Sorozatok ismét

Most néztem, és már rég számoltam be az aktuális kedvenc sorozataimról, így jöjjön a hiánypótlás.
A májusi finálék óta rettenetes mértékben lecsökkent a néznivaló, ami egyfelől sajnálatos, másfelől meg hasznos is, mert van bőven más tennivaló, amiről jobb, ha nem vonja el semmi a figyelmem. Na lássuk, mit néztem ebben a félévben (a szokásosokon kívül):

Archer
Zseniális animáció, egy nem annyira titkos ügynökről, Sterling Archerről, sok káromkodással és politikailag inkorrekt viccelődéssel. Az elmúlt félév egyik legjobb döntése volt megnézni, és mivel összesen 23 db 20 perces rész van belőle (egyenlőre), pillanatok alatt be lehet darálni. Néha percekig hangosan röhögtem pár poénon, mindenkinek ajánlom, aki kicsit is fogékonyabb a kevésbé kommersz humorra.

Castle
A félév meghatározó sorozata. Sz Kis Zoli barátom javaslatára kezdtem bele, és úgy beszippantott, mint kezdődő tornádó a legelésző birkákat. Egy rendkívül csinos nyomozónő, Kate Beckett, és egy megnyerően nyomulós író, Richard Castle hosszú-hosszú flörtölését követhetjük nyomon. Minden héten új eset, közte az átívelő szálakkal. A nyomozónőt játszó Stana Katic személyében legújabb kedvenc színésznőmet üdvözölhetjük. Mivel a sorozat Amerikában az egyik legjobban teljesítő nem reality, ezért még sok évadnyi nyomozás van kilátásban.

Firefly
Ez a kultsorozat valamiért teljesen kimaradt számomra, és egy kis noszogatás hatására megnéztem még a télen. Összesen 13 rész készült el belőle, műfaja space-western, és hatalmas feelingje van az első résztől kezdve. Az egyik főszereplő, Nathan Fillion saját bevallása szerint is ez volt élete kedvenc munkája, és mindig is sajnálni fogja, hogy olyan hamar elkaszálták 2003-ban. A többi szereplő sem kis név, én csak Summer Glau-t és Adam Baldwin-t emelném ki, akik a scifi/geek sorozatok rajongóinak örökös szentjei. Nekem is nagyon bejött, mindenkinek ajánlom.

Game of Thrones
A legújabb fantasy sorozat, valami híres könyvből, amiről én még sosem hallottam ez előtt. Akármennyire is tiltakoznak ellene a fanok, a világ nagyon hasonlít a Gyűrűk Ura Középföldjére. Sean Bean karddal hadonászik meg lovagol. A sorozat sok-sok szereplővel, cselszövéssel és intrikával opeál. Eddig érdekes, bár lehet, hogy nem fogom örökké nézni. Két kedvenc karakterem van az első évadban, Arya (a kiscsaj a karddal), és Tyrion Lannister (a törpe jó humorral).


Mr. Sunshine
Igen, csak Matthew Perry (Chandler) miatt kezdtem el nézni, és elég szörnyű a dolog. Felejtős. Nem vicces.


Terminator: Sarah Connor Cronicles
Na ezt meg Summer Glau miatt kezdtem el, meg azért, mert csak 2 évad van belőle. Nem rossz, de csak unaloműzőnek ajánlanám. Túl sok benne az üresjárat, meg a lelkizés. Egyértelműen azok a legjobb pillanatok, amikor a Terminátorok próbálnak emberien viselkedni, de nem igazán sikerül nekik.

Champions League, Brasil

Na, ma este érdekes kalandokban volt részem. Először is elmentem a Proeflokaalba, ami a meccsnézős kocsma, szép nagy kivetítőn adják a meccseket. Ha éppen Spanyol csapat játszik, mindig tele van. Jó a hangulat, és van Warsteiner és Edelweiss csapolva. Szóval megnéztük a Bajnokok Ligája döntőt, Barcelona-Mancherster United. Eddigi tapasztalataim szerint mindig a spanyolokkal volt teli a kocsma, a Barca-Real mecccseken beférni sem lehet az ajtón, és hatalmas hangulat volt. Ehhez képest ma a Manchester góljánál 10 szer hangosabb volt a közönség, mint a 3 Barca gólnál. Ettől függetlenül még jó volt a meccs. Végül 4-en találkztunk odabent, Leticia, Helena, Óttar és én.

A meccs után még felmentünk Óttarékhoz, akik nagyon közel laknak. Kicsit hangolódtunk a következő programra, ami a Brasil Night volt. Én ugyan nem tudtam róla, de Delft egyetlen klubjában, a Speakersben, Brazil este volt. Teljesen váratlanul ért a program, kockás ingben (alatta a Flash póló azért befigyelt), mentem bulizni. A show nagyon jó volt, a színpadon egymást váltogatták a brazil dobolós-, capoeira-, táncolós csapatok. Persze igazi Brazilokkal, nem valami Holland utánzattal. A vége felé meg 5 igazi brazil karneváli táncoslány is feltűnt a színpadon - élőben egészen sokkal jobb az élmény, mint bárhol máshol. A csapatok fellépései között persze brazil zenéket játszott a brazil dj, a hagyományos sambától a badass brazil hiphop-ig minden volt a teritéken. Nagyon jó volt a buli, szokatlan módon egészen jó volt a nemek aránya. 

Azért kifelé menet egyből dobhártyán vágott a valóság - a külső teremben egy rakás holland ugrált az enyhén szólva is gusztustalan holland rádióslágerekre. Ezeknek tényleg nincs ízlésük.

P.S.: a borosta akkor is jól áll nekem.

Furcsa esküvő

Múlt hét pénteken egy igazi különleges esküvőn vettem részt. Arról már korábban is írtam, hogy az izlandiak mindig párban járnak, (néhány kivételtől eltekintve), és most az egyik pár úgy döntött, hogy összeházasodnak.

Atli az esküvő előtt 2 nappal megkért, hogy fotózzam le az esküvőjüket, mert az anyukája gépe beadta a kulcsot. Modtam, hogy szívesen, de ne várjanak profi mínőséget, hiszen csak 2 objektívem és egy tripodom van, még egy valamire való vaku sincs a szertárban. Mondta, hogy persze, nem gond, csak pár képet szeretnének.

Atli és Eva

Ezt már furcsának találhattam volna, de még nem sejtettem, hogy mennyire más lesz ez az esküvő, mint amihez Magyarországon szokva vagyunk. Péntek délután 5 kor találkoztunk a főtéren, pár képet szerettek volna az esküvő előtt. Kiderült, hogy fél 6 kor már várnak minket a Városházán, szóval 30 percem volt valami épkézláb képet elővarázsolni róluk. Mit nem mondjak, igencsak leizzadtam, és nem csak a melegtől. Azért sikerült pár jó portrét csinálni, bár lehetett volna több időt is szánni rájuk. Fél 6 kor bevonultunk a Városházára, ami a Nieuwe Kerk-el szemben áll a Főtéren, korábbi képeimről ismerős lehet. Kiderült, hogy a szertartásra 16 izlandi volt hivatalos, meg én. Mint látni fogjuk, minden a minimalizmus jegyében volt megszervezve. Bementünk a házasságkötő-termbe, ahol kétoldalt 1-1 sorban el is fért a teljes násznép. A szertartást egy Holland anyakönyvvezető tartotta, igencsak tört angolsággal. Körülbelül 15 percig beszélt, megvolt a gyűrű, a tanúk aláírtak, és már mehettünk is kifelé. A Főtéren még csináltam pár csoportképet, aztán mindenki szétoszlott. 

Csoportkép a Főtéren (16 izlandi)

A következő állomás Atli és Eva lakásán volt, ahol az ünnepi vacsora várt mindenkit. Már amikor ott voltam, akkor jöttem rá, hogy milyen furcsa is ez - nem béreltek ki vendéglőt/sportcsarnokot, nem hívtak meg 150 embert, még csak egy egész disznó sem volt levágva - az albérletükben volt a buli, ahol még székből sem volt elég, hogy mindenki együtt leülhessen. A kaja amúgy nagyon finom volt, hidegtál salátával, pezsgő, aztán 2 normál méretű torta. Voltam már nagyobb házibuliban is. Mégis, valahogy teljesen természetesnek hatott a dolog. Tényleg minimális költségvetéssel, minimális létszámmal, minimális méretű helyen, de megünnepelték, hogy összeházasodtak. El is felejtettem mondani, hogy mindkettőjüknek csak a szülei jöttek el, összesen 4 fő, még a testvérek sem jöttek el a jeles alkalomra. A maradék meghívott jelenleg mind Hollandiában él.

Az esküvői torta

A vacsora után kezdődött a buli, ami sok alkohol elfogyasztását jelentette, miközben megérkezett még pár nem-izlandi barát is. Később már zene is volt, meg éneklés és tánc. Tényleg nagyon jó volt, én szuperül éreztem magam. Az izlandiak nagyon jófejek, szinte kivétel nélkül. Arról nem is beszélve, hogy az izlandi lányok mind nagyon gyönyörűek, (és nagyon foglaltak). Ha nem is ezen a nyáron, de a következőn, már biztos úticél Izland.

Jó a buli

Az esküvőről készült képeim megtekinthetőek a Picasa galériámban.

Epilógus: Vasárnap reggelre ismét kitört az egyik vulkán Izlandon, a Grímsvötnum, és leállt a légiközlekedés. Eva szülei és Asta ittragadtak Hollandiában, talán pár napon belül repülhetnek, ha kedvező a széljárás :) 

Fele királyság

Na jó rég írtam, mindenkitől elnézést kérek, aki várta a postokat. Elég elfoglalt voltam mostanában, nem nagyon volt időm blogolni. 

A Keukenhof után a következő említésre méltó esemény a Queens Night volt. Ez az este a Queens Day előtti este, amikor is minden holland elkezdi a bulizást. Én Hágába mentem pár ismerőssel. Az egész város tele volt emberekkel, mert minden sarkon vagy vidámpark, vagy színpadok volltak felállítva. Az időjárás nagyon kegyes volt, laza 20 fok körül volt éjjel is a hőmérséklet. Azért időben hazamentünk, mert másnap nagy terveink voltak.

Nevezetesen a korán kelés, és bejutás Amszterdamba. Tavaly ugye ez nem sikerült. Idén Orsival ketten idultunk útnak, és meglepően simán jutottunk el 10 óra körül Amszterdam Centrálba. Innen gyalog indultunk útnak, és a Vondelpark felé vettük az irányt, ahol néhány ismerősöm tartózkodott. Na velük nem találkoztunk, ellenben Orsi barátja és a haverjai szembejöttek, így csatlakoztunk hozzájuk. Egész nap mászkáltunk a városban, söröztünk, meg a kirakodóvásárt néztük. A Vondelpark arról híres, hogy ezen a napon bárki kiviheti a kacatjait a parkba, és árulhatja a többieknek. Én erről a szokásról még nem is hallottam, így eléggé meglepett az irdatlan mennyiségű kisfiú és kislány, akik a földre terített pokrócon elhelyezett játékaikat árulták. A szüleik a pokróc mögötti strandszéken ülve napoztak, a kis lurkók meg teli torokból üvöltötték, hogy 2 Barbie/Transformers/fakocka 1 euro. Meglepően sok szülő viszont zenélésre késztette a gyerekét, rengetegen hegedültek meg doboltak a parkban. A Vondelpark után a Museumplein felé vettük az irányt, ahol egy Sziget nagyszínpadnál is nagyobb színpad volt felállítva, lévén ez a fő esemény. A színpadon minden egyes előadó 2 db számot adott elő, elég gyosan cserélgetve egymást. Iszonyatos mennyiségű holland X faktor/Voice/Holland’s got Talent felfedezett lépett fel, természetesen egyet sem ismertem közülük. Néha feltűnt egy egy külföldi is, de annyira nem híresek. Már épp kezdtem unni, mikor megjelent a színpadon Afrojack, aki egy elég menő Dj, és jó zenét játszik. Otthon rengeteget kell fizetni, hogy lássa az ember. Ezután jött a hír, hogy a bulit Armin van Buuren zárja, aki a Dj Mag Top 100-as listájának első helyezettje. (Érdemes a listát csekkolni, a jelenleg a top 10-ből 4 holland, de volt már több is). Végül nem vártuk meg, mert a hőség és a tömeg elég durván lefárasztott minket, de azért nagyon sajnálom a dolgot. Legnagyobb meglepetésemre teljesen simán hazaértünk a vonattal, nem volt semmi fennakadás.

A következő pont a villámlátogatásom Budapesten. 4 teljes napra mentem haza, ami alatt rengeteg minden történt. Találkoztam sok-sok ismerőssel, voltam bulizni, grillpartin, születésnapon, vásárolni, látogatóban a kórházban, vendéglőben, Zöld Pardonban (hiba volt), CD Fűben, Könyvtárklubban. Vettem egy 500 gigás WD Passport külső vincsesztert, mert a régi betelt. Szegény öcsémet rendesen elővette a balszerencse, egyik betegségből a másikba esett. Nem túl kellemes életmód, innen is kitartást kívánok, meg jobb szerencsét. Vasárnap este még beiktattam 2 találkozót, ahol meglátogattuk a Vasalt Szendvicsest a Wesselényi utcában, még mindig zseniális, valamint a Gödörben egy szuperjó koncert végét láttuk, muszáj kitennem egy videojukat:

www.felekirályság.hu

Hétfőn hajnali 4 kor keltem, és irány a reptér. Itt összefutottam Dzsuzsák Balázzsal, aki szintén a hajnali járattal ment dolgozni Eindhovenbe. Én délután fél 2 kor már Delftben a diplomakonzulenseimmel tárgyaltam a diplomám elő felét, amit amúgy elég jól fogadtak. Ez azért jó jel volt, gondoltam haladok valamennyire. Ekkor még nem tudtam, hogy az egyik konzulensemet kirúgták az egyetemről, és június végén távozik. Meg azt sem, hogy a cégnél az egyetlen kollegám, aki ért a témámhoz, felmondott, és május végén távozik. Na most itt tartok, remélem holnap nem fogják visszavenni az összes kreditemet, elvégre péntek 13. Bővebb információval majd még jelentkezem.

Húsvét

Az idő továbbra is csodálatos, a Nap egész nap süt, pólóban lehet mászkálni. Szombaton kihasználtuk a kínálkozó alkalmat, és páran elmentünk a Keukenhof nevű virágmúzeumba. A Keukenhof a Leiden és Haarlem között elterülő világhírű virágtermesztő terület (Bollenstreek) közepén helyezkedik el, és a világ legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. Évi 7 millió virágot ültetnek el 32 hektáron, amit több százezren tekintenek meg minden évben.

Egész délelőtt a szebbnél szebb virágok, és a teménytelen mennyiségű turista között sétáltunk.

A múzeum mellett a tulipánmezőkre is ki lehetett sétálni. Ezeket a virágokat nagyon sok pénzért árulják a világ minden pontján.

Délután Orsival egy kis magyaros húsvéti készülődést tartottunk, aminek keretein belül tojást festettünk kevés sikerrel, és sonkát főztünk teljes sikerrel.

A sonkáért fél napot gyalogoltam Rotterdamban, de megérte. Sajnos tormát sehogysem találtam.

Szombat este egy kisebb grillezős vacsorára voltam hivatalos a finn lányokhoz, majd vasárnap ugyanezt megismételtem nagyban is, a Delftse Houd nevű közeli tó partján, egy nagyobb társasággal.

Azt kell mondjam, annak ellenére, hogy nem Magyarországon töltöttem a Húsvétot, elég jól sikerült.

Picknick Rotterdam

Orsival éppen egy Nagypénteken is nyitva tartó fénymásolós helyet  kerestünk, amikor teljesen véletlenül rábukkantunk Hollandia Legjobb Kávézójára! Nem viccelek, olyan jó a hely, mintha nem is Hollandiában lenne. Az a neve, hogy Picknick, és zseniális. itt egy link, érdemes megnézni a videot és a képeket.

http://www.picknickrotterdam.nl/

Az hagyján, hogy az itteni standard helyektől eltérően kreatív a díszítés, kézzel rajzolt alkotások, kartonból kivágott betűk a falon, kockás párnás és hokedli székek emelik a hely színvonalát, de a konyha elrendezésre egyből odaragasztott minket a pult mellé. Ugyanis az orrod előtt sütik a fekete, ropogós kenyeret, a csokis brownie-t, vagy éppen a házilekváros túrótortát. Meg van lágytojás sonkával, frissen facsart gyümölcslevek, elképesztően finom kávé, üvegben tárolt kevert teafüvek, répatorta, és még sorolhatnám sokáig.

Én egy igazi, 2 kortyos espresso-t ittam, aminek olyan zamatos kávéíze volt, hogy félig elaléltam tőle, és mellé egy étcsokival borított karamelles bonbont ettem, aminek a közepén egy dióbél volt. Na ez teljesen leterített.

Az extra, amitől rögtön megvettek visszajáró vendégnek, az idézet a falon, kartonpapír betűkből kirakva:

"Kissing a man with a beard is a lot like going to a picknick. You don't mind going through a little bush to get there."

/Minnie Pearl/ 

Valószínűleg otthon nem ragadt volna meg ennyire a dolog, de itt, ahol minden kávézó nagyon átlagos, egyszerűen fenomenális érzés volt egy jó helyre beülni. Az biztos, hogy még sokszor vissza fogok ide jönni, és végigeszem az étlapot.

100

Kerek számhoz érkeztünk, ez a 100. bejegyzésem. Nem gondoltam volna, hogy idáig is eljutok egyszer. 1 év és 8 hónap kellett hozzá, nomeg sok sok hollandiai élmény. Ezúton is köszönöm minden olvasómnak a kitüntető figyelmet!

Mostanában kezd eldurvulni a gettó, szinte minden nap látunk rendőröket intézkedni a blokkon. Tegnap éjjel például a házunk mögötti utcában volt verekedés. Ezek a marokkóiak nem férnek a bőrükbe...

Megvolt a az utolsó két vizsgám, érzére az egyik jó lett, a másik kevésbé. Remélem nem lesz újrázás.

Főztem lecsót, és kivételesen Luis is elfogadta a vacsorameghívást, úgyhogy ketten toltuk be. Ízlett neki, pedig ez is egy "első" lecsó volt, számomra is.

Rá vagyok kattanva a Castle című sorozatra, bár még csak 2 évadot láttam. Nathan Fillion forever!

A kávéfőzőm nagyon jól szuperál, sajnos nem tudom minden nap használni, a hétvégéket határozottan feldobja.

Végre van fék és klipsz a fiximen, mostmár senkinek sem kell aggódnia a biztonságomért. Bringával jó munkába járni, nagyon élvezem. Ha más nem is, de a napi tekerés feldobja a napomat.

A diplomám kezd alakulni, már jó sokat írtam. Most jön a modellezés, remélhetőleg nem fog túl sokáig elhúzódni.

Május 4 és május 9 között hazalátogatok Budapestre! Sikerült megvenni a jegyet. Ha valaki szeretne találkozni velem, írjon nyugodtan!

Na most kb ennyi, nincsenek hosszú sztorik. Pápá