2009. november 1., vasárnap

Anyu Delftben

Ezen a héten valahogy nem éreztem késztetést új bejegyzés írására, de most mégis megpróbálom, hogy ne törjön meg a lendület. Igazából még van is miről írni, csak valahogy nem állnak össze gondolatokká az események. Talán ezt hívják alkotói válságnak? Nem tudom.

Kedden nagy napra ébredtem, megjött az első látogatóm Magyarországról, méghozzá az anyukám. A Wizzairrel jött, ami Eindhovenben száll le, szóval korán keltem, és irány az állomás. Delftből közvetlen vonal megy Eindhovenbe, intercity, szóval nagyon kényelmes odajutni. Másfél óra vonatozás, majd 15 perc buszozás után délben meg is érkeztem a reptérre, ami olyan pici a Schipholhoz képest, mint egy gyufás skatulya az új iMac dobozához képest ;)
Az időzítés tökélete volt, pár perc múlva meg is jelent anyukám a kijáratnál, egy kisebb fajta sporttáskával. A sporttáska tartalma: egy üveg Unicum, egy rúd szalámi, 3 Túrórudi, 3 Sportszelet, egy zacskó házi pogácsa, egy zacskó pirospaprika, egy rúd püspökkenyér, néhány zokni, kesztyű, sál, sapka, acél2 házi, acélhíd házi, dinamika könyv, 2 Rejtő könyv, 2 Lewis Carroll könyv, valamint néhány holmi anyukám ittartózkodásához. El se tudjátok képzelni mennyire örültem anyukámnak.
A két és fél nap alatt, amíg itt volt, megnéztük röviden Eindhovent, elvittem az egyik kedvenc helyemre itt Delftben, a Bebop nevű kocsmába, ahol minden kedden este élő jazz zene van (kedd este mentünk), kivillamosoztunk Scheveningenbe a tengerpartra, megnéztük Delftet nappal is, ahol felmásztunk a Nieuwe Kerk tornyába, ami elképesztően magas, és csodálatos kilátás nyílt nem csal Delftre, hanem a környező területekre is. -képek- Valamint bevásároltunk nekem télire. Vettem új cipőt, télikabátot, sálat és egész olcsón megúsztuk. Ráadásul most már igazi hollandnak nézek ki :)
Sajnos csütörtökön délben indult a gép visszafelé, szóval reggel nem volt már semmi másra időnk, csak kikísértem az állomásra, és megvártam vele a vonatot.

Nagyon jó volt újra látni anyukámat, de miután elment a vonat, megint kicsit olyan érzésem volt, mint amikor augusztusban a reptéren vártam a repülőmre. Nehéz megfogalmazni, de úgy éreztem, mintha megint elhagynám Magyarországot, habár fizikailag már nem is voltam ott. Megfordultam, és miközben az új cipőmben kényelmesen bandukoltam hazafelé a napsütésben, az vigasztalt, hogy most nem az ismeretlenbe gyalogolok, hanem haza, az otthonomba.

1 megjegyzés:

  1. na cső!
    mivel borzasztóan pancser vagyok ezért legkésőbb most rájöhetsz h amit régen és azelőtt és még akkor megigértem na most az összes mindenséget elolvastam.
    megnyugtató érzés lehet h a blogod izgalmasabb olvasmány mint a menedzsment jegyzetecske. :)
    muhaha
    amugy itthon semmi extra és a semmi extra alatt a téllegesen semmi extrát értem persze majd ha ujra a menedzsment jegyzetre kerül a sor akkor majd kifejtem mail be 3 oldalon keresztül a semmi extrát is :)

    VálaszTörlés