Eurotrip part 2

Na ott hagytam abba, hogy Hollandiában megnéztünk mindent, amit csak bírtunk, és elindultunk Brüsszelbe. Péntek délután lévén nem volt valami kellemes az út, olyan dugókba kerültünk az autópályán, hogy azt elképzelni sem tudjátok. Baleset nélkül is voltak 3-4 km-es dugók egy-egy nagyobb csomópont előtt. Azért sikeresen megérkeztünk Andrásékhoz (a nem családismerő olvasóimnak: Andás a nagybátyám, kint dolgozik Brüsszelben immár 6 éve), ahol egy finom vacsora várt minket, majd befutott a többi rokon is a munka után. Mi Annával a Zsófiéknál aludtunk (Zsófi az unokatestvérem, András lánya, és ő is kint dolgozik Brüsszelben, és a teljes családja kint lakik), a szüleim pedig Andráséknál.
Másnap egy kirándulást tettünk Zeeland tartományban, tehát vissza autóztunk Hollandiába. Nagyon jó időnk volt, még a tengerbe is belógattuk a lábunkat. Vasárnap pedig Brüsszel volt soron, amit persze csak mi néztünk meg. Elmentünk a Hangszermúzeumba, ami nagyon érdekes volt. A bejáratnál kaptunk egy fejhallgatót, és bent automatikusan minden hangszer előtt megszólalt az adott hangszer hangja a fülünkben. Rengeteg régi hangszert láttunk a világ minden tájáról, Afrikától Ázsián keresztül Európáig. A hangszermúzeum után körbesétáltuk a belvárost, majd a Csokimúzeumba is bementünk, ami nem volt annyira izgalas, mint vártuk.

Csoportkép

Hétfő reggel indultunk tovább, a következő szállásunk Dijonban volt Franciaországban. Az úton sikerült egy 2 órás dugóba keverednünk, ahol egy baleset miatt teljesen lezárták az autópályát, és leterelek mindenkit. Mindezt 35 fokban. Mire Dijonba értünk, már mindenki elég hulla volt, és itt jött az újjabb meglepetés, a szállásunk. Kiderült, hogy a Stars Hotel Dijon nem is Dijonban van, hanem egy elővároska autópálya lehajtója mellett mintegy 50 méterre egy bevásárlópark szélén. Kb mintha Budaörsön a Tesco mellett lenne egy motel. Igazi filmbeli motel volt, kis szobákkal, lerobbant berendezéssel. Azért este még bementünk a belvárosba megnézni amit lehet, de másnap reggel már indultunk is tovább Münchenbe.

Félúton München felé megálltunk Zürichet megnézni. Nekem nagyon tetszik a Svájci Alpok, az egész ország gyönyörű, de Zürichben az is kiderült, hogy iszonyatosan drága. Hát ott nem tudnék egyetemre járni a magyar fizetésekből. A pihenő után tovább mentünk Münchenbe.

Az igazi alpesi csoki

Itt a szállásunk már egyészen jó helyen volt, igaz egy igazi Youth Hostel, sok fiatallal, és hangos zenével éjjel, de a belváros közvetlen közelében. Engem nagyon emlékeztetett a dublini szállásunkra. München is nagyon szép város, másnap egész nap mászkáltunk benne, és megnéztük mindenféle nevezetes helyet, a Természettudományi Múzeumot, valamint én Annával megkerestem a Sör és Oktoberfest  Múzeumot is. Ittunk pár korsóval a müncheni sörfőzdék söreiből, nagyon jó volt. Amin kicsit meglepődtem, hogy teljesen elszoktam ezektől a könnyű lager söröktől, a belga sörök után szinte olyan érzés volt, mintha vizet innék.

Anyu és Anna

Csütörtökön pedig elérkezett a végső szakasza a túránknak, elindultunk Budapest felé. Az út meglehetősen unalmas volt, végig autópálya, semmi változatosság, vagy akárcsak eltéveszthető csomópont. Mintegy 8 óra alatt pihenőkkel együtt, haza is értünk.

Összességében Apu, Anyu és Anna a kocsi kilométer órája szerint 4113 km-t tettek meg 12 nap alatt, 8 orszában jártak, bár 2 ben kétszer is.
Én ennél valamennyivel kevesebbet utaztam, de így is soknak tűnt. Bejártuk Európa jelentős részét, főleg olyanokat, ahol még nem jártam. Most Budapesten vagyok, jön a nyaralás, lesz Balaton, Tisza-tó, meg miegymás. Jó újra itthon lenni, hiányzott már a magyar táj, a dombok, tavak, Budapest.
Még tervezek írni egy postot a második féléves tárgyaimról, de utána kicsit szüneteltetni fogom a blogot, amíg itthon vagyok. Előreláthatólag augusztus 22-én veszem fel újra a fonalat, amikor is repülök vissza Delftbe.