Mostanában többször is elmélkedtem a fent nevezett fogalmon. Eddig nem nagyon érdekelt ez a téma, de rá kellett jönnöm, hogy a komfort zóna nagyon érdekes emberi tulajdonságokat és viselkedéseket vet fel, érdemes kicsit végiggondolni a dolgot.
Egyrészt az fogalmazódott meg bennem, hogy az emberek különbözően reagálnak, ha különböző szituációban szakadnak ki a komfort zónájukból. Nem mindegy, hogy rövid-, közepes- vagy hosszútávon kerülnek az új környezetbe, hogy ezt tudatosan kezelik-e, vagy nem is fogják fel a változást. Nagyon érdekes, hogy ki hogyan éli meg a kényelmetlenségeket, mennyire tud alkalmazkodni, mennyire viseli meg az idegeit. Egy nyaralás csak ideiglenes szituáció, mégis különféle igényei vannak a nyaralóknak. Van aki nem bánja, ha pár napig kényelmetlenül él, van aki pár órát sem tud így eltölteni. Én azt vettem észre magamon, (eltekintve atól, hogy új életet kezdtem egy idegen országban), hogy már itt is kialakult egy bizonyos komfort zónám, amibe a látogatóim általában nagyon belecsörtetnek, és amikor távoznak, kicsit mindig örülök, hogy végre nyugi van, és nem kell alkalmazkodni senkihez, valamint bizonyos kimerültséget is érzek, hiába laktam addig is a saját lakásomban. Ez azt mutatja, hogy már kialakult egy ritmusa és rendje az itteni életemnek, amit meg lehet zavarni. Nem arról van szó, hogy nem örülök a látogatóknak, nagyon is örülök.
A másik dolog, hogy megfogalmazódott bennem egy feltevés, amit biztosan kitaláltak már a szociológusok, de most nem kerestem rá. Nagyon sok emberrel találkoztam már, akik "haj de mekkora toleráns és nyitott vagyok" képet festettek magukról, de igazából nem azok. Szerintem akkor derül ki az igazság, ha a komfort zónából kilépve is az marad az ember. Amikor valaki kellemetlen helyzetben, vagy új helyen, vagy új emberek között, vagy bármi hasonló esetben is nyitott, érdeklődő és pozitív tud maradni, na az tényleg elmondhatja magáról, hogy "nyitott".
Szerintem a komfort zónából való kiszakadás jellemfejlesztő dolog. Minnél többet éli meg valaki ezt a helyzetet, és tudatosan kezeli, annál inkább becsülendő tapasztalatra tesz szert. Egészen új tulajdonságokra tehet szert bárki, ha kicsit is el tud szakadni saját magától, és a saját kényelmétől, és "asszimilálódik" az új környezetében. Egy példával élve: ez érvényes az egy éjszakát máshol töltéstől a hosszú hónapokon keresztül máshol élésig. Ha valaki el tudja fogadni, hogy nem a saját szobájában a saját ágyában alszik, esetleg nem túl kényelmes az ideiglenes szállás, akkor már nagy lépést tett az új tapasztalatok befogadása felé. Szerintem ez tök fontos dolog. Én legalábbis mindig tapasztaltabb leszek, ha nem otthon alszom, vagy valaki nálam alszik. Ez most lehet, hogy hülyén hangzik, de szerintem van értelme.
Szóval menjen mindenki tapasztalatokat gyűjteni, megéri :)
summa summárum, aludjunk együtt másokkal :)
VálaszTörléskomfortzóna - tanulási zóna - pánik zóna. ha nagyon kellene, lehet h szakoirodalmat is tudnék hozzá találni, tanultam én ilyesmiket:)
VálaszTörlésElmélkedek veled erről :)
VálaszTörlésMikor elköltöztünk az albérletből, és 2 hétig csöveskedtem, akkor nem éreztem magam rosszul tőle, talán még élveztem is. Abban a 2 hétben nagyon sok embernél aludtam, most így hirtelen 6ot tudtam összeszámolni.
Most, hogy távol vagyok a szeretett barátaimtól, most estem ki igazán a komfortzónámból! Nem az ágyamra, hanem rájuk van szükségem!