Furcsa esküvő

Múlt hét pénteken egy igazi különleges esküvőn vettem részt. Arról már korábban is írtam, hogy az izlandiak mindig párban járnak, (néhány kivételtől eltekintve), és most az egyik pár úgy döntött, hogy összeházasodnak.

Atli az esküvő előtt 2 nappal megkért, hogy fotózzam le az esküvőjüket, mert az anyukája gépe beadta a kulcsot. Modtam, hogy szívesen, de ne várjanak profi mínőséget, hiszen csak 2 objektívem és egy tripodom van, még egy valamire való vaku sincs a szertárban. Mondta, hogy persze, nem gond, csak pár képet szeretnének.

Atli és Eva

Ezt már furcsának találhattam volna, de még nem sejtettem, hogy mennyire más lesz ez az esküvő, mint amihez Magyarországon szokva vagyunk. Péntek délután 5 kor találkoztunk a főtéren, pár képet szerettek volna az esküvő előtt. Kiderült, hogy fél 6 kor már várnak minket a Városházán, szóval 30 percem volt valami épkézláb képet elővarázsolni róluk. Mit nem mondjak, igencsak leizzadtam, és nem csak a melegtől. Azért sikerült pár jó portrét csinálni, bár lehetett volna több időt is szánni rájuk. Fél 6 kor bevonultunk a Városházára, ami a Nieuwe Kerk-el szemben áll a Főtéren, korábbi képeimről ismerős lehet. Kiderült, hogy a szertartásra 16 izlandi volt hivatalos, meg én. Mint látni fogjuk, minden a minimalizmus jegyében volt megszervezve. Bementünk a házasságkötő-termbe, ahol kétoldalt 1-1 sorban el is fért a teljes násznép. A szertartást egy Holland anyakönyvvezető tartotta, igencsak tört angolsággal. Körülbelül 15 percig beszélt, megvolt a gyűrű, a tanúk aláírtak, és már mehettünk is kifelé. A Főtéren még csináltam pár csoportképet, aztán mindenki szétoszlott. 

Csoportkép a Főtéren (16 izlandi)

A következő állomás Atli és Eva lakásán volt, ahol az ünnepi vacsora várt mindenkit. Már amikor ott voltam, akkor jöttem rá, hogy milyen furcsa is ez - nem béreltek ki vendéglőt/sportcsarnokot, nem hívtak meg 150 embert, még csak egy egész disznó sem volt levágva - az albérletükben volt a buli, ahol még székből sem volt elég, hogy mindenki együtt leülhessen. A kaja amúgy nagyon finom volt, hidegtál salátával, pezsgő, aztán 2 normál méretű torta. Voltam már nagyobb házibuliban is. Mégis, valahogy teljesen természetesnek hatott a dolog. Tényleg minimális költségvetéssel, minimális létszámmal, minimális méretű helyen, de megünnepelték, hogy összeházasodtak. El is felejtettem mondani, hogy mindkettőjüknek csak a szülei jöttek el, összesen 4 fő, még a testvérek sem jöttek el a jeles alkalomra. A maradék meghívott jelenleg mind Hollandiában él.

Az esküvői torta

A vacsora után kezdődött a buli, ami sok alkohol elfogyasztását jelentette, miközben megérkezett még pár nem-izlandi barát is. Később már zene is volt, meg éneklés és tánc. Tényleg nagyon jó volt, én szuperül éreztem magam. Az izlandiak nagyon jófejek, szinte kivétel nélkül. Arról nem is beszélve, hogy az izlandi lányok mind nagyon gyönyörűek, (és nagyon foglaltak). Ha nem is ezen a nyáron, de a következőn, már biztos úticél Izland.

Jó a buli

Az esküvőről készült képeim megtekinthetőek a Picasa galériámban.

Epilógus: Vasárnap reggelre ismét kitört az egyik vulkán Izlandon, a Grímsvötnum, és leállt a légiközlekedés. Eva szülei és Asta ittragadtak Hollandiában, talán pár napon belül repülhetnek, ha kedvező a széljárás :) 

Fele királyság

Na jó rég írtam, mindenkitől elnézést kérek, aki várta a postokat. Elég elfoglalt voltam mostanában, nem nagyon volt időm blogolni. 

A Keukenhof után a következő említésre méltó esemény a Queens Night volt. Ez az este a Queens Day előtti este, amikor is minden holland elkezdi a bulizást. Én Hágába mentem pár ismerőssel. Az egész város tele volt emberekkel, mert minden sarkon vagy vidámpark, vagy színpadok volltak felállítva. Az időjárás nagyon kegyes volt, laza 20 fok körül volt éjjel is a hőmérséklet. Azért időben hazamentünk, mert másnap nagy terveink voltak.

Nevezetesen a korán kelés, és bejutás Amszterdamba. Tavaly ugye ez nem sikerült. Idén Orsival ketten idultunk útnak, és meglepően simán jutottunk el 10 óra körül Amszterdam Centrálba. Innen gyalog indultunk útnak, és a Vondelpark felé vettük az irányt, ahol néhány ismerősöm tartózkodott. Na velük nem találkoztunk, ellenben Orsi barátja és a haverjai szembejöttek, így csatlakoztunk hozzájuk. Egész nap mászkáltunk a városban, söröztünk, meg a kirakodóvásárt néztük. A Vondelpark arról híres, hogy ezen a napon bárki kiviheti a kacatjait a parkba, és árulhatja a többieknek. Én erről a szokásról még nem is hallottam, így eléggé meglepett az irdatlan mennyiségű kisfiú és kislány, akik a földre terített pokrócon elhelyezett játékaikat árulták. A szüleik a pokróc mögötti strandszéken ülve napoztak, a kis lurkók meg teli torokból üvöltötték, hogy 2 Barbie/Transformers/fakocka 1 euro. Meglepően sok szülő viszont zenélésre késztette a gyerekét, rengetegen hegedültek meg doboltak a parkban. A Vondelpark után a Museumplein felé vettük az irányt, ahol egy Sziget nagyszínpadnál is nagyobb színpad volt felállítva, lévén ez a fő esemény. A színpadon minden egyes előadó 2 db számot adott elő, elég gyosan cserélgetve egymást. Iszonyatos mennyiségű holland X faktor/Voice/Holland’s got Talent felfedezett lépett fel, természetesen egyet sem ismertem közülük. Néha feltűnt egy egy külföldi is, de annyira nem híresek. Már épp kezdtem unni, mikor megjelent a színpadon Afrojack, aki egy elég menő Dj, és jó zenét játszik. Otthon rengeteget kell fizetni, hogy lássa az ember. Ezután jött a hír, hogy a bulit Armin van Buuren zárja, aki a Dj Mag Top 100-as listájának első helyezettje. (Érdemes a listát csekkolni, a jelenleg a top 10-ből 4 holland, de volt már több is). Végül nem vártuk meg, mert a hőség és a tömeg elég durván lefárasztott minket, de azért nagyon sajnálom a dolgot. Legnagyobb meglepetésemre teljesen simán hazaértünk a vonattal, nem volt semmi fennakadás.

A következő pont a villámlátogatásom Budapesten. 4 teljes napra mentem haza, ami alatt rengeteg minden történt. Találkoztam sok-sok ismerőssel, voltam bulizni, grillpartin, születésnapon, vásárolni, látogatóban a kórházban, vendéglőben, Zöld Pardonban (hiba volt), CD Fűben, Könyvtárklubban. Vettem egy 500 gigás WD Passport külső vincsesztert, mert a régi betelt. Szegény öcsémet rendesen elővette a balszerencse, egyik betegségből a másikba esett. Nem túl kellemes életmód, innen is kitartást kívánok, meg jobb szerencsét. Vasárnap este még beiktattam 2 találkozót, ahol meglátogattuk a Vasalt Szendvicsest a Wesselényi utcában, még mindig zseniális, valamint a Gödörben egy szuperjó koncert végét láttuk, muszáj kitennem egy videojukat:

www.felekirályság.hu

Hétfőn hajnali 4 kor keltem, és irány a reptér. Itt összefutottam Dzsuzsák Balázzsal, aki szintén a hajnali járattal ment dolgozni Eindhovenbe. Én délután fél 2 kor már Delftben a diplomakonzulenseimmel tárgyaltam a diplomám elő felét, amit amúgy elég jól fogadtak. Ez azért jó jel volt, gondoltam haladok valamennyire. Ekkor még nem tudtam, hogy az egyik konzulensemet kirúgták az egyetemről, és június végén távozik. Meg azt sem, hogy a cégnél az egyetlen kollegám, aki ért a témámhoz, felmondott, és május végén távozik. Na most itt tartok, remélem holnap nem fogják visszavenni az összes kreditemet, elvégre péntek 13. Bővebb információval majd még jelentkezem.

Húsvét

Az idő továbbra is csodálatos, a Nap egész nap süt, pólóban lehet mászkálni. Szombaton kihasználtuk a kínálkozó alkalmat, és páran elmentünk a Keukenhof nevű virágmúzeumba. A Keukenhof a Leiden és Haarlem között elterülő világhírű virágtermesztő terület (Bollenstreek) közepén helyezkedik el, és a világ legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. Évi 7 millió virágot ültetnek el 32 hektáron, amit több százezren tekintenek meg minden évben.

Egész délelőtt a szebbnél szebb virágok, és a teménytelen mennyiségű turista között sétáltunk.

A múzeum mellett a tulipánmezőkre is ki lehetett sétálni. Ezeket a virágokat nagyon sok pénzért árulják a világ minden pontján.

Délután Orsival egy kis magyaros húsvéti készülődést tartottunk, aminek keretein belül tojást festettünk kevés sikerrel, és sonkát főztünk teljes sikerrel.

A sonkáért fél napot gyalogoltam Rotterdamban, de megérte. Sajnos tormát sehogysem találtam.

Szombat este egy kisebb grillezős vacsorára voltam hivatalos a finn lányokhoz, majd vasárnap ugyanezt megismételtem nagyban is, a Delftse Houd nevű közeli tó partján, egy nagyobb társasággal.

Azt kell mondjam, annak ellenére, hogy nem Magyarországon töltöttem a Húsvétot, elég jól sikerült.

Picknick Rotterdam

Orsival éppen egy Nagypénteken is nyitva tartó fénymásolós helyet  kerestünk, amikor teljesen véletlenül rábukkantunk Hollandia Legjobb Kávézójára! Nem viccelek, olyan jó a hely, mintha nem is Hollandiában lenne. Az a neve, hogy Picknick, és zseniális. itt egy link, érdemes megnézni a videot és a képeket.

http://www.picknickrotterdam.nl/

Az hagyján, hogy az itteni standard helyektől eltérően kreatív a díszítés, kézzel rajzolt alkotások, kartonból kivágott betűk a falon, kockás párnás és hokedli székek emelik a hely színvonalát, de a konyha elrendezésre egyből odaragasztott minket a pult mellé. Ugyanis az orrod előtt sütik a fekete, ropogós kenyeret, a csokis brownie-t, vagy éppen a házilekváros túrótortát. Meg van lágytojás sonkával, frissen facsart gyümölcslevek, elképesztően finom kávé, üvegben tárolt kevert teafüvek, répatorta, és még sorolhatnám sokáig.

Én egy igazi, 2 kortyos espresso-t ittam, aminek olyan zamatos kávéíze volt, hogy félig elaléltam tőle, és mellé egy étcsokival borított karamelles bonbont ettem, aminek a közepén egy dióbél volt. Na ez teljesen leterített.

Az extra, amitől rögtön megvettek visszajáró vendégnek, az idézet a falon, kartonpapír betűkből kirakva:

"Kissing a man with a beard is a lot like going to a picknick. You don't mind going through a little bush to get there."

/Minnie Pearl/ 

Valószínűleg otthon nem ragadt volna meg ennyire a dolog, de itt, ahol minden kávézó nagyon átlagos, egyszerűen fenomenális érzés volt egy jó helyre beülni. Az biztos, hogy még sokszor vissza fogok ide jönni, és végigeszem az étlapot.

100

Kerek számhoz érkeztünk, ez a 100. bejegyzésem. Nem gondoltam volna, hogy idáig is eljutok egyszer. 1 év és 8 hónap kellett hozzá, nomeg sok sok hollandiai élmény. Ezúton is köszönöm minden olvasómnak a kitüntető figyelmet!

Mostanában kezd eldurvulni a gettó, szinte minden nap látunk rendőröket intézkedni a blokkon. Tegnap éjjel például a házunk mögötti utcában volt verekedés. Ezek a marokkóiak nem férnek a bőrükbe...

Megvolt a az utolsó két vizsgám, érzére az egyik jó lett, a másik kevésbé. Remélem nem lesz újrázás.

Főztem lecsót, és kivételesen Luis is elfogadta a vacsorameghívást, úgyhogy ketten toltuk be. Ízlett neki, pedig ez is egy "első" lecsó volt, számomra is.

Rá vagyok kattanva a Castle című sorozatra, bár még csak 2 évadot láttam. Nathan Fillion forever!

A kávéfőzőm nagyon jól szuperál, sajnos nem tudom minden nap használni, a hétvégéket határozottan feldobja.

Végre van fék és klipsz a fiximen, mostmár senkinek sem kell aggódnia a biztonságomért. Bringával jó munkába járni, nagyon élvezem. Ha más nem is, de a napi tekerés feldobja a napomat.

A diplomám kezd alakulni, már jó sokat írtam. Most jön a modellezés, remélhetőleg nem fog túl sokáig elhúzódni.

Május 4 és május 9 között hazalátogatok Budapestre! Sikerült megvenni a jegyet. Ha valaki szeretne találkozni velem, írjon nyugodtan!

Na most kb ennyi, nincsenek hosszú sztorik. Pápá

Foci

Vasárnap végre összekaptam magam, és elmentem délután focizni az Erasmusosokkal. Ők is most mentek először, szóval ideális volt a kezdet. Belógtunk a Sportcenter hátsó műfüves pályájára, és félpályán játszottunk 9-9 ellen. Az ellenfél csupa keleti arc volt, kínai-vietnámi-koreai válogatott. Egy jó 2 órát játszottunk, és nagyon élveztem. Igaz, hogy 20 perc után már olyan oxigénhiányos állapotba kerültem, amilyet nagyon rég éreztem utoljára, de kis pihenésekkel végigjátszottam a 2 órát. Az igazi élvezet másnap reggel várt, amikor ébredés után csak feküdtem az ágyban, és úgy éreztem magam, mitha most ment volna át rajtam egy úthenger. Nem hittem volna, de szinte az összes izmom fájt, még a bordáim között lévők is, a combjaimról és a talpamról nem is beszélve. Csak sokadik próbálkozásra sikerült felkelnem az ágyból, és egész nap úgy mászkáltam, mint aki épp a wc-t próbálja elérni idejében. Mindennek ellenére este már úgy éreztem, hogy akár másnap is újra mennék focizni, annyira jól esett a mozgás. Meg is beszéltük pár sráccal, hogy lesz folytatás.

Kicsit más téma, de jön a Justice új albuma, és az Adidas egy elég jó kis reklámfilmet dobott össze az első single-re. Persze Messivel.

Kedden Luis, Dinos, Óttar és én kimentünk a Holland-Magyar EB selejtezőre. A meccs az Ajax Amsterdam ArenA-ban volt megtartva, ami egy elég jó stadion, kicsit nagyobb, mint bármelyik otthoni létesítmény. Épp 52000-en néztük meg a meccset élőben. A kijutás nem volt egyszerű, a srácok külön jöttek, mert nekem volt még egy kis dolgom a meccs előtt Amszterdamban. Nem is találtuk meg egymást, szóval végül csak a helyünkön találkoztunk. Elég nagy sorbanállás volt a meccs előtt, én éppen a kezdőrúgásra értem fel a helyemre, a felső karéj egyik sarkába. Az első félidő nem volt egy hatalmas élmény, a holland csapat szemmel láthatóan nem erőltette meg magát, az 51k holland szurkoló meg békésen üldögélt a helyén, olyan csöndben, hogy szinte a légyzümmögést is hallani lehetett. Az 1k fős magyar szektor többszörösen túlkiabálta a teljes holland tábort. Ami még eléggé meglepett, hogy a stadion területén nem lehetett alkoholt kapni. Ahogy jobban körülnéztem, mindenki kólát tolt a búrájába. Azért ez elég bosszantó volt.

A második félidő első 5 percében lőttünk 2 gólt, és innetől kezdve hirtelen teljesen más játékot néztünk. A nézők felocsúdtak a tespedésből, és minden magyar kirúgásnál elkezdtek fütyülni, meg hevenyészett kiáltozás kezdődött a helyzeteknél. A két gól annyira lesokkolta a hollandokat, hogy egy jó darabig nem is nagyon tudtak mit kezdeni a játékkal. Az szemmel látható volt, hogy elkezdtek futni a labda után, meg próbáltak helyzetbe jönni, de egy ideig nem nagyon sikerült nekik. Ahogy teltek a percek egyre izgalmasabb lett a játék, senki nem hitte volna, hogy a Magyarok 2 gólt is lőnek a Narancsoknak. Először egyenlítettek, majd el is mentek eggyel, mire mi is egyenlítettünk újból. Ez már a 6. gól volt, én csak a legszebb álmaimban reméltem, hogy ennyit fogok látni. A következő két gól már annyira hihetetlen volt, hogy csak döbbenten vigyorogtunk a többiekkel. 

A meccs végén Óttar és Dinos is azt mondta, hogy még sosem voltak ennyi gólos meccsen, pedig ők nagy focirajongók. Hazafelé jövet végig a meccset tárgyaltuk ki, és az utolsó vonattal meg is érkeztünk időben Delftbe.

Amsterdam ArenA

panoráma kép 3 fotóból

A meccsről készült képeim megtekinthetőek a picasa albumomban.

Vera és Ági látogatóban

Két hete pénteken különleges napra ébredtem. Egyrészt nagyon szépen sütött a nap, immár harmadik napja, ami itt Hollandiában nem túl szokványos, ráadásul még a hétvégére is szép időt jósoltak, ami meg kifejezetten említésre méltó eset. Másrészt két vendégem is érkezett Delftbe, Vera és Ági, egyikük Helsinkiből, másikuk Budapestről - igazi különleges találkozás volt, hiszen mindhárman más-más országban élünk jelenleg, és rég nem láttuk egymást. Estefelé besétáltunk a központba, és elfogyasztottunk néhány welcome sört, de nem tartott reggelig a mulatság, mert a lányok jól elfáradtak az utazásban.

Másnap délután indultunk útnak, először a Scheveningent, a tengerpartot tekintettük meg. Nagyon szép időnk volt, bár a hőmérséklet még nem kúszott 10 fok fölé, de a Nap már szépen sütött. A tengerparton elkezdük a képgyártást, először csak a hullámokra koncentráltunk, majd bedobtam a mindig beváló ötletemet, és sokat ugráltunk a homokban egy-egy jó képért. Az ilyen képek mindig viccesek, valamint a mozgás aktivizálja az ugráló egyéneket, amitől szinte mindenkinek jó kedve lesz. Nem utolsó sorban az arra fogékonyaknál a fotózás iránt is felkelti az érdeklődést, mert nem olyan egyszerű a botladozó haverunkat élesen lekapni, egyből jönnek a kérdések, hogy milyen beállítást is használjunk. A fotózás iránti lelkesedést is kellően felkorbácsolta a tengerpart, mint a hullámokat a szél, és innentől már a teljes vakáció alatt sűrűn kattogtak a gépek.

Ági és Vera

A tengerpart után Hágát tekintettük meg, ahol végigsétáltunk a belvároson, bizonyos helyeket többször is érintettünk a nem megfelelő útvonaltervezés következtében, majd végül a The Fiddlers nevű ír kocsmában kötöttünk ki egy kis félreértés következtében. Az történt ugyanis, hogy a kocsma plakátjain már bőszen hirdették a St Partick's Day-t, ami ugye március 17-én van és az Írek nemzeti ünnepe, de a plakát szövege szerint már aznap este is kellett volna valamilyen bulinak lennie. Buli ugyan nem volt, de mi azért jól éreztük magunkat, végigkostóltuk az ír alkoholokat, és jól kibeszélgettük magunkat. Az éjszakai vonatra elég sokat kellett várni, ezért Hága kevésbé elegáns részén is kóboroltunk egy keveset, de végül sikeresen hazaértünk.

Másnap Amszterdam volt soron. Ide is csak délután indultunk el, abból a megfontolásból, hogy egyrészt kialusszuk magunkat, másrészt várost nézünk, és nem próbáljuk a múzeumokat is belesűríteni a napba, annak úgy sem lenne sok értelme. A városnézés már a startnál jól indult, találtunk egy fantasztikus sajtboltot, ahol rengeteg féle sajtot lehetett ingyen kipróbálni. Itt szinte eufórikus hangulatban ettük a sajtokat, tényleg nagyon finomak voltak. Néhány képet is csináltunk természetesen. A sajtbolt után az I amsterdam felirat jött, ahol már erőteljesen ránksötétedett, de még sikerült a kötelező képeket elkészíteni. A felirattól visszafelé sétálva még megittunk egy sört, majd a Vöröslámpás negyed többszöri érintésével indultunk haza.

Ági, Vera és Balázs

Hétfőn én dolgozni mentem, és a terv az volt, hogy a lányok délután elmennek Rotterdamba, és ott találkozunk, de végül nem sikerült elindulniuk, helyette megnézték Delftet napvilágnál is, és utána vacsorát főztünk itthon. Vacsora után még besétátunk néhány sör erejéig a Locus Publicusba, ahova Luis is elkísért minket. Luis kifejezetten kommunikatív volt az este, meg is lepődtem mennyit beszél a lányokkal.


Kedden szintén dolgozni mentem, és délután mostmár tényleg Rotterdamban találkoztunk a lányokkal. Már rettentően elfáradtak a lányok, mire beértem őket a központban, mint kiderült nélkülem is egész szépen megtették a szokásos turista körutat. Azért elindultunk még egy kicsit várost nézni, közben beiktattunk egy Daily Wok-os vacsorát, meg egy kávét egy kiülős helyen. Este még elsétáltunk megnézni a kockaházakat, véletlenül rábukkantunk Rotterdami Erasmus szobrára, azt még én sem láttam eddig, végül lefotóztuk a csillogó NN házat, mai nevén ING torony. Még egy utolsó bulizás be volt tervezve, de a fáradság kifogott rajtunk, inkább itthon söröztünk.

Az NN ház Rotterdamban

Szerdán dél körül besétáltunk az egyetemre, elfogyasztottunk egy kiadós reggelit, majd még besétáltunk Delft központjába, megnézni a piacot, ami sajnos nem volt ott, ezt nem is értem egészen. Elvileg minden szerdán és szombaton van piac, de most valahogy kimaradt. Végül egy kis sajtal kárpótoltuk magunkat, Ági vett is egy keveset, amit hazavitt emlékbe.
Sajnos túl hamar eljött a búcsúzkodás ideje, 4 kor már indulni is kellett a vonathoz. Vera Schiphol felé vette az utat, hogy rengeteg várakozás után végül visszajusson Helsinkibe, Ági pedig Eindhovent célozta meg, a Wizzair csodálatos budapesti járatát, ahol a stewardess-ek sosem hagyják abba a pofázást.


Összességében nagyon örültem a lányoknak, nagyon jól éreztem magam a társaságukban. Kicsit olyan volt ez a pár nap, mintha én is nyaralni mentem volna, nem pedig ők jöttek látogatóba. Rengeteget mászkáltunk, kitárgyaltunk mindenféle érdekes témát, megkóstoltunk sok finom sajtot és sört,  eszmét cseréltünk az egyetemekről, leendő/aktuális munkahelyekről, valamint megállapítottuk, hogy minden hollandnak nagy a feje. Rég éreztem már ennyire megértve magam, ezért külön köszönettel tartozom nekik, nagyon jól esett. Remélem nekik is hasonlóan felüdítő volt a találkozás.