Foci

Vasárnap végre összekaptam magam, és elmentem délután focizni az Erasmusosokkal. Ők is most mentek először, szóval ideális volt a kezdet. Belógtunk a Sportcenter hátsó műfüves pályájára, és félpályán játszottunk 9-9 ellen. Az ellenfél csupa keleti arc volt, kínai-vietnámi-koreai válogatott. Egy jó 2 órát játszottunk, és nagyon élveztem. Igaz, hogy 20 perc után már olyan oxigénhiányos állapotba kerültem, amilyet nagyon rég éreztem utoljára, de kis pihenésekkel végigjátszottam a 2 órát. Az igazi élvezet másnap reggel várt, amikor ébredés után csak feküdtem az ágyban, és úgy éreztem magam, mitha most ment volna át rajtam egy úthenger. Nem hittem volna, de szinte az összes izmom fájt, még a bordáim között lévők is, a combjaimról és a talpamról nem is beszélve. Csak sokadik próbálkozásra sikerült felkelnem az ágyból, és egész nap úgy mászkáltam, mint aki épp a wc-t próbálja elérni idejében. Mindennek ellenére este már úgy éreztem, hogy akár másnap is újra mennék focizni, annyira jól esett a mozgás. Meg is beszéltük pár sráccal, hogy lesz folytatás.

Kicsit más téma, de jön a Justice új albuma, és az Adidas egy elég jó kis reklámfilmet dobott össze az első single-re. Persze Messivel.

Kedden Luis, Dinos, Óttar és én kimentünk a Holland-Magyar EB selejtezőre. A meccs az Ajax Amsterdam ArenA-ban volt megtartva, ami egy elég jó stadion, kicsit nagyobb, mint bármelyik otthoni létesítmény. Épp 52000-en néztük meg a meccset élőben. A kijutás nem volt egyszerű, a srácok külön jöttek, mert nekem volt még egy kis dolgom a meccs előtt Amszterdamban. Nem is találtuk meg egymást, szóval végül csak a helyünkön találkoztunk. Elég nagy sorbanállás volt a meccs előtt, én éppen a kezdőrúgásra értem fel a helyemre, a felső karéj egyik sarkába. Az első félidő nem volt egy hatalmas élmény, a holland csapat szemmel láthatóan nem erőltette meg magát, az 51k holland szurkoló meg békésen üldögélt a helyén, olyan csöndben, hogy szinte a légyzümmögést is hallani lehetett. Az 1k fős magyar szektor többszörösen túlkiabálta a teljes holland tábort. Ami még eléggé meglepett, hogy a stadion területén nem lehetett alkoholt kapni. Ahogy jobban körülnéztem, mindenki kólát tolt a búrájába. Azért ez elég bosszantó volt.

A második félidő első 5 percében lőttünk 2 gólt, és innetől kezdve hirtelen teljesen más játékot néztünk. A nézők felocsúdtak a tespedésből, és minden magyar kirúgásnál elkezdtek fütyülni, meg hevenyészett kiáltozás kezdődött a helyzeteknél. A két gól annyira lesokkolta a hollandokat, hogy egy jó darabig nem is nagyon tudtak mit kezdeni a játékkal. Az szemmel látható volt, hogy elkezdtek futni a labda után, meg próbáltak helyzetbe jönni, de egy ideig nem nagyon sikerült nekik. Ahogy teltek a percek egyre izgalmasabb lett a játék, senki nem hitte volna, hogy a Magyarok 2 gólt is lőnek a Narancsoknak. Először egyenlítettek, majd el is mentek eggyel, mire mi is egyenlítettünk újból. Ez már a 6. gól volt, én csak a legszebb álmaimban reméltem, hogy ennyit fogok látni. A következő két gól már annyira hihetetlen volt, hogy csak döbbenten vigyorogtunk a többiekkel. 

A meccs végén Óttar és Dinos is azt mondta, hogy még sosem voltak ennyi gólos meccsen, pedig ők nagy focirajongók. Hazafelé jövet végig a meccset tárgyaltuk ki, és az utolsó vonattal meg is érkeztünk időben Delftbe.

Amsterdam ArenA

panoráma kép 3 fotóból

A meccsről készült képeim megtekinthetőek a picasa albumomban.

Vera és Ági látogatóban

Két hete pénteken különleges napra ébredtem. Egyrészt nagyon szépen sütött a nap, immár harmadik napja, ami itt Hollandiában nem túl szokványos, ráadásul még a hétvégére is szép időt jósoltak, ami meg kifejezetten említésre méltó eset. Másrészt két vendégem is érkezett Delftbe, Vera és Ági, egyikük Helsinkiből, másikuk Budapestről - igazi különleges találkozás volt, hiszen mindhárman más-más országban élünk jelenleg, és rég nem láttuk egymást. Estefelé besétáltunk a központba, és elfogyasztottunk néhány welcome sört, de nem tartott reggelig a mulatság, mert a lányok jól elfáradtak az utazásban.

Másnap délután indultunk útnak, először a Scheveningent, a tengerpartot tekintettük meg. Nagyon szép időnk volt, bár a hőmérséklet még nem kúszott 10 fok fölé, de a Nap már szépen sütött. A tengerparton elkezdük a képgyártást, először csak a hullámokra koncentráltunk, majd bedobtam a mindig beváló ötletemet, és sokat ugráltunk a homokban egy-egy jó képért. Az ilyen képek mindig viccesek, valamint a mozgás aktivizálja az ugráló egyéneket, amitől szinte mindenkinek jó kedve lesz. Nem utolsó sorban az arra fogékonyaknál a fotózás iránt is felkelti az érdeklődést, mert nem olyan egyszerű a botladozó haverunkat élesen lekapni, egyből jönnek a kérdések, hogy milyen beállítást is használjunk. A fotózás iránti lelkesedést is kellően felkorbácsolta a tengerpart, mint a hullámokat a szél, és innentől már a teljes vakáció alatt sűrűn kattogtak a gépek.

Ági és Vera

A tengerpart után Hágát tekintettük meg, ahol végigsétáltunk a belvároson, bizonyos helyeket többször is érintettünk a nem megfelelő útvonaltervezés következtében, majd végül a The Fiddlers nevű ír kocsmában kötöttünk ki egy kis félreértés következtében. Az történt ugyanis, hogy a kocsma plakátjain már bőszen hirdették a St Partick's Day-t, ami ugye március 17-én van és az Írek nemzeti ünnepe, de a plakát szövege szerint már aznap este is kellett volna valamilyen bulinak lennie. Buli ugyan nem volt, de mi azért jól éreztük magunkat, végigkostóltuk az ír alkoholokat, és jól kibeszélgettük magunkat. Az éjszakai vonatra elég sokat kellett várni, ezért Hága kevésbé elegáns részén is kóboroltunk egy keveset, de végül sikeresen hazaértünk.

Másnap Amszterdam volt soron. Ide is csak délután indultunk el, abból a megfontolásból, hogy egyrészt kialusszuk magunkat, másrészt várost nézünk, és nem próbáljuk a múzeumokat is belesűríteni a napba, annak úgy sem lenne sok értelme. A városnézés már a startnál jól indult, találtunk egy fantasztikus sajtboltot, ahol rengeteg féle sajtot lehetett ingyen kipróbálni. Itt szinte eufórikus hangulatban ettük a sajtokat, tényleg nagyon finomak voltak. Néhány képet is csináltunk természetesen. A sajtbolt után az I amsterdam felirat jött, ahol már erőteljesen ránksötétedett, de még sikerült a kötelező képeket elkészíteni. A felirattól visszafelé sétálva még megittunk egy sört, majd a Vöröslámpás negyed többszöri érintésével indultunk haza.

Ági, Vera és Balázs

Hétfőn én dolgozni mentem, és a terv az volt, hogy a lányok délután elmennek Rotterdamba, és ott találkozunk, de végül nem sikerült elindulniuk, helyette megnézték Delftet napvilágnál is, és utána vacsorát főztünk itthon. Vacsora után még besétátunk néhány sör erejéig a Locus Publicusba, ahova Luis is elkísért minket. Luis kifejezetten kommunikatív volt az este, meg is lepődtem mennyit beszél a lányokkal.


Kedden szintén dolgozni mentem, és délután mostmár tényleg Rotterdamban találkoztunk a lányokkal. Már rettentően elfáradtak a lányok, mire beértem őket a központban, mint kiderült nélkülem is egész szépen megtették a szokásos turista körutat. Azért elindultunk még egy kicsit várost nézni, közben beiktattunk egy Daily Wok-os vacsorát, meg egy kávét egy kiülős helyen. Este még elsétáltunk megnézni a kockaházakat, véletlenül rábukkantunk Rotterdami Erasmus szobrára, azt még én sem láttam eddig, végül lefotóztuk a csillogó NN házat, mai nevén ING torony. Még egy utolsó bulizás be volt tervezve, de a fáradság kifogott rajtunk, inkább itthon söröztünk.

Az NN ház Rotterdamban

Szerdán dél körül besétáltunk az egyetemre, elfogyasztottunk egy kiadós reggelit, majd még besétáltunk Delft központjába, megnézni a piacot, ami sajnos nem volt ott, ezt nem is értem egészen. Elvileg minden szerdán és szombaton van piac, de most valahogy kimaradt. Végül egy kis sajtal kárpótoltuk magunkat, Ági vett is egy keveset, amit hazavitt emlékbe.
Sajnos túl hamar eljött a búcsúzkodás ideje, 4 kor már indulni is kellett a vonathoz. Vera Schiphol felé vette az utat, hogy rengeteg várakozás után végül visszajusson Helsinkibe, Ági pedig Eindhovent célozta meg, a Wizzair csodálatos budapesti járatát, ahol a stewardess-ek sosem hagyják abba a pofázást.


Összességében nagyon örültem a lányoknak, nagyon jól éreztem magam a társaságukban. Kicsit olyan volt ez a pár nap, mintha én is nyaralni mentem volna, nem pedig ők jöttek látogatóba. Rengeteget mászkáltunk, kitárgyaltunk mindenféle érdekes témát, megkóstoltunk sok finom sajtot és sört,  eszmét cseréltünk az egyetemekről, leendő/aktuális munkahelyekről, valamint megállapítottuk, hogy minden hollandnak nagy a feje. Rég éreztem már ennyire megértve magam, ezért külön köszönettel tartozom nekik, nagyon jól esett. Remélem nekik is hasonlóan felüdítő volt a találkozás. 

Bringával munkába

Valamilyen rendkívüli csoda folytán ma már második nap nagyon szépen sütött a nap, és még a fényképezőgépemet sem felejtettem otthon, így következzen a képes beszámoló a bringával munkába tekerésről.

Nagyobb térképre váltás

Süt a nap, indulás

A házunk a kereszteződés felől

Delft északi vége, épül az alagút

Bicikli-komp reggel a lustákat átviszik a túloldalra és nem kell a hídig kerülniük 

Idill a csatornaparton, hosszú egyenes bicikliúttal

Van feelingje

Ez már Hága külvárosa

A távolban Den Haag HS

Tipikus külvárosi utca, tipikus holland házakkal

A kedvenc toronyházam a Hollandse Spoor mellett

Hága Centrál

Épül az új városközpont

Itt jön föl a központi sugárút a központi pályaudva alól

A Shell székház/palota. Tudnak élni.

Ez egy szobor. "A kötéltáncos" by Henk Visch

Balra a Shell kastély

Jobbra a CB&I

És már meg is jöttünk. Menetidő 40 perc, életkedv megfelelő, kezdődhet a munka.