Elkezdődött a vizsgaidőszak

Mostanában megint kevesen nézik a blogom. Pedig egész sűrűn írok.


Ma rájöttem, hogy a születénapomon vizsgázni fogok. Ehh...


Ubul 3 hónap után új bejegyzést írt a blogjára. Azt hiszi, senki nem olvassa. Ezúton küldök neki motivációt. Kíváncsi vagyok megkapja-e. (UI: a matek jó, de nem szabad túlzásba vinni)


Egy kép az unatkozóknak:

Zene

Íme néhány szám, amit mostanában hallgatok

--~ô~--

Florence and the Machine - You got love

The Ting Tings - We walk

David Guetta - Toyfriend (ft. Wynter Gordon)

Metric - Help I'm alive (The Twelves remix)

Metric - Monster hospital (MSTRKRFT remix)

Yeah Yeah Yeahs - Heads will roll (A-trak remix)

~y~

Brüsszel

A hétvégét Brüsszelben töltöttem, a rokonaim társaságában. Egészen sok rokonom társaságában, hogy pontos legyek. Találkoztam Andrással és Verával, Gergővel, Zsófival, Gazsival és Simikével. Ennyi ismerőst Karácsony óta nem láttam. Nagyon jól éreztem magam, végre magyarul beszéltem, 2 napon keresztül. Na lássuk mi történt.

Szombaton reggel felütem a vonatra, és 2 óra alatt Brüsszelben is voltam. Sima IC-vel. Nagyon gyorsan, és kényelmesen oda lehet jutni. A vonatjegyem speciális Benelux államok közötti hétvégi jegy volt, így egészen olcsón meg lehet úszni egy kirándulást. Amikor leszálltam Brussel-Zuid állomáson már várt rám a fogadóbizottság, Gazsi és Gergő személyében. Először hozzájuk mentünk lepakolni, és felvenni a család többi tagját, majd átvonultunk ebédelni a nagyszülőkhöz. Vera nagyon finom ebéddel várt minket, egy igazi hétvégi ebéd már nagyon hiányzott.

Ebéd után Gergővel és Zsófival nekivágtunk a belvárosnak, egy igazi városnéző sétát ejtettünk meg, a gyönyörű időben. Lépten nyomon magyar hangokat hallottam magam körül, nagyon furcsa volt! Teljesen elszoktam attól, hogy magyarokkal találkozom. Végigsétáltunk a felsővároson, az alsóvároson, megnéztük a főteret, a Pisilő Fiút, majd megkerestük a Képregény Múzeumot. A belgák nagyon szeretik a képregényeket, rengeteg nagyon sikeres sorozat született náluk, elég csak a magyarországon leghíresebb Hupikék Törtpikékre gondolni. Persze a Törpikéken kívül rengeteg más képregény ki volt állítva, például Lucky Luke, Largo Winch, a finn Tove Jansson Moomin könyvei és persze a Tintin füzetek. A múzeum honlapja.

Nagyon sok régi 20-as 30-as évek beli képregény volt kiállítva, és őszintén szólva, ha nem olvastam volna Umberto Eco Loana királynő titokzatos tüze című könyvét, fogalmam sem lett volna miről is van szó. Így viszont nagyon érdekes volt a kiállítás.

A múzeum után még elautóztunk az Atomiumhoz, ahol csináltunk pár képet, de nem mentünk be, mert már esteledett, és haza kellett menni a srácokért. Amikor hazaértünk, olyan 8 óra körül elkezdődött az esti program, nevezetesen a gyerekek ágyba terelése. Már teljesen el is felejtettem, hogy mekkora feladat két kisgyereket lefektetni. Vacsora, persze mindenkinek olyan, amitől nem kezd hisztizni, fürdés, pizsama, estimese, fekvés, fekvés mégegyszer. Én csak figyeltem az eseményeket, de már az is fárasztó volt. Miután a gyerekek lefeküdtek, mi is vacsoráztunk, közben megnéztük a tv-ben a királyi családokról szóló heti összefoglalót, ami nagyon vicces, mert sorbaveszi, hogy mit csináltak a héten a Belga, Holland, Angol, és esetleg még a távolkeleti fennségek, és hozzátartózóik.

Másnap egy hosszabb túra volt betervezve. A reggel úgy kezdődött, hogy Simike nagyon rosszul volt, valószínűleg elkapta Gergőtől a gyomorrontásos vírust, és indulás előtt néhány perccel ki is dobta a taccsot. Ezen komplikációk miatt végül Zsófi otthonmaradt Simivel, míg mi beültünk András BMW-jébe, és lezúztunk Luxembourg tartományba. Itt megtekintettük a Euro Space Centert, ami az esős időben megfelelő programnak bizonyult. Gazsinak nagyon tetszett, bár a szöveget nem értette, de voltak rakéták, rengeteg lámpa, és egy iszonyat idegesítő űrzene szólt 80 percen keresztük. Itt ebédeltünk egyet, majd meglátogattuk a közeli Redu falucskát, amit elég nagyképűen Könyvvárosnak becéznek. Itt rengeteg könyv található, és a 700 fős falu minden lakója a turistákból él. Egy kávé elfogyasztása után hazafelé vettük az irányt. Én a központban kiszálltam, és megvártam a következő vonatot Rotterdamba (óránként járnak). Este kényelmesen haza is értem.

Állatok

"Lecture in the Soviet Union:

The teacher asks the students

 -Can the crocodiles fly?

One of the good students answers

 -The crocodiles are not flying.

Another good student replies

-The crocodiles are not flying.

Then the bad student answers

-I think the crocodiles can fly.

The teacher asks the bad student 

-Who told you this?

-My father.

-Who is your father?

- A KGB Colonel.

- Well children, the crocodiles are indeed flying! Just very-very close to the ground!"

/A.V. Metrikine/

"The camel is an expensive horse" 

/J. Wardenier/ 

Buli, honvágy

Az előző helyzetértékelő postomban az eseménytelenség miatt panaszkodtam, hát most hétvégén megkaptam a magamért.

Pénteken Hágában keztük a hétvégét, éjjel meglátogattunk jó pár kocsmát, főleg az ír kocsmákat, ugyanis március 17. én van az írek nemzeti ünnepe, a St. Particks Day. Mivel itt nincs munkaszüneti nap ezen esemény alkalmából, ezért a hollandiai írek pénteken ünnepelték ki magukat. Nagyon jó buli volt a legnagyobb ír kocsmában, élő ír zenével, és sok részeg írrel.

Szombaton folytattam a megkezdett mulatozást, ezúttal Utrechtben. Meglátogattam Orsit, akinek egy magyar barátnője is éppen ott volt, így hárman belevetettük magunkat Utrecht éjszakai életébe. Sikerült az ösztöneimre hagyatkozva egy nagyon jó helyre betévednünk, amit érzésem szerint még máskor is meg fogok látogatni.

Vasárnap a hétvége megkoronázásaként nálunk volt parti, mégpedig nem is akármilyen: All you can eat parti. Az ötlet tőlem származik, és lehet, hogy le kéne védetnem: mindenki, aki jön főz valami finomat 2 személyre, és elhozza a partira - így nagyjából 2 szer annyi kaja gyűlik össze, mint ahány fő a létszám. Mindenki megkóstolhat mindent, sőt jól is lakhat. Éhező egyetemisták számára maga a mennyország!

Nagyon jól is sierült a vacsora, mindenki elégedett volt a felhozatallal és a mennyiséggel. A csocsóasztalom is rég látott népszerűségnek örvendett.

--oo~oo--

Kicsit más téma. Múlt héten a nagy semmittevés közben honvágyam volt. Sokáig gondolkoztam azon, hogy mi is a honvágy, és az a véleményem, hogy mindenkinek más. Én nem éreztem semmilyen fizikai fájdalmat, nem sírtam a sarokban ülve éjjelente, és nem akartam azonnal hazagyalogolni légvonalban. Én azt éreztem, hogy hiányoznak a barátaim, hiányzik rengeteg féle kaja (innen a vacsoraparti ötlete), és jó lenne tudni, mi történik otthon. Az interneten lehet követni a híreket, lehet beszélgetni emberekkel, már amikor fent vannak, és a Mi a helyzet? kérdésre nem annyi a válaszuk, hogy Semmi különös. Mindenkit felhomályosítanék, akivel a jövőben beszélgetni fogok, hogy számomra az amúgy nem érdekes eseményeknek is hírértéke van, ugyanis az égvilágon semmit nem tudok az illetőről, mert nagyon rég találkoztunk utoljára. Maximum tippelni tudok, hogy ki hogyan éli életét, mivel foglalkozik mostanában, milyen új ruhája/könyve/barátai/szokása/lakóhelye/tantárgyai stb vannak, meg úgy egyáltalán mi foglalkoztatja.

Szóval ilyeneken gondolkoztam, mérgelődtem, hogy senki nem ér rá beszélni velem a sűrű hétköznapok forgatagában, és régi képeket nézegettem, amit az ember csak nagyon szentimentális pillanataiban tesz.

Számomra ez a honvágy.

World without end

Nahát befejeztem a címben szereplő könyvet. Nagyon jó olvasmány, mindenkinek ajánlom.

*-^-*

Nagy büdös semmi

Úgy kezdődött, hogy múlt héten nem történt semmi. Egész héten semmi. A nagy semminek amúgy nagy nyomása van az ember pszcihéjére, mintha meg lehetne mérni, mint a passzív földnyomást. A nagy nyomás hatására péntek este kitaláltuk, hogy elmegyünk Leidenbe, mert ott állítólag nagyságrendekkel jobb a férfi/nő arány, mint Delftben. Lehet, hogy ez a kijelentés önmagában igaz, de arról nem szólt az urban legend, hogy "de meg ne próbálj péntek este menni, mert az egyetemisták nem csinálnak semmit péntekenként." Szóval egy üres Leidenben próbáltunk szerencsét péntek este.

Szombaton folytatódott a semmi. Gondoltam én, menjünk nézzük meg a világhíres Europort-ot, Rotterdam kikötőjét, a tengeri hajózás Mekkáját, mert az milyen érdekes lesz. Hát nem. Elvergődtünk Hoek van Hollandba, persze már ez sem volt egyszerű, mert a vonatok megint nem jártak Delft és Schiedam között, szóval pótlóbusz, vonat. Már akkor fel kellett volna tűnnie, hogy még embereket sem nagyon látunk, amikor a kis HÉV szerű vonattal megérkeztünk az amúgy zsákvonal végén lévő állomásra, az úgymond Nieuwe Waterweg bejáratához. Ez arról lenne híres, hogy az összes nagy hajó itt jön és megy a kikötőhöz, és van rajta egy nagy gát, a Maeslantkering ami 2 Eiffel torony méretű vízépítési műtárgyból áll, és fél Hollandiát védi az áradásoktól. Nahát a vonat állomása a gáttól 3 km re van, gondoltuk kicsit gyaloglunk és megnézzük. Olyan 2 órát gyalogoltuk kihalt gyártelepek között, sehol egy lélek, a gát is rohadt messze, félúton meguntuk, és visszfordultunk. Ez idő alatt 2 db nagyobb méretű hajót láttam a csatornán. Lehet, hogy a szombat szünnapnak számít a hajózásban, vagy nemtom.

Vasárnap is folytatódott a semmi.

Hétfőn megtört az átok, és végre csináltam valami érdekeset is, konkrétan hegesztettem. Az egyik tárgy keretén belül volt egy 3 órás gyakorlatunk, ami során 3 féle hegesztésti eljárást is kipróbáltunk, mindenki alkothatott saját belátása szerint. Engem még mindig nagyon lázba hoz, ha hegeszthetek, élveztem is nagyon. A vízszintes pozícióban való hegesztésben már nagyon profi vagyok, de a függőleges pozíció sokkal nehezebb, igazi kihívás volt, nem is lettek valami szépek a varrataim. Nikos csinált pár képet a mobiljával, majd megpróbálom megszerezni tőle. 

Guitar sting

"We consider the srting as a guitar string, and give it the initial conditions. Basicly play."

/A.V. Metrikine/

Dublin

Dublin mostantól az egyik kedvenc városom ezen a Földgolyón. Egy ilyen utazás után döbben csak rá az ember, hogy mennyi jó hely lehet még a Földön azon a pár helyen kívül, ahol már járt. Nekem személy szerint nagyon bejött Írország. Megfogott a táj, a hangulat, az emberek, a kultúra, a sör és minten, ami ebből a kellemes országból árad.

Ha valaki előzetesen megkérdez még Magyarországon, hogy szerintem mi a különbség Hollandia és Írország között, maximum annyit tudtam volna válaszolni, hogy különböző időzónában vannak.

Hát hatalmas a különbség. Főleg fél év Hollandia után hatalmas. Megérkezésünk estéjén olyan kultúrális és érzelmi sokkot éltem át, amilyet még sosem éreztem - igazából nem is gondoltam, hogy van ilyen. Delft egy pici izolált mikroközösségnek tűnik Dublin fényében, ahol csak férfiak élnek, és ők is csak csöndesen otthon ücsörögnek az üres estéken, a város pedig teljességgel kihaltnak tetszik a nap minden órájában. Ehhez képest Dublinban irtózatos sebességgel száguld az élet, hangos, illatos, tele van szebbnél szebb lányokkal, és Guiness íze van. Igazi világváros érzés, az általam ismert városok közül talán Berlinre és Budapestre hasonlít a legjobban. Az írek nagyon kedvesek, csöppet sem kimértek ellentétben a hollandokkal, szeretnek bulizni, haverkodni, idegenekkel társalogni. Van 2000 kocsmájuk Dublinban, nem kell minden nap ugyanoda járniuk. A legöregebb kocsmájuk több mint 600 éves. A Guiness mindenhol irtó drága, 5 euró/pint +- 50 cent. Általában jellemző Dublinra, hogy irtózatosan drága, nem csak a sör, de az étkezés is, még a szupermarketben is minden sokkal drágább, mint akár itt Hollandiában.

Megérkezésünkkor nagyon szerencsések voltunk, minden gördülékenyen ment, mint a karikacsapás, vonat, vonat, reptér, repülő, reptér, első pint Guiness, busz, szállás. A szállás felé közeledve mondam is Nikosnak, hogy eddig csodálatosan sikerült minden, már csak megfelelő szobatársak kellenének. Ő felvázolta hogy biztos 8 db szőrös börtönlakóval leszünk egy szobában, szóval ne reménykedjek. Én bíztam a szerencsénkben, egy ilyen szép napot csak nem lehet így befejezni. Amikor benyitottunk a 10 ágyas szobánkba este 8 óra felé, bőröndöstűl kabátostúl teli szájjal vigyorogtam Nikosra, aztán a 8 db 20 év körüli lányra, akik első este a szobatársaink voltak. Ezek után az este hasonló sikerekkel folytatódott Dublin belvárosában, és reggel 6 körül életem egyik legjobb napját zártam az ágyamba zuhanva.

A partizáson kívül nappal természetesen megpróbáltunk minden fontos POI-t (point of interest) megtekinteni, sikerült eljutni a National Gallery of Ireland-be, a Trinity Collegba, az Old Jameson Brewery-be, megtekintettük az összes hidat, a Guiness negyedet, a legtöbb templomot, katedrálist, a nevezetes kocsmákat. Egy nap kirándultunk a Wicklow Mountanisben, ami gyönyörű szép hely. Jártunk Greystonesban, Brayben, Glendaloughban. Elmentünk megnézni Eoin régi egyetemét az United College of Dublint.

A kirándulás képeit megtekinthetitek a picasa albumomban (link baloldalt a menüben).

Összességében nagyon élveztem ezt a nyaralást, igazi felüdülés volt végre hegyeket látni, sok ember között lenni, hangos klubban bulizni és nem utolsó sorban angolul beszélni igazi angol anyanyelvű emberekkel. Mielőtt valaki belémkötne: Írországban az ír és az angol is hivatalos nyelv, írül a populáció kb 10%-a tud, és a feliratok angol és ír nyelven vannak mindenhol. Valamint az angol ír akcentussal a legkirályabb a világon.