2010. június 30., szerda

Quotes

Na itt van pár viccesebb idézet a Shell structures órákról. Az elsőt mondta a tanár, a többit csak írta az óravázlatban.

"The circle tries to kiss the surface = dutch for touching circle"

"In 1888 Love formulated the basic equations that governs the behavior of thin elastic shells. ... One of Kotier's papers on the subject had the clear title - All you need is Love"

"Moore's law ... is expected to be valid in the near future too. So, if your current PC cannot analyse a particular model, it is not difficult to calculate when your future PC can do this job."
/P.C.J. Hoogenboom/ 

2010. június 27., vasárnap

Nem tudok aludni

Olyan 6 óra körül megettem egy kapsalon-t vacsorára, és a naptól, a sörtől és a kajától együttesen elájultam egy órára, most meg nem tudok aludni. Reggel az erkélyen reggeliztem, már nagyon jó idő van. Most ilyen a kilátás éjjel:



Amúgy a hollandok nagyon VB lázban égnek, nagyon megy a narancssárga szurkolás. A legutolsó meccsük alatt próbáltam tanulni, és végig akkora zaj volt, hogy alíg bírtam koncentrálni. A gólnál meg az egész város a dudáktól volt hangos.

Tegnap volt az utolsó munkanapom a laborban, és mondtam Richardnak, hogy megihatnánk ma délután 1-2 sört ennek örömére. A főtéren találkoztunk, ahol már rengeteg túrista mászkált. (Hogy kell helyesen írni a túristát? Kb ugyanannyi találat van rá hosszú és rövid u -val is...) Elsétáltunk az egyik kedvenc sörözőmig, ami neki is az egyik kedvence, és megittunk 1-2 Weihensephanert a csatorna mellett kirakott nádszékekben napozva. Sokmindenről beszélgettünk, többek között a hollandokról, a komolyzenéről (Richard egy nagy zenekarban harsonázik), sportokról (jövő télen ki kell próbálnom a speedskateing-et), az egyetemről. Természetesen a vizsgarendszert is kitárgyaltuk, hogy melyiknek mi az előnye. Ez ügyben levontuk a tanulságot, hogy a magyar rendszer a diákoknak jobb, de a tanároknak rosszabb. Megvitattuk a szóbeli vizsgák kérdését is, és nagy meglepetésemre kiderült, hogy a pénz miatt nincsenek egyáltalán szóbeli vizsgák az itteni Bsc alatt, és az Msc -ben sem sok. Itt az egyetem menedzsmentje parancsol a tanároknak, és a parancs az, hogy minden tárgyhoz meg van adva, hogy mennyi időt kell vele tölteniük a tanároknak, és aki többet tölt, azt nem fizetik meg. És a szóbeli vizsga ugyebár nagyon időigényes, ezért nem fér bele a tanárok időkeretébe. És ezt komolyan is veszik. Ez szerintem elég elképesztő. Elmondtam Richardnak, hogy szerintem ez a világ legnagyobb hülyesége, ugyanis a személyes kontaktusok (konzultációk, szóbeli vizsgák) a legfontosabbak egy leendő mérnök esetében. Csupán írásban nem lehet tanítani sem, de vizsgázni sem. Igazából ő is egyetértett, de amíg a rendszer ilyen, addig nem lesz változás. Remélem a magyar oktatás nem erre tart, mert ezt elég nagy hülyeség lenne átvennünk.

Erről jut eszembe, hogy a héten olvastam egy interjút kedvenc tanárunkkal Andrej Metrikinnel, és voltak a témához kapcsolódó pontok is benne. Az interjút a kar holland diákjai készítették vele. Meg kell jegyeznem, hogy a cikk angolsága olyan szörnyű volt, hogy még én is jópárszor felszisszentem rajta (Metrikine nagyon jól beszél angolul, ráadásul az akcentusa is brit). Kiderültek érdekes személyes információk is róla, de ami megfogott, az az orosz és a holland egyetemi oktatás színvonalának összehasonlítása volt. Azt mondta Metrikine, hogy ha az átlagos színvonalat nézzük a két országban, akkor Holladiában sokkal magasabb az oktatás színvonala, viszont ha az elit egyetemek képzését vetjük össze, akkor a holland egyetemek nagyon elmaradnak az oroszoktól. Erre megkérdezték tőle, hogy mégis mit kéne tenni, és azt felelte, hogy itt Delftben az a baj, hogy nem követelnek eleget a diákoktól. Szó szerint azt mondta, hogy a bachelor képzés első és második évében sokkal keményebbnek kéne lenni, és ha valaki bent marad az egyetemen az érdemnek számítson. Egyrészt igaza van, másrészt meg milyen kis idealista már :) Nem gondoltam volna róla, hogy itt, a piacgazdaság mintaországában sem tudott még megszabadulni ezektől a gondolatoktól. (1992 óta él itt.) Amúgy bennem felvetődött az a kérdés, hogy milyen felsőoktatási rendszerben életképes egy igazi elitegyetem? Létezik ez még manapság? Mi lenne mögötte a motiváció?

Visszatérve a délutánhoz, Richarddal még a jövőről is beszélgettünk kicsit. Elmondta, hogy most nekifeküdt rendesen a PhD-jának, és a sok laborozás után elkezdte megírni a tényleges dolgozatot is. A tervei szerint decemberre kész lesz az összes kísérlettel, és a dolgozattal is majdnem. Jövő március körül már szeretne rendesen dolgozni egy cégnél, és nyáron megvédeni a Phd-t. Amikor a cégről kérdeztem, azt mondta, hogy már van kilátásban pár cég, akikkel a PhD kapcsán került kapcsolatba, főleg offshore engineering cégek. Az is szóbakerült, hogy mennyi fizetést kaphatnak itt a kezdő mérnökök. Ezen is kicsit meglepődtem, mert kevesebbet mondott, mint amiket eddig hallottam. Valószínűleg ő elég jól ismeri a holland piacot, szóval hiszek neki. Nagy általánosságban egy kezdő mérnök nettó 1500 eurót kereshet, de ez 1-2 év alatt felmehet 3000 -ig. Ha valaki tovább szeretne gazdagodni, akkor már projektvezetői, és hasonló pozíciókat kell megpályázni, és akkor kb 4000 euró a fizetés. Ha pedig valaki sok pénzt akar keresni, akkor az offshore cégekhez kell menni, mert ott van a nagy pénz.
Azt is megbeszéltük, hogy én hogyan képzelem a jövőmet. Mondtam neki, hogy még nem nagyon tudom. Ő azt mondta, hogy amennyire megismert, engem egy hídtervező cégnél tudna elképzelni. Azt mondta, hogy például jelentkezhetnék az Arup-hoz. Honlap, wikipedia. Ez a világ egyik legnagyobb építőipari cége, teljes mértékben nemzetközi, jelenleg 37 országban van tervezőirodájuk. Richard szerint a világ egyik legnagyobb hídépítő cége, az igazi hídrekordokat szerte a világon ők építik. Ha nagy hidakat szeretnék építeni, akkor ott a helyem. Nem mellesleg azt is mondta, hogy Koppenhága nagyon szép város, és van pár ismerőse az ottani irodánál.

Ez azért elgondolkodtatott. Ha választanom kellene Hollandia és Dánia között, lehet hogy Dániát választanám. És nem azért, mert itt nem jó élni, hanem az emberek miatt. A hollandok nem jófejek. A hollandok zárkózottak (tisztelet a kivételnek), magasak, és nem lehet velük vegyülni. Ha már ennyire nemzetközi életet élek, olyan országban szeretnék élni, ahol valamennyire be tudok illeszkedni. Az igazat megvallva, ez itt Delftben eddig nem nagyon történt meg. Még mindig az international társasággal vagyok kapcsolatban, hollandok csak elvétve merészkednek közénk. Sokan mondják, hogy nem szabad Delftből extrapolálni teljes Hollandiára, mert itt nagyon speciális réteg él, nem is igazi hollandok akiket nap mint nap látok, de nem is tudom. Azért valamennyire jellemző kell, hogy legyen a társadalomra.

Amúgy, megnéztem most a career menüt az Arup honlapon, és egészen szimpatikus a cég filozófiája. Arról nem is beszélve, hogy ha itt végzek, akkor Delft egy releváns egyetemnek fog számítani, ami követelmény a trainee programhoz. Ezt érdemes feljegyezni a jövőre vonatkozó képzeletbeli noteszomba.

2010. június 22., kedd

A leghosszabb nap

Már többször is emlegettem pár embernek, hogy nagyon furcsa milyen sokáig világos van itt Delftben. Sokkal tovább, mint Budapesten. Volt olyan este pár héttel ezelőtt is, hogy 10 kor végeztem a könyvtárban, és amikor kiléptem a kapun, még szinte nappali világosság fogadott. 

A jelenség oka, hogy míg Budapest az Északi szélesség 47°28'19" fokán helyezkedik el, Delft az É 52°0'54" fokon található. Tehát északabbra vagyunk .Tehát hosszabbak a nappalok.

Június 21-én van az északi félteke leghosszabb nappala, számszerűen:

Budapest:

  • Napkelte: 04:46 AM
  • Napnyugta: 08:45 PM
Delft
  • Napkelte: 05:22 AM
  • Napnyugta: 10:06 PM

Tehát Budapesten 16 órát, Delftben 16 óra 45 percet van világos. Ez a szélességi körök közti különbség eredménye.

Természtesen a későbbi napnyugtáért a földrajzi hosszúság is felel, mivel azonos időzónában vagyunk, de különböző hosszúsági körön. Budapest Keleti hosszúság 19°03'01" míg Delft K 4°21'24"

Végezetül 2 fotó, amit tegnap csináltam

Delft Panoráma vol. 3


Delft 23:14


2010. június 14., hétfő

Ga Oranje!

A hétvégét tömören a pihenés, a munka és a focivébé jellemezte nálunk. Néha ezek keverednek is, mint például egy félórával ezelőtt.


Épp konzultálni voltam Romeijnnél a 2 -es számú munkámmal kapcsolatban, amikor egy olyan problémába ütköztünk, hogy fel kellett hívni egy szakembert egy cégnél, hogy telefonos segítséget kérjünk a Midas használatában. Ők persze ismerik egymást, ezt hozzá kell tennem. Amikor Romeijn elgagyogta hollandul, hogy mit szeretnénk, akkor a csávó annyit válaszolt, hogy van a Holland-Dán meccsből még 10 perc, ő azt megnézi, aztán visszahív minket, ezzel le is tette. 
Mit volt mit tenni, én is gyorsan bekapcsoltam a meccset, és megnéztük az utolsó pár percet. (itt van stream, tetszőleges nyelvű kommentárral, pl a magyar is fogható)

2010. június 10., csütörtök

Pénzügyek

10 hónapja vagyok itt. Ma elérkezettnek láttam az időt arra, hogy számot vegyek ittartózkodásom anyagi vonzatairól. Ez egyrészt számomra is érdekes, másrészt hasznos információ lehet minden külföldön tanulni vágyó ismerősöm számára, na meg a blogomra tévedő néhány ismeretlen számára.

Néhány adat, és egy diagram:


  • Havonta átlagosan 880 euróba kerül az életem. Ezt úgy kell érteni, hogy benne van minden. Lakás, közlekedés, telefon, internet, kaja, pia, bulik, jegyzetek, könyvek, kondibétlet, használati tárgyak, wc papír...
  • Mint az alábbi ábrán is látható, eléggé hullámzó, mikor mennyit költök, de hosszú távon közeledik az átlaghoz a havi kiadás, stabilizálódik az életem.
  • Az életet egy másik országban elkezdeni elég költséges.
  • A márciusi csúcs a kiadásoknál a dublini vakációm volt.
  • Egy 10 hónapos Erasmus itt Delftben kb 8800 Euróba kerül
  • A tandíj ebben nincs benne
  • A bevételeim 2 részre oszthatóak, a családom támogatására, és az általam megkeresett pénzre.
  • A heti 10 órás munkámmal és a spórolt pénzemmel eddig a kiadásaim 50% -át tudtam állni.
  • A bevételek is erősen ingadoznak, ezzel érdemes előre számolni

Természetesen az, hogy ki mennyit költ, a forrásainak függvényében erősen változhat, az én esetem szerintem elég jól tükrözheti a Magyarországról érkezőket.
Remélem ezzel a néhány információval segíthettem másoknak a tervezésben.

2010. június 5., szombat

Pillangó

Most, hogy végeztem az összes sorozatommal , és nincs mit nézni, elkezdtem újra intenzívebben olvasni. Eddig sem hagytam abba, 1 könyvet mindig olvasok általában, de hullámzó sebességgel. Következzen egy kis könyvajánló.

Henri Charriére - Pillangó, Szökésem a pokolból




Miután nagy sebbel lobbal kiköltöztem tavaly nyáron Hollandiába, egy kis idő elteltével észre kellett vennem, hogy hát bizony könyvet olvasni elfelejtettem hozni. Egyik délután egy hatalmas boríték várt a postaládában rajta 9 db bélyeggel - Anyukám gondoskodott rólam a távolból. A boritékban ezt a könyvet találtam. Csak lábjegyzet szinten megjegyezném, hogy én az email uralta korunk ellenére még mindig szeretem a hagyományos postát, különösen a bélyegeket, a pecséteket, na meg a kézzel írott leveleket. Egy képeslap vagy levél sokkal személyesebb dolog, mint egy hasonló témájú email. Nem tudom ezzel mások hogy vannak?

A Pillangó egy, a szerző igaz történetén alapuló, napló formátumból regényesített elbeszélés. Számomra a formátum miatt kicsit nehezebben olvashatónak bizonyult a könyv, igaz a krimikhez vagyok szokva. Habár lassan, néha hosszabb szüneteket tartva, de azért végigolvastam a történetet.
A sztori abból áll, hogy hősünket, a párizsi alvilág fiatal szereplőjét egy hamis vád alapján elítélik. 1931-et írunk, a francia gyarmatok még megvannak, a börtönökkel együtt. Emberölésért irány Dél-Amerika. Pillangó nem nyugszik bele a büntetésbe, a szabadság kiírthatatlan vágyként él benne, ezért megszökik. Elkapják, visszaviszik, megint megszökik. Ez így megy hossz-hosszú időn keresztül, közben különböző országokat, népeket ismer meg, de a szabadság soha nem végleges. Másfél évtizedet tölt el különböző börtönökben, 13 szökési kísérletet hajt végre, mígnem az utolsó során eljut Venezuelába, ahonnan nem adják ki a szökött fegyenceket, így sikerül végleg letelepednie.

Engem igazán csak bizonyos részei fogtak meg a könyvnek, de azok a részletes leírásnak köszönhetően igazán hatásosan működnek. Egyrészt a börtönvilág működése hihetetlen érdekes, mindegy, hogy melyik börtönbe kerül az ember, mindegy, hogy melyik földrészen, a szabályok ugyanazok. Pénzért megvehetsz mindent - embereket, tárgyakat, élelmet, jobb bánásmódot. A patronodat ne nagyon mutogasd, mert megölnek érte. Szerezz mindehol barátokat, mert valakinek mindig ébren kell lennie. Ne legyél gyenge.
A börtönvilág legsötétebb titkai is életszagúan jönnek át a könyv lapjairól. A gyarmati börtönök külön említést érdemelnek. Hosszas leírást kapunk minden börtönről, ahol Pillangó megfordul, a rosszabbnál mindig van mégrosszabb, mígnem eljut az Ördögszigetre, a "földi pokolba". Ennek a leírása nem túl hosszú rész a könyvben. Méghozzá azért nem, mert tilos megszólalni odabent. Engem erősen elgondolkodtatott ez a rész - vajon van-e elviselhetetlenebb dolog a földön a konstans csöndnél. A rabok biztosan megőrülnek. Pillangó 2 évet töltött bent, egy kis cellában, napi 2 étkezésnek becézett eseménnyel, és ezen kívül az égvilágon semmi nem történt vele. Nem hiszem, hogy ennél lenne sokkal durvább hely.
A börtön epizódokon kívül még egy érdekes részt emelnék ki. Egy ízben sikerült fél évre egy indián törzsnél menedéket találnia, akik befogadták, és együtt éltek vele. A leírás szerint a földi paradicsomban éltek, halásztak, gyöngyökért búvárkodtak, aminek az ellenértékéből vették meg mindazt, amire a civilizált társadalmotól szükségük volt. Még feleséget is szerzett magának. Ami az érdekes a történetben az az, ahogyan leírja, hogy hogyan tört rá a civilizáció utáni éhség, miként lett a paradicsomból unalmas hely, és miért hagyta ott az amúgy tökéletesen szabad életet a további szenvedésért. Számomra nagyon szimbolikus a jelentése - nem tudjuk a tökéletesen jót sem értékelni. Az ember zsigerien vágyik egy kis rosszra, ösztönző impulzusokra.

Összességében érdekes könyvnek tartom a Pillangót, mindenkinek ajánlom elolvasásra. Bár azt nem árt előre tudni, hogy lassú könyvről van szó, amihez türelem is kell, nem csak szabadidő.