Diplomázás

Az augusztusom elég stresszesre sikerült. Hiába minden igyekezet, diplomázni sosem könnyű. Amikor a legjobb barátaim épp a Balaton partján nyaraltak, én a professzorok előtt védtem meg a diplomámat Delftben. Szerencsére nem volt komolyabb kifogásuk az elvégzett munka láttán, csak egy új abstractot kellett írnom, és egy héttel később, azaz Augusztus 30-án, megtarthattam a Final Presentationt, vagyis lediplomáztam.

Anyukám aznap reggel érkezett Budapestről. Dél körül mindketten állig felpakolva indultunk el Delftbe. A termet már előzetesen lefoglaltam, itt nekünk kellett mindent intézni. Meghívtam minden ismerősömet, aki itt tartózkodott Hollandiában, vagy akár Belgiumban. Én délután 4 kor kerültem sorra, előttem még 3 másik évfolyamtársam diplomázott le 24 órán belül. A prezentációm előtt elkezdtek gyűlni az emberek, elsőnek befutott András, a nagybátyám, aki Brüsszelből jött megnézni engem, majd szép sorban a barátaim. Elég sokan az utolsó pillanatban mondták le a részvételt, mindenki nagyon elfoglalt volt aznap. Még az egyik professzoromról is kiderült, hogy nem tud eljönni, mint utóbb kiderült, épp Budapesten volt az Eurosteel konferencián.

A prezentációm nem sikerült valami túl jól, legalábbis így éreztem belülről, kicsit unalmas volt, és túl hosszú. Adtam már elő jobban is. Szerencsére ez annyira nem befolyásolta már a dolgokat. A prezentáció után a profok elvonultak egy szobába, és végigmentek a formalitásokon, felolvastak mindenféle értékeléseket, aztán 5 percel később én is csatlakoztam hozzájuk. Nekem is felolvastak értékeléseket, és megkaptam a jegyemet is, 8-ast. Teljes mértékben elégedett voltam vele, ugyanis itt nem osztanak 10-est senkinek, a 9-es is ritka, lényegében a csillagos ötösnek felel meg otthon. Végül visszahívtam a profokat a terem elé, ahol közösen koccintottunk pár üveg borral, és hazai süteménnyel.

Ezután mindenki szétszéledt, és pedig Anyuval és Andrással elmentem vacsorázni egyet. Nagyon jó kis vendéglőt találtunk Delftben, a szokásos magas árakkal. Itt nem lehet olcsón étteremben enni. A vacsora után még kicsit emésztgettünk, majd végül elindultam vissza a campusra, ahol az esti partit szerveztük. A 3 évfolyamtársammal (Ehsan, Luis, Jan) közösen Graduation Party-t tartottunk. Elég jól sikerült, csak reggel értem haza.

Azt hiszem itt volt utoljára mindenki együtt, például Luis-zal nem találkoztam már többet, ő másnap el is indult a szüleivel európai körútra. Azóta már otthon van Hondurasban, és ki tudja visszajön-e valaha.

Ezután még volt 2 napunk Rotterdamban Anyuval, amit városnézéssel és egyéb pihenős dolgokkal töltöttünk. Amit külön kiemelnék, az a sétahajózás volt, amire végül befizettünk, és hatalmas élmény volt. Van egy hajójárat, ami kivisz az Europort-hoz, ami Európa legnagyobb kikötője, a világon a 3. (Shanghai, Singapore, Rotterdam). 1962-2004-ig a világ legforgalmasabb kikötője volt, 2009-ben pedig a világ 10. legforgalmasabb konténerkikötője. Területe 105 négyzetkilométer, és jelenleg is bővítik. A hajó bevitt minket a konténerrakodó belsejébe, ahol hatalmas hajókról pakolták az irdatlan mennyiségu konténert. Csináltam rengeteg képet, érdemes megnézni a galériámban.

A galéria a képre kattintva elérhető.

Végezetül Szeptember 2-án hazarepültünk, és a magyar válogatott legyőzte a svédet fociban.