuk Nikost és Luist is. Nagyon sok finomat ettünk, a srácoknak utólag a mák indokolatlan használata maradt a legemlékezetesebb motívum a magyar ételekről, mivel sem Görögországban, sem Hondurasban nem használják a mákot étkezési célokra, itt meg minden süteményünkben az van. (Kis- és nagy mákoskifli, mákosbejgli, rakott zsidó izé lekvárral és mákkal, stb.) Vasárnap pedig a Siegler karácsonyra is elvittem a srácokat, had lássák a nagy családot. Előzetesen azt hittem, hogy majd jól zavarban lesznek, hogy mennyi sok ember ordibál evés közben magyarul, de mint kiderült nem nagyon illetődtek meg, mert mindkettőjük családja hasonló számú rokonnal operál, és náluk sem csöndben zajlik az érkezés. Mindent összevetve jól sikerült a karácsonyi ünneplés, nem csak nekem, nekik is jó élmény volt.

December 27-én hétfőn délelőtt kiautóztunk a Keleti Pályaudvarra, ahol felszálltunk a Bécsbe tartó RailJet vonatra.

folytatása következik

képek a budapesti tartózkodásunkról