Hanna

Az elmúlt pár hónapban nem nagyon találkoztam említésre méltó filmekkel, sem a holland bemutatók körében, sem a torrentoldalak választékában. Sajnos itt, Hollandiában, az amerikai blockbusterek sokkal inkább uralják a piacot, mint otthon, Budapesten.  Ennek ellenére örömmel számolhatok be róla, hogy végre megtört az átok, és egy kiváló filmet láttam.

A Hanna egy 2011-es film, amerikai, brit és német koprodukcióban készült. A Focus Features gyártotta, akikről azt kell tudni, hogy az egyik legjobb amerikai függetlenfilmes stúdió, érdemes egyszer elolvasni a történetüket, és az általuk készített filmek listáját, például itt és itt. (Olyan filmeket köszönhetünk nekik, mint a John Malkovich menet, Traffic, A Zongorista, Lost in Translation, In Bruge, Milk, Burn After Reading, stb.)

A Hanna főszereplője egy 16 éves lány, akit az apja nevelt fel egyedül, valahol a Finn hóbirodalomban az Északi Sarkkör közelében. Ketten élnek egy kunyhóban, a külvilágtól teljesen elszigetelve. A férfi elég különös módszerekkel neveli lányát, néha verekednek, rénszarvasra vadásznak, majd az elejtett állat csontjait használják célnak a lőgyakorlatokhoz. Este képeskönyvekből és lexikonokból tanulnak a világ többi részéről, különös tekintettel földrajzot és nyelveket. Egyszóval érezni lehet, hogy nincs itt minden rendben. Egyszercsak a fater kiás a földből egy jeladót, és azt mondja a lányának, hogy nyomd meg a gombot, és kezdődik a kaland. A legfőbb célod megölni egy nőt. Innentől beindulnak az események, pörög az akció, de a sztorit nem lövöm le.

A film elején, a hófödte Lappföld nagyon intenzív nyitány, teljesen egyedül vagyunk, minden neszt hallani, nincs hova menni, nincs kivel kommunikálni, a civilizáció legkisebb jele sincs közel s távol. Engem ezek a helyek nagyon vonzanak, nagyon szeretnék egyszer ilyen helyre eljutni. Hanna egy nagyon különleges lány, első pillantásra felkelti az ember érdeklődését. Amúgy egy ír színésznő játsza a karaktert, Saoirse Ronan, akit még sok jó filmben fogunk látni szerintem. A másik két főszereplő sem akárki, Hanna apját Eric Bana játsza, a gonosz CIA ügynököt pedig Cate Blanchett. Lappföld hideg, havas tája szinte magába szippantja a nézőt, és a későbbi jelenetek alatt már arra gondol az ember, hogy mennyire tiszta is egyben. Amikor az apa előveszi a jeladót, szinte egyből megtörik a varázs, piszkos lesz a hó, vége a magánynak. Még az akció előtt van egy jelenet, ahogy az ősember kinézetű férfi a hóval beborított kunyhóban előveszi az ollót, levágja a haját, szakállát, és felveszi az 1 szál öltönyét (ki tudja eddig hol volt), és elindul a hóban. Na ez a jelenet menő, a rénszarvas bunda után az öltöny hatalmas kontrasztnak tűnik. 

Az film innentől kezdve nagyon hasonlít a Bourne Rejtélyre, töménytelen mennyiségű párhuzamot lehet felfedezni a kettő között. Csak hogy egy pár motívumot említsek, a főhős, aki nem ismeri a múltját, rendkívül jól bánik a fegyverekkel, kitűnő fizikai kondícióban verekszik a CIA ügynökeivel, miközben egész Európán kereszül üldözik, mind mind visszaköszön ebből a filmből is. Így utólag belegondolva, én nagyon szerettem a Bourne filmeket is, nem csoda, hogy ez a film is megragadott.

A filmzenét a Chemical Brothers készítette, és nem is csalódik bennük az ember; nekem már a film közben feltűnt, hogy nagyon ismerős hangszerelést hallok.
Még rengeteg apróságot tudnék sorolni, amik megragadták a figyelmemet, de inkább nem teszem, mindenki nézze meg maga. Az IMDb szerint Magyarországon Június 23-án lesz a bemutató, ha én tehetném, biztos, hogy szélesvásznon nézném meg a filmet.