Kínai honvágy

Tegnap este hivatalosak voltunk egy igazi kínai vacsorára. Kiki és Marn meghívott minket Luis-zal magukhoz, meg még jópár más embert is. A vacsora nagyon érdekes volt, még sosem kóstoltam igazi kínai kaját. Volt egy olyan érzésem előtte, hogy amit otthon 'kínai'-nak hívunk, az közel sem azonos azzal, amit Kínában esznek. Hát ez az érzésem be is igazolódott, sehol nem volt a tojásos rizs meg a pirított tészta.

Helyette volt viszont nagyon sok fogás, a legtöbbről még most sem tudom, hogy miből készült. Az biztos, hogy számomra nagyon furcsa volt az ízvilág, helyenként egészen finom, helyenként kevésbé finom falatokkal. Mindent megkóstoltam, nehogy már kimaradjak valamiből. Az olajos-szószos rizs volt a legjobb, a kukoricadara-panírozott karajjal, és a hideg fokhagymás karajjal (Ez egészen otthonias íz volt!) Azok a fogások már kevésbé ízlettek, amikben a furcsa kínai zöldségek játszottak főszerepet, némelyiknek egészen émelyítő íze volt. Azokról a fogásokról nem is beszélve, ahol arra számítottam, hogy húst eszem, és kiderült, hogy valami rizs-torta, aminek olyan állaga volt, mint a zselatinnal kevert műgumi cipőtalpnak.. Egyszóval nagyon izgalmas volt a vacsora, alapvetően jót ettünk, és még a pálcikákkal is majdnem megbarátkoztam a végére.

Más téma.

Ezen a héten elkezdett bennem érlelődni egy érzés, aminek tudtam, hogy egyszer eljön az ideje, de nem akartam eddig tudomásul venni. Szép lassan, fokozatosan, megállíthatatlanul hömpölyög, néhol felgyorsul, néhol kicsit lelassul, de folyamatosan jön.

Kezdem úgy érezni, hogy hiányoznak az otthoni barátaim. Hiányoztok.

Egyre többször érzem azt, hogy jó lenne mindenkivel beszélni, hallani róla, hogy mi történik veletek, látni titeket. Immáron 2 hónapja vagyok itt, még csak 2 hónap, pedig sokkal többnek tűnik. Nem mondom, hogy teljesen elszigetelten élek, van facebook, msn, skype, olvasom a híreket, követem a bme-s honlapok híreit. De mindezek ellenére úgy érzem, hogy szinte semmit nem tudok az otthoni eseményekről, nagyon kevesen és keveset írtatok nekem, köszönet azoknak, akik jelentkeztek. Én próbálok kommunikálni, de nem olyan egyszerű. Innen nehéz kitalálni, hogy ki ér rá beszélgetni kicsit msn-en, vagy nem ér rá, mert épp zh-ra tanul, dolgozik, vagy csak bekapcsolva felejtette a gépet.

Nagyon örülök minden kommentnek, emailnek, fotónak, üzenetnek, chat beszélgetésnek, vagy bárminek, ami otthonról jön.

Remélem nem fog tovább erősödni a hiányérzetem, és jól fog eltelni a következő 2 hónap is, amely után kicsit hazanézek személyesen is.

Delta Works, csocsó

Múlt héten megvoltak az utolsó óráink, mind a 3 tárgyamból vizsgáznom kell. Ezen a 2 héten vizsgára felkészülés a feladat, és a nov. 2-6 közötti héten lesznek a vizsgáim. 3-án megyek FRP-ből, szóbeli vizsga lesz, angolul. Ebből a tárgyból tanultuk a legtöbb szakszót, szóval inkább angol tanulás lesz a felkészülés. 6-án megyek Slender Structuresből, 3 órás írásbeli vizsga. Ez azért lesz nehéz, mert sok típusfeladat van, és még a matekot is gyakorolni kell hozzá. Sajnos pontosan a BME diplomaosztóm időpontjában van a vizsga, ezért nem tudok hazamenni, mint ahogy terveztem még nyáron :( Dinamikából pedig csak sokára lesz a vizsga, egy powerpoint prezentáció keretében kell majd bemutatni 2 problémát, amit előzetesen meg kell oldani, 2 fős csoportokban. Én egy cseh lánnyal vagyok együtt, Zdenkának hívják, nagyon kedves.

Hétvégén meglátogattuk a Delta Works nevű nagyszabású holland építőmérnöki csodát. (Bővebben itt) Azt érdemes róla tudni, hogy a világ 7 újkori csodájának egyike, 30 évig építették, és fél Hollandia ennek köszönhetően van szárazon. Lényegében egy nagy deltavidéket védtek meg a tenger szeszélyeitől. 1953-ban 3000 életet követelt egy hatalmas vihar, ezután döntöttek a megépítése mellett.

A kirándulást az international office szervezte, 10 euróba került, és busszal vittek minket egy látogatóközpontba, ahol egy félórás filmet néztünk meg az építkezésről, majd egy hajókirándulás közben csodálhattuk meg élőben a gátat. Sajnos építőmérnöki szempontból nem túl sok érdemi információt kaptunk a szerkezetről, elég unalmas volt a kirándulás. A hajó bevitt az elkerített tó közepére, majd megfordult, és ki is jötünk. Összességében nem mondom, hogy nem volt érdemes elmenni a kirándulásra, de érdekesebb lett volna, ha mondjuk egy mérnökkel megyünk, és megnézhetjük a gátat közelről is.

Ezen kívül még említésre méltó, hogy berendeztem a nappalit. Sőt fel is avattuk :)

Balázs (hu), Eoin (ir), Nikos (gr), Luis (hn), Ottar (is)

Surprize in the box

Rájöttem, hogy nem ártana néha lecsekkolni egy szótárral, hogy mit is vettem éppen vacsorára. Ma éppen úgy határoztam, hogy veszek egy 4 az egyben akciós vacsorát a boltban. Ez azt jelenti, hogy a polcokon van sok doboz, és választhatsz egy 1-es, egy 2-es, egy 3-as és egy 4-es számú dobozt, hazaviszed, összeöntöd, és kész is a vacsora. Az én választásom egy jó kis pácolt halra esett, rizzsel, salátával és salátaöntettel.

Szépen kibontottam mindent itthon, halat megsütöttem, rizst csak mikrózni kellett, salátaöntetet a salátába, és kész is a vacsora. Hogy hol a hiba? Kicsit furcsa íze volt a salátának, először nem értettem, hogy mi az isten van ebben a salátaöntetben.. Megkérdeztem Luist, hogy mi a véleménye, és ő azt vetette fel, hogy a salátaöntetet a pácolt halhoz kellett volna öntenem. Kiderült, hogy ez nem salátaöntet, hanem szósz a halhoz.. És tényleg. (A hal nagyon finom szósz nélkül is, a saláta viszont irtó rossz öntettel.)

Ma reggel dolgozni voltam. Hihetetlen jó állást sikerült szereznem, nagyon tetszik a dolog. Azzal kezdtük a napot, hogy Richard, a PhD hallgató, akinek segítek, szerzett nekem munkaruhát, ami 42-es kényelmes!! munkavédelmi cipőt jelent, egy eredetileg fehér színű köpenyt, védőszemüveget és füldugót. Ezután megmutatta a nyúlásmérő bélyeg ragasztás menetét, majd el is ment a dolgára.

Kaptam 2 acéllemezből kivágott próbatestet, és mindegyikre egyenként 6 db bélyeget kellett ragasztanom. Maga a ragasztás nem túl bonyolult, de utána a két fémdrótot, ami a bélyeg kivezetése, egy szintén előzetesen felragasztott kis négyzetre kell forrasztani. Még jó, hogy volt már kezemben forrasztópáka, mert különben elég nagy bajban lettem volna. Így is elég lassan sikerült belejönnöm a forrasztásba, nem olyan egyszerű hajszálvékony drótokat forrasztgatni.

Ezután megtanultam, hogy hogyan kell a próbatesteket előkészíteni a ragasztáshoz. Arról van szó, hogy az összehegesztett próbatesten a bélyegek helyét le kell köszörülni (azt hiszem ez a megfelelő szó rá). Felvettem a köpenyt, szemüveget, fülvédőt, és már kezembe is nyomtak egy köszörűt, hogy hajrá! (Kétkezes gép, az elején egy kör alakú tárcsa, ami csiszolja a fémet, és közben irtóra szikrázik.) Na ez már nem volt gyerekjáték, ilyet még sosem csináltam! Körülbelül olyan érzés volt elkezdeni, mint amikor először hegesztettem életemben. Kicsit jobban sikerült, mint az első hegesztés, használható maradt a próbatest.. Ott is hagytak, hogy karcoljam, mint zuhanó macska a fatörzset. 2 próbatestet meg is csináltam.

Szóval ezzel telt az első munkanap, nagyon tetszett, pontosan ilyen munkára vágytam, nincs autocadben rajzolgatás egész nap, és sok hasznosat tanul az ember. Mellettem közben a kőolaj  vezetéket kezdték el tesztelni, übermodern saját fejlesztésű szerkezetekkel (4 pontos hajlításvizsgálat egy kb 6-7 m hosszú csőszakaszon, amiben egy videókamerával és lézerszkennerrel felszerelt kis kocsi ment oda-vissza a  belső horpadásokat detektálva.)

Bicikli No. 2

Életem legdurvább élménye volt éjjel 1 kor, zuhogó esőben, pizsamában biciklit venni egy nem európai, hajléktalan bűnözőnek kinéző alaktól.

Az első megpróbáltatások

Hát eljött az az időszak is, amikor nem minden fenékig tejfel. Az elmúlt pár napom nem a gondtalanság jegyében telt.

Pénteken arra keltem fel, hogy ellopták a biciklimet a ház elől. Le volt lakatolva, igaz nem volt hely a biciklitárolóban, szóval csak a kereket láncoltam össze a vázzal. A ház előtt körülbelül 30 bringának van 'kiépített' hely, és általában még ennyi bringa áll mellettük. Ez azért is volt kellemetlen, mert éppen egy megbeszélésre siettem az egyetemre, ami gyalog 3 x annyi idő, mint bringával. Azóta gyalog járok, elhatároztam, hogy nem adok ki többet, mint 40 euro a következő biciklimért. Amúgy Luis biciklién is matattak 2 napja, összelakatoltak egy lakatot a hátsó kerekén, amihez nincsen kulcsa. Ma sikerült levágnia a lakatot, és most felhozta a bringáját a lakásba, biztos ami biztos. Mondjuk ez nem hosszú távú megoldás, de majd csak lesz valami.

A másik kellemes meglepetés is pénteken ért, mikor is a kedves DUWO levonta a számlámról az októberi szállásdíjat, és az egyenlegem -200 eurónál állt meg. Amit nem értek, hogy a Magyarországról indított euro átutalásra 6 napot kellett várnom, hogy megjöjjön. Ennyi idő alatt egy aktatáskába pakolva, biciklin is el tudtam volna hozni idáig a pénzt. A csodás bankrendszernek köszönhetően hétvégén megettem a hűtőm teljes tartalmát, a konzerveket és a savanyúkáposztát is beleértve. (Természetesen pénz nélkül biciklit is nehéz venni.)

A jó hírem az, hogy jövő héttől kezdve dolgozni fogok. Sikerült állást szereznem az egyetemen, nem is rosszat. A szerkezetvizsgáló laborban leszek student assistant, mindenféle állami, ipari (Shell), PhD projektek futnak jelenleg. Kolstein tanár úr körbevezetett pénteken a laborban, megmutatta milyen kísérletekkel foglalkoznak jelenleg. Van nagyszilárságú acél vizsgálata S1100 !!! , orthotróp pályalemez megerősítése acéllemez felragasztásával, offshore kőolaj szállítócsövek nagy dobokra való feltekerésének vizsgálata (minimális hajlítási sugarat keresik, hogy a kompozit cső még ne sérüljön), stb. Nekem először a kísérleti elrendezések előkészítésében kell majd segédkeznem, meg nyúlásmérő bélyeget kell ragasztanom :) A továbbiakat még nem tudom, de eddig jól hangzik.

Ja és a lényeg: heti 10 órát dolgozok, óránként nettó 10 euróért, és állítólag hetente utalnak! :D Asszem nem rossz kezdő fizetés..

Ősz

Ősz illat van. Szeretem ezt az illatot, olyan friss, hideg, és mégis nyugodt. A fákon a levelek már egészen barnák, a gesztenyék, mint érett bogyók hevernek a földön. Ilyenkor még a városban is érezni a természet közelségét, nem számít a panel rengeteg, vagy az autók. Jó érzés beszívni a levegőt, frissítő lendületet ad az embernek. Induljon akár a dolgos hétköznapok reggelén munkába, vagy egy sétára a közeli parkban.