Balázs @ Delft: Szakmai ez-az

Na akkor most megpróbálom röviden összefoglalni a szeptember eleje óta történt eseményeket, melyek elég nagy befolyással bírtak a második évem alakulására.

Kezdődött minden azzal, hogy az egyetem állítólag nagyon rossz pénzügyi helyzetben van, és 3 éves spórolási tervet dolgoztak ki központilag, amit minden karnak teljesítenie kell. Az Építőmérnöki Kar szerintem a lehető legrosszabb utat választotta, teljes szakmai hanyatlásnak döntve az oktatást és kutatást. A kiadások csökkentése érdekében a lehető legegyszerűbb módszert választották, átalakítják a tanrendet, és kirúgnak sok alkalmazottat. Csak pár példát említenék:

Az elsőéveseknek (Bsc) eddig volt egy AutoCAD kurzusuk, ami esszenciális minden mérnök számára, na ezt törölték, mostantól az van, mint a BME-n, tanuld magad.
A Stevin Labor állítólag kőkeményen kellett, hogy küzdjön a fennmaradásért, az egészet be akarták zárni. Jelenleg úgy néz ki, hogy sikerült megmenteni, de elég tarthatatlan áron: A szekciók alapterületét csökkenteni akarják, hogy jobb legyen a helykihasználás, és a dolgozók felét kirúgták. Így az eddigi volumenű projekteket sem tudják majd elvégezni, kevesebb megrendelést fognak kapni, még kevesebb pénzt fog hozni a labor. Szerintem tiszta öngyilkosság, de ők tudják. A létszámleépítésről annyit, hogy az acélos szekcióban 8-an dolgoztak eddig, őket mind behívták interjúra, kirúgták őket, majd közölték, hogy 4 "új" pozíciót indítanak, amire pályázniuk kell. Október 18. án lesz eredményhirdetés.
Engem ugyan nem rúgnak ki október közepén, de a főnököm Kolstein elbeszélgetett egyszer velem, miszerint a decemberben lejáró szerződésemet tuti nem fogják meghosszabbítani, sajnos nincs pénzük rá.
A professzorok sem jártak valami jól, az öregek érdekes módon mind most mennek nyugdíjba, a nem elég öregek közül pedig szimplán felmondtak párnak, méghozzá szeptember 2. án. Ez azért külön érdekes, mert ekkor már egészen fél hete ment a tanítás, elindultak az új tantárgyak, véget ért a nyári szünet.
Ami számomra különlegesen fájdalmas volt, az Dr. Arie Romeijn távozása. Igen, ő volt a kedvenc tanárom, épp ebben a negyedévben lett volna vele ismét órám, a Fatigue, amit miután nem tartott meg senki helyette, a 3. héten töröltek egyetlen üzenettel, miszerint a kurzus törölve, következő negyedévre halasztva. Szó szerint a derült égből menesztették el, ő sem számított rá, mert az első héten még a közös munkánkról beszéltem vele, majd egyszer csak felszívódott, de annyira, hogy azóta sem tudom elérni. Igen, vele csináltam a "titkos" orthotórp hídmegerősítős kutatást, ő intézte volna el nekem a gyakorlatot, és vele csináltam volna az Msc-s diplomamunkám. Sajnos ezek a tervek mind füstbe mentek, még most is azon dolgozom, hogy ne menjen teljesen feleslegbe az eddig elvégzett munka, és a megszerzett kapcsolatok. Eléggé helybenhagyott a távozása, rá építettem mindent, ami ebben az évben történt volna. Beszéltem már a Tanszékvezetővel, Professor Bijlaarddal, aki nagyon segítőkész volt, ezért nincs minden veszve, de nagyon lassan haladnak a dolgok.

Na ennyi rossz hír után jöjjön egy kis jó is, Richard PhD-ja lassan a végéhez közeledik. A tervek szerint decemberre kész lesz az összes kísérlettel, ami ugye nekem a munkát adja. Jelenleg a régi kísérletsorozatokat fejezzük be, és egy utolsót kezdtünk el, ami nagyon érdekes.

Az utolsó sorozat témaköre a Fracture Mechanics, avagy Törésmechanika tudományág. Arról van szó, hogy a fáradási tulajdonságok még pontosabb ismeretéhez szükség van a repedésterjedés vizsgálatára. Ezt egy úgymond irányított repedésterjedés vizsgálattal tudjuk vizsgálni. Veszünk egy kisméretű próbatestet (kb 300x25x25 mm), aminek az egyik oldalára egy nagyon kis bevágást készítünk, melynek ismerjük a pontos geometriáját. A törésmechanika tudománya azzal foglalkozik, hogy az ilyen ismert geometriájú és ismert terhelésű próbatestekben keletkező repedéseket elméleti úton meghatározza. A mi kísérletsorozatunk arra jó, hogy az elméletileg meghatározott eredményeket alátámassza, valamit a kérdéses konstansokat pontosan meghatározzuk.

A repedés terjedésének detektálása az igazi kihívás az egész cuccban. Erre 2 független módszer alkalmazunk párhuzamosan. Egyrészt egy kis feszültségű, de nagy áramerősségű egyenáramot vezetünk át a próbatesten terhelés közben, és a próbatest ellenállását követjük nyomon. Amint a repedés terjed, a keresztmetszet csökken, az ellenállás pedig nő. Az ellenállás értékének változása jó beállítások esetén nagyon szépen összefügg a repedés méretével. A másik módszer a vizuális detektálás. Egy nagyon jó nagyítású kamerával követjük a kezdeti bevágásból induló repedés terjedését. A pontosság kb 1/100 mm, ami vizuális megfigyelésnél nagyon jónak számít szerintem.

Akit bővebben is érdekel a dolog, tekintse meg a picasa galériámat, készítettem pár képet az összeállításról.