Első hetem a Ballast Nedamnál

Hogy milyen egy nagy holland építőipari cégnél dolgozni?

• Mindenki hollandul beszél, és holland nyelven dolgozik.
• A nagy cégek itt sem működnek flowless: még mindig nincs számítógépem, amivel dolgozhatnék.. Pedig van IT department.
• Az előző pontból következően nagyon untam magam, nem volt mit csinálni. Olvasgattam mindenféle szakmai anyagokat, elővettem a holland nyelvkönyvemet, na meg a dinamikajegyzetet.
• Pénteken már megelégeltem a dolgot, és bevittem a laptopom dolgozni. A nethez még mindig nem férek hozzá, de legalább gyorsabban eltelik a napi 8 óra.
• van belépőkártyám
• Annak ellenére, hogy van egy ebédlő az épületben a kollégák többsége nem eszik lent, hanem a saját kis szendvicsét eszegeti a zacskóból...
• Az ebédlő amúgy pont olyan mint az egyetemen, Sodexho, azzal a kivétellel, hogy nincs pénztárosnéni, hanem mindenki magának üti be a képernyőn, h mi van a tálcáján, és bankkártyával fizet.
• A kávé itt is ihatatlanul rossz, ennek ellenére mindenki napi 5-6 pohárral iszik. De nem ám kávészünetet tartanak, hanem mindenki elmegy az automatához, majd visszaül a helyére a kávéval..
• A kollégák nem sűrűn beszélgetnek egymással.

Egyenlőre sok pozitívumot nem tudok mondani. Remélem, hogy azért lesz majd valami.

A pénteki napomat azért külön leírnám. Reggel késett a vonat, így a csatlakozást is lekéstem, egy 20 perccel a szokásos 9:00 után értem be. Egész nap dolgoztam, délben könnyű ebéd, 5 óra előtt nem sokkal uzsonna, ami egy almából és egy narancsléből állt. 5 után nemsokkal készülődök, sál sapka kesztyű, és mikor épp indulnék el, a kávéautomata mellett üldögél kb 6-7 fiatalabb kollega, és az egyik, akivel beszélő viszonyban vagyok mondja, hogy el se induljak, mert nem járnak a vonatok Utrechtből. Valami tűz volt a pályaudvaron, és leállt fél Hollandiában a vonatközlekedés, mert a központi irányítóegység mellett volt a tűz. Nem volt mit tenni, én is leültem közéjük, és vártam, hogy most mi lesz. Egy idősebb kollega felajánlotta, hogy aki Rotterdamba menne, elviszi kocsival, mert ő oda indul 20 perc múlva. Mondtam, hogy az nagyon jó lenne, mert onnan már haza tudok jutni busszal. Időközben előkerült pár doboz sör valahonnan, és megkínáltak 1 el, amit el is fogyasztottam, mint később kiderült, nem volt jó ötlet. Az alma-narancslé-sör kombó kicsit megviselte a gyomromat, így kellemes hányingerrel ültem végig a 16 km es dugót az autópályán... 

Egy laza 3 óra alatt haza is értem, ahol a majdnem üres hűtő fogadott. Mióta itt vagyok először éreztem azt, hogy na most tényleg jó lenne, ha valaki kicsit gondomat viselné. Azért másnap már jobban voltam, de a péntek esti buli helyett alvással töltöttem az időt.