Epilógus

Sokáig gondolkoztam, hogy mi legyen a blog sorsa. Úgy éreztem, hogy kell valami féle lezárás, elvégre egy sor esemény lezárult az életemben. A blog címe Balázs at Delft, ami azt feltételezi, hogy valamiféle közöm van Delfthez. Egyrészt lediplomáztam, másrészt el is költöztem Delftből, szóval hivatalosan is vége a delfti kalandjaimnak.

Nagyon élveztem a blogírást, remélem minden olvasómnak öröme telt benne, legalább annyi, mint nekem. Eleinte nem ment valami könnyen, aztán volt, hogy jobban ment, volt, hogy kevésbé jobban. Nem leszek soha egy professzionális író, nem hiszem, hogy regényeket adnék ki valaha, de gyakorlat teszi a mestert, mindenki elérhet egy elfogadható szintet.

Igyekeztem rendszeresen írni, 2 éven át próbáltam tartani a szintet, körülbelül heti 1 posztot írtam, ami szerintem kitartásra utal. Pláne egyéb blogok ismeretében érzem ezt így, rengeteg "külföldre mentem, blogot írok" blogot követtem a 2 év alatt, és nem túl sok maradt aktív, tisztelet a kivételnek.

Próbáltam színesen beszámolni az életemről, főleg a mindenki számára érdekes témákkal foglalkozni, nem csak az éppen aktuális kedvenc sorozatomról írni. Elég sok hasznos információ lelhető fel a bejegyzésekben, ezúton is ajánlom figyelmébe minden kedves ide tévedőnek a régebbi posztokat. Ha Hollandiába készülsz, vagy egyenesen Delftbe, úgy olvass tovább, minden kérdésedre megtalálhatod a választ!

Egy kis statisztika a végére:

2 év alatt

• 8200 látogató
• 13000 oldalletöltés
• 42 ország (Top: Magyarország, Hollandia, Szingapúr, USA, Egyesült Királyság, Oroszország)
• 80% visszatérő olvasó
• Firefox 60%, Chrome 29%, Safari, IE, Opera
• Windows 88%, Machintos 5,8%, Linux 5,5%
• 1100 kereső-találat 333 kulcsszóra (18 találat az "uzsonnás doboz"-ra)

Természetesen azon is elgondolkoztam, hogy néha jó érzés volt kiírni a nagyvilágba, hogy mi tetszik éppen, miről mit gondolok, mit javaslok másoknak megtekintésre, és ezt a lehetőséget nem kéne teljesen feladni. Ennek hatására úgy döntöttem, hogy indítok egy új blogot, ami kicsit szabadabb lesz, legalábbis a tematikát és a posztok gyakoriságát tekintve. Ha valaki esetlegkíváncsi lenne rá, itt fogok irogatni:

http://szigi.blogspot.com

Köszöntem alásan

Diplomázás

Az augusztusom elég stresszesre sikerült. Hiába minden igyekezet, diplomázni sosem könnyű. Amikor a legjobb barátaim épp a Balaton partján nyaraltak, én a professzorok előtt védtem meg a diplomámat Delftben. Szerencsére nem volt komolyabb kifogásuk az elvégzett munka láttán, csak egy új abstractot kellett írnom, és egy héttel később, azaz Augusztus 30-án, megtarthattam a Final Presentationt, vagyis lediplomáztam.

Anyukám aznap reggel érkezett Budapestről. Dél körül mindketten állig felpakolva indultunk el Delftbe. A termet már előzetesen lefoglaltam, itt nekünk kellett mindent intézni. Meghívtam minden ismerősömet, aki itt tartózkodott Hollandiában, vagy akár Belgiumban. Én délután 4 kor kerültem sorra, előttem még 3 másik évfolyamtársam diplomázott le 24 órán belül. A prezentációm előtt elkezdtek gyűlni az emberek, elsőnek befutott András, a nagybátyám, aki Brüsszelből jött megnézni engem, majd szép sorban a barátaim. Elég sokan az utolsó pillanatban mondták le a részvételt, mindenki nagyon elfoglalt volt aznap. Még az egyik professzoromról is kiderült, hogy nem tud eljönni, mint utóbb kiderült, épp Budapesten volt az Eurosteel konferencián.

A prezentációm nem sikerült valami túl jól, legalábbis így éreztem belülről, kicsit unalmas volt, és túl hosszú. Adtam már elő jobban is. Szerencsére ez annyira nem befolyásolta már a dolgokat. A prezentáció után a profok elvonultak egy szobába, és végigmentek a formalitásokon, felolvastak mindenféle értékeléseket, aztán 5 percel később én is csatlakoztam hozzájuk. Nekem is felolvastak értékeléseket, és megkaptam a jegyemet is, 8-ast. Teljes mértékben elégedett voltam vele, ugyanis itt nem osztanak 10-est senkinek, a 9-es is ritka, lényegében a csillagos ötösnek felel meg otthon. Végül visszahívtam a profokat a terem elé, ahol közösen koccintottunk pár üveg borral, és hazai süteménnyel.

Ezután mindenki szétszéledt, és pedig Anyuval és Andrással elmentem vacsorázni egyet. Nagyon jó kis vendéglőt találtunk Delftben, a szokásos magas árakkal. Itt nem lehet olcsón étteremben enni. A vacsora után még kicsit emésztgettünk, majd végül elindultam vissza a campusra, ahol az esti partit szerveztük. A 3 évfolyamtársammal (Ehsan, Luis, Jan) közösen Graduation Party-t tartottunk. Elég jól sikerült, csak reggel értem haza.

Azt hiszem itt volt utoljára mindenki együtt, például Luis-zal nem találkoztam már többet, ő másnap el is indult a szüleivel európai körútra. Azóta már otthon van Hondurasban, és ki tudja visszajön-e valaha.

Ezután még volt 2 napunk Rotterdamban Anyuval, amit városnézéssel és egyéb pihenős dolgokkal töltöttünk. Amit külön kiemelnék, az a sétahajózás volt, amire végül befizettünk, és hatalmas élmény volt. Van egy hajójárat, ami kivisz az Europort-hoz, ami Európa legnagyobb kikötője, a világon a 3. (Shanghai, Singapore, Rotterdam). 1962-2004-ig a világ legforgalmasabb kikötője volt, 2009-ben pedig a világ 10. legforgalmasabb konténerkikötője. Területe 105 négyzetkilométer, és jelenleg is bővítik. A hajó bevitt minket a konténerrakodó belsejébe, ahol hatalmas hajókról pakolták az irdatlan mennyiségu konténert. Csináltam rengeteg képet, érdemes megnézni a galériámban.

A galéria a képre kattintva elérhető.

Végezetül Szeptember 2-án hazarepültünk, és a magyar válogatott legyőzte a svédet fociban.