MP látogatóban

Június végén meglátogatott egy kedves barátom Budapestről, kihasználva az alkalmat, hogy még pár hétig egy aránylag nagy lakásban lakunk, ahol külön szoba jár a látogatóknak. Miskolczi Peti, avagy MP, az első a Berényes társaságból, aki közel két év alatt megtisztelt jelenlétével.

Egy péntek reggel érkezett, természetesen Schipholra, hiszen nagy repülőfan. Amíg én dolgoztam Hágában, ő a kilátó teraszról készítette el az előirányzott éves repülőfotóinak 90% -át. Délután Hága Centrálban találkoztunk, ahonnan végül először hazamentünk lepakolni. Itt meg is szeretném mégegyszer köszönni az átadott hazai szeretetcsomagot, tényleg hihetetlen jól esik otthoni ízeket kóstolni. A szeretetcsomag tartalma (jövendőbeli látogatóimnak hasznos lehet), egy doboz Túró Rudi, 1 csomag Pilótakeksz, 2 rúd Pick kolbász, 1 üveg pálinka. A kolbászból és a pálinkából még természetesen van, ezek lassan fogyó termékek. A kipakolás után végül úgy döntöttünk, hogy aznap lazára vesszük a figurát, és csak este sétálunk be Delft központjába körülnézni. Természetesen este megtekintettünk minden fontos látnivalót, nevezetes épületeket, szobrokat, templomtornyokat, kocsmákat. Ittunk egy welcome üdítőt, aztán hazafelé vettük az irányt, és a másnapot tervezgettük.

Mivel nem volt túl jó az idő, konkrétan finoman, de kitartóan esett, úgy döntöttünk, hogy ma Rotterdam lesz a program. Felültünk a sebesvonatra, és negyed óra alatt Rotterdamban is voltunk. Mivel még mindig esett, úgy döntöttünk, hogy először a Museum Boymans Van Beuningent iktatjuk a programba. Ez rendkívül jó döntésnek bizonyult, hiszen egyrészt nem áztunk bőrig, másrészt egy nagyon színvonalas kiállítást tekinthettünk meg. Én még nem voltem ebben a múzeumban, így nekem is újdonság volt minden. A kiállítás négy részre tagolódott. Az első adag, egyértelműen a legjobb része a múzeumnak, a Régi Mesterek névre hallgat. Itt található többek között Rubens, van Eyck, Rembrandt és Bosch néhány világhíres alkotása. Nekem legjobban Brueghel Bábel tornya című képe tetszett, lélegzetelállítóan részletgazdag, és monumentális alkotás. A második részben 19. és 20. századi festők képeit tekintettük meg (Dürer, Cézanne). Ez sem volt rossz rész, de nekem kevésbé tetszett, meg nem is volt túl tematikus a dolog. A harmadik rész modern képeket tartalmazott, például Monet és Salvador Dali képeiből. A negyedik rész volt a ráadás, igencsak meglepődtünk rajta. Egy iparművészeti kiállításba csöppentünk, űrhajóval, űrtárgyakkal, és hihetetlen aberrált festényekkel. Összességében nagyon tetszett a múzeum, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Mire kiértünk a múzeumból már kezdett alábbhagyni az eső, és elindultunk vársotnézni. Az Erasmus híd mellett betoltuk az első kibbelinget (sült tokhal), fotózkodtunk a híddal, megnéztük a Régi Kikötőt, a Kockaházakat, majd ittunk egy kávét és ettünk egy fenomenális túrótortát a Picknickben. Innen már eléggé esteledett, úgyhogy az állomás felé vettük az irányt, és hazarobogtunk. Este még kicsit sorozatoztunk, majd a másnapot próbáltuk kitalálni.

Reggelre sikerült is megálmodni az aznapi programot, méghozzá nem is akármilyen programot. Úgy határoztunk, hogy olyan helyre megyünk, ahol még én sem jártam, mégpedig Maastrichtba. Maastrichról azt kell tudni, hogy Limburg tartomány déli csücskében helyezkedik el, tehát egész Hollandia legdélibb pontján, ami igazából már erősen benyúlik Belgium területére. Itt írták alá az Európai Uniót deklaráló szerződést 1992 február 7-én, híres egyeteme van, és nem bombázták le a Második Világháborúban, mert meg sem próbálták megvédeni a holland csapatok. Ebből következően nagyon szép óvárosa van, városfallal, templomokkal, tóval. Csupán két és fél óra vonatozás után már meg is érkeztünk, és csodálatosan szép, meleg napunk volt. Egy jó nagy városnéző túrába kezdtünk, melyről a képeket az alábbi képre kattintva lehet elérni.

Nekem egyből megtetszett a város, teljesen más érzés volt sétálni benne, mint a tipikus holland városkákban. Ennek a fő oka az, hogy az építészete lényegesen különbözik a németalföldi városokétól, elsősorban a kő, mint építőanyag használata miatt. Maastricht egy kissé dombos vidéken fekszik, ami szintén nagyon furcsa és felemelő látványt nyújott a szememnek.

A városnézésbe beiktattunk egy kis jóféle hideg búzasört is, ami határozottan meghozta a lelkesedésem a nagy melegben. MP kollegát a templomtornyok nyűgözték le legfőképp, elismerem nem voltak rosszak, engem meg a csapatokban lézengő lányok, akik ráadásul még nem is voltak Tipikus Holland Lányok (THL: magas, szőke, nem túl szép lány, kizárólag H&M póló, bőrkabát, harisnya miniszoknyával és bundás csizma, mindezt júniusban 28 fokban is). Megcsodáltuk a parkot is, tölgyfákkal, tóval és várfallal egyetemben, majd, mivel már közeledett a vacsoraidő, leültünk egy nagyon hangulatos helyre egy leves + sör kombinációra.

Beninek szeretettel: francia hagymakrém leves sajttal és piritóssal, csirkeragu leves szintén vajas pirítóssal és almás üditő, valamint erősebb belga üdítő. 

Vacsora után hazafelé vettük az irány, egy kisebb késéssel, de rendben megérkeztünk.

Hétfőn Amszterdam volt soron. Itt úgy találtuk ki a programot, hogy aznap csak városnézés lesz, azzal is el lehet bőven tölteni egy egész napot; és Peti másnap egyedül visszajön a múzeumi körútjára. Még mindig nagyon szép időnk volt, kifejezetten meleg. Napközben UV riasztás is volt, úgyhogy csak délután 2-kor indultunk el. Ez jó döntésnek bizonyult, mert 3-kor a pályaudvarról kiérve még mindig nagyon erősen sütött a Nap. Gyalog indultunk útnak, először a belvárost tekintettük meg, rengeteg turistával egyetemben. Csináltunk tipikus túristafotókat, átbarangoltunk a csatornák szövevényén, leültünk kicsit a Vondelparkban egy fagyival, majd továbbmentünk a Museumplein felé. Itt megint pihentünk kicsit, még mindig nagy volt a hőség.

A sétát a városközpont felé folytattuk, további helyek megtekintésével, majd mivel már elég fáradt voltam a sok gyaloglástól, azt javasoltam, hogy üljünk le egy sör erejéig az egyik csatornaparton, az is nagyon hangulatos és hozzátartozik az amszterdami feelinghez. Ez tényleg jó ötlet volt, nagyon kellemes volt a hűsítő szellőben üldögélni egy hasonló jellegű sörrel. Mivel még 9-kor is nagyon világos volt, ezért napvilágban indultunk neki a Vöröslámpás Negyednek, amit meg is tekintettünk, és a másik végén kilyukadva az állomás felé vettük az irányt.

Kedden én dolgozni mentem, mert nagyon közeledett a részhatáridő a diplomámmal, csütörtökre kellett készülni a progress meetingre. MP egyedül vágott neki az amsterdami múzeumoknak, amivel az egész napot el is töltötte. Szerdán szintén dolgoztam, Peti pedig Hágát nézte meg múzeumostúl, belvárosostúl. Munka után találkoztunk, betoltunk egy kis nyers heringet, majd kivillamosoztunk a tengerpartra. Scheveningen minden látogatóval kötelező program, nem lehet vele nagyon ráfázni. Rendes szél fújt, egészen nagy hullámok voltak. Lábszárig bele is mentünk a vízbe, na meg csináltunk ugrálós képeket.

 

A tengerpart is nagyon jó volt, bár számomra már kezd bejáratottá válni a dolog. Visszavillamosoztunk Delftbe, ahol még beültünk a Klooster-be egy kicsit, ahol Luis is csatlakozott hozzánk.

Másnap reggel már csak az elköszönés maradt hátra, Peti ment Amszterdamba, én pedig az egyetemre prezentálni.

Nagyon örültem a látogatásnak, tényleg jó volt egy kicsit kikapcsolódni. Idén nyáron nem nagyon tudok hazamenni a diploma miatt, ezért különösen sokat jelentett, hogy kicsit enyhült a honvágyam, ami jelentem van. Ha nem is olyan formában, hogy meghalok tőle, de egyre jobban hiányzik a társaság, a sörözések a szabadban, a Balaton, a Városliget, a belváros, a vasaltszendvicses, na meg a zsongás. Viselt dolgaimról nemsokára ismét beszámolok.