Pillangó

Most, hogy végeztem az összes sorozatommal , és nincs mit nézni, elkezdtem újra intenzívebben olvasni. Eddig sem hagytam abba, 1 könyvet mindig olvasok általában, de hullámzó sebességgel. Következzen egy kis könyvajánló.

Henri Charriére - Pillangó, Szökésem a pokolból

Miután nagy sebbel lobbal kiköltöztem tavaly nyáron Hollandiába, egy kis idő elteltével észre kellett vennem, hogy hát bizony könyvet olvasni elfelejtettem hozni. Egyik délután egy hatalmas boríték várt a postaládában rajta 9 db bélyeggel - Anyukám gondoskodott rólam a távolból. A boritékban ezt a könyvet találtam. Csak lábjegyzet szinten megjegyezném, hogy én az email uralta korunk ellenére még mindig szeretem a hagyományos postát, különösen a bélyegeket, a pecséteket, na meg a kézzel írott leveleket. Egy képeslap vagy levél sokkal személyesebb dolog, mint egy hasonló témájú email. Nem tudom ezzel mások hogy vannak?

A Pillangó egy, a szerző igaz történetén alapuló, napló formátumból regényesített elbeszélés. Számomra a formátum miatt kicsit nehezebben olvashatónak bizonyult a könyv, igaz a krimikhez vagyok szokva. Habár lassan, néha hosszabb szüneteket tartva, de azért végigolvastam a történetet.

A sztori abból áll, hogy hősünket, a párizsi alvilág fiatal szereplőjét egy hamis vád alapján elítélik. 1931-et írunk, a francia gyarmatok még megvannak, a börtönökkel együtt. Emberölésért irány Dél-Amerika. Pillangó nem nyugszik bele a büntetésbe, a szabadság kiírthatatlan vágyként él benne, ezért megszökik. Elkapják, visszaviszik, megint megszökik. Ez így megy hossz-hosszú időn keresztül, közben különböző országokat, népeket ismer meg, de a szabadság soha nem végleges. Másfél évtizedet tölt el különböző börtönökben, 13 szökési kísérletet hajt végre, mígnem az utolsó során eljut Venezuelába, ahonnan nem adják ki a szökött fegyenceket, így sikerül végleg letelepednie.

Engem igazán csak bizonyos részei fogtak meg a könyvnek, de azok a részletes leírásnak köszönhetően igazán hatásosan működnek. Egyrészt a börtönvilág működése hihetetlen érdekes, mindegy, hogy melyik börtönbe kerül az ember, mindegy, hogy melyik földrészen, a szabályok ugyanazok. Pénzért megvehetsz mindent - embereket, tárgyakat, élelmet, jobb bánásmódot. A patronodat ne nagyon mutogasd, mert megölnek érte. Szerezz mindehol barátokat, mert valakinek mindig ébren kell lennie. Ne legyél gyenge.

A börtönvilág legsötétebb titkai is életszagúan jönnek át a könyv lapjairól. A gyarmati börtönök külön említést érdemelnek. Hosszas leírást kapunk minden börtönről, ahol Pillangó megfordul, a rosszabbnál mindig van mégrosszabb, mígnem eljut az Ördögszigetre, a "földi pokolba". Ennek a leírása nem túl hosszú rész a könyvben. Méghozzá azért nem, mert tilos megszólalni odabent. Engem erősen elgondolkodtatott ez a rész - vajon van-e elviselhetetlenebb dolog a földön a konstans csöndnél. A rabok biztosan megőrülnek. Pillangó 2 évet töltött bent, egy kis cellában, napi 2 étkezésnek becézett eseménnyel, és ezen kívül az égvilágon semmi nem történt vele. Nem hiszem, hogy ennél lenne sokkal durvább hely.

A börtön epizódokon kívül még egy érdekes részt emelnék ki. Egy ízben sikerült fél évre egy indián törzsnél menedéket találnia, akik befogadták, és együtt éltek vele. A leírás szerint a földi paradicsomban éltek, halásztak, gyöngyökért búvárkodtak, aminek az ellenértékéből vették meg mindazt, amire a civilizált társadalmotól szükségük volt. Még feleséget is szerzett magának. Ami az érdekes a történetben az az, ahogyan leírja, hogy hogyan tört rá a civilizáció utáni éhség, miként lett a paradicsomból unalmas hely, és miért hagyta ott az amúgy tökéletesen szabad életet a további szenvedésért. Számomra nagyon szimbolikus a jelentése - nem tudjuk a tökéletesen jót sem értékelni. Az ember zsigerien vágyik egy kis rosszra, ösztönző impulzusokra.

Összességében érdekes könyvnek tartom a Pillangót, mindenkinek ajánlom elolvasásra. Bár azt nem árt előre tudni, hogy lassú könyvről van szó, amihez türelem is kell, nem csak szabadidő.