Queens Day

A sok punnyadás után átestünk a ló túloldalára, nagy volt a nyüzsgés az elmúlt másfél héten. Körübelül a születésnapom környékén kezdett el a programáradat összefolyni - jött még utána 2 másik születésnap, focimeccs, vendéglőben vacsora, piknikezés, Rotterdami délután, majd megjött Bálint.

Bálint csütörtökön délután érkezett meg, vasárnap délben ment haza, a kettő között meg olyan feszesre vettük a programot, amennyire csak bírtuk. Csütörtökön este egy rotterdami elektro bulival nyitottunk. A Maasilo nevű klubban volt a parti, ami a vasútállomástól 6-7 metrómegállónyira van, így életemben először felültem a rotterdami metróra. A hely egy hatalmas gyárépületben található, iszonytató méretekkel. 4 bazinagy teremben ment a music, minden teremben dj és italospult, bazisok robotlámpával, lézerrel, fényekkel. Tippre azt mondanám, hogy 2-3000 fő simán ellézenghet odabent. A lineup egy otthoni elektrofesztivál teljes 4 napjának megfelelő neveket tartalmazott, többek között Tiga, Fake Blood, Simian Mobile Disco, Digitalism, Mehdi, Proxy, Crookers és még mások személyében. Nagyon durva volt a zene, kicsit túlságosan is. Én előzetesen egy őrjöngős elektro/dubstep/bassline bulira számítottam a dj-k kommerszebb ismert számaival, de e helyett mindenki csak valami nagyon durva elektro-house szerűséget játszott, ami hosszú távon szerintem is hallgathatatlan. A legjobb zene a Crookers set második felében volt, reggel 5- fél 6 magasságában, amikor is már épp indultunk volna hazafelé. Mindenesetre ilyenen is voltam már, ennyit megért a dolog.

Simian Mobile Disco

Másnap, pénteken volt a Queens Day. Ez a hollandok legnagyobb nemzeti ünnepe, az egész ország narancssárgába öltözik, megpróbál eljutni Amszterdamba, sört iszik, és úgy viselkedik, ahogy az év maradék 364 napján nem. Idén egy laza esővel kezdődött a péntek, ami szerencsére délutánra el is állt, és egészen kellemes időnk lett. A delfti barátaim egyik fele dél körül elindult Amszterdamba, mi 3 kor próbáltuk meg követni őket. A mi csoportunkat Nikos, Alexa, Luis, Zhan, Bálint és jómagam alkottuk. A vasútállomáson az a hír fogadott bennünket, hogy a vonatok nem állnak meg Amszterdam Centralban. Nembaj gondoltuk, majd leszállunk eggyel előbb, és valahogy bejutunk a központba. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én kicsit szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban, mert a kollégáim a laborban azt mondták, hogy szinte lehetetlen aznap eljutni Amszterdamba. És igazuk lett. A máskor oly pontos holland vasúti közlekedés egyszerűen meghalt. A vonatok random jöttek, random irányokba indultak tovább, a kijelző táblákon random feliratok jelentek meg. Az első vonattal sikerült egészen Hágáig eljutnunk, ahol is közölték, hogy akkor ez a szerelvény most visszafelé fog továbbindulni. Leszállás, a peron már természetesen tele emberekkel. A következő vonattal Leidenig jutottunk, ahol közölték, hogy ez a vonat nem megy tovább. Leszállás, várakozás. A peronokra vezető lépcsőket elállták a rendőrök, senki nem mehetett kb sehova. Najó, akkor ennyi volt a kaland, maradjunk Leidenben. (Utólag kiderült, hogy miért nem ment tovább semmilyen vonat Leidenből. Ezért.)

Leidenben amúgy nagyon kellemes volt a Queens Day, vettünk narancssárga cuccokat, sétáltunk a belvárosban, meghallgattunk pár koncertet a felállított színpadoknál, beültünk sörözni. 

ők érezték át legjobban az ünnepi hangulatot

Visszafelé is kalandos volt a vonatozás. Leidenből egy részeg hollandokkal teljesen megpakolt szerelvénnyel jutottunk el Hágába, ahol elég sokat kellett várni egy másik vonatra, ami hazavitt Delftig. Közben a becsapós tábláknak köszönhetően még 2 felé is szakadt a csoportunk, ugyanis már épp felszálltunk egy Delftbe menő vonatra, amikor bemondták a vonaton, hogy ez bizony csak Den Haag Centralba megy. Így mi gyorsan lepattantunk, de Luisék a központi pályaudvar érintésével jöttek haza...

Szombaton viszont Bálinttal ketten tényleg elmentünk Amszterdamba várost nézni, találkozni magyar ismerősökkel (összefutottunk 3 Rajkossal, akikből 1 főt Barta Marcinak hívnak). Szintén nagyon szép időnk volt, legyalogoltuk térdig a lábunkat, ettem nyers heringet, almáspitét mentateával, felültünk egy nagyon magasan röpködő ringlispírre a Dom Platzon, megnéztük a Red Light Districtet, és elgyalogoltunk az I Amsterdam felirathoz, ahol ez fogadott minket:

Bálint és az I Amsterdam

Összehasonlítás képpen ez volt szeptemberben, amikor arra jártam:

Vasárnap Bálint már haza is repült, tényleg rövid látogatásra jött csak. Amúgy én azóta is rohangálok, voltam dolgozni, órákon, ma vizsgáztam, pénzügyeket intéztem, házi feladatot írtam. 2 hét múlva megyek haza.