Nagyon hosszú idő után ma a Nap előtt keltem fel. Akár azt is írhatnám, hogy újra megtekintettem a Napfelkeltét, de ez nem igaz, mert itt csak átment feketéből szürkébe az ég, majd mielőtt elindultam volna haza a munkából, már vissza is hanyatlott sírgödrébe. Sötétben indulok és sötétben érkezem - nem természetes. Kicsit olyan, mintha Mordorban laknék.
Mikor elkezdtem járni a tájépre, az első félévben (de még harmadévben is volt, hogy visszajött ez az érzés) jellemzően minden nap elején azzal próbáltam életben tartani magam, hogy néhány (még ha nem is kevés) óra múlva újra otthon leszek. Nem azzal, hogy mit fogok tudni csinálni vagy ez miért lesz jó, hanem pusztán a ténnyel, hogy otthon. Hát nekem ez jött be így asszociációként.
VálaszTörlésLegjobb postjaidat írod Balázsom ;) Kár is a címkék közt az „életkép”-ért, mert túl derűssé teszi.
Legkozelebb ha Lackassal talalkozom, majd javaslom neki Delftet.
VálaszTörlés@MP: Köszi. Igyekszem. (Fejlődöm?)
VálaszTörlés@Névtelen: Na ja, neki biztos bejönne.
tudom nem segit rajtad, de hátha a extra negativum összhatása pozitiv lesz: ott fenna ruszkiknál fél9kor kelt a nap és fél3kor már sehol se volt ! so hang on mate !
VálaszTörlés