Hát ott hagytam abba a mesélést, hogy két héttel ezelőtt látogatóim érkeztek, méghozzá Szilva barátom, és batárnője Zsófi. 4 napra jöttek, és nagyon jól érezték magukat. Megpróbáltam a szokásos turista körutakat bejárni velük, de sajnos nem mindig értem rá, mert az egyetem és a munka nem állt meg. Azért Delftben és Rotterdamban jól szétnéztünk, Hágában is jártunk, és Amszterdamot valamint a tengerpartot is megjárták nélkülem. Voltunk bulizni, ettünk halat és sültkrumplit, vonatoztunk, villamosoztunk, minden lényeges dolog megvolt.
András, Zsófi és jómagam
Miközben a vendégeim itt voltak, még egy szuper bringát is sikerült beszereznem. Az egész úgy kezdődött, hogy már régóta szerettem volna venni egy fixed gear bike-ot (otthon futárbringaként ismert), és miután a következő 7 hónapban Hágába fogok járni dolgozni minden nap, ami egy jó biciklivel 45-50 percre van háztól házig, ugyanannyi, mint vonattal és villamossal, úgy gondoltam, hogy megéri beruházni egyre. A neten keresgéltem a Marktpaats-on, (ez egy nagyon hasznos adok-veszek oldal a Hollandiában élőknek), és végre sikerült kifognom egy szép darabot megfizethető áron. Egy másik srác is licitált a bringára, és a tulaj végül azt írta, hogy aki hamarabb jön érte, azé lesz. Nem volt mit tenni, a pénteki reggelig tartó buli és pár óra alvás után máris a vonaton ültem, irány 's Hertogenbosch. Elég másnaposan és elég rossz kedvvel, de végül délutánra ezzel értem haza:
Fixed Gear Balázs
Azért miután kipihentem magam, már jobban tudtam örülni az új szerzeményemnek. Sajnos mióta megvettem, az időjárás nem kedvezett a bringázásnak, mert folyamatosan fújt a szél és szakadt az eső, de azért már párszor gurultam vele. Ma megvettem az ABUS U-lakatot is, ami a régi láncommal együtt remélem hatásos kombót fog alkotni a tolvajok ellen. Ha minden jól megy, holnap már ezzel megyek dolgozni a tömött vonat helyett. Amúgy a rendszeres testmozgás sem elhanyagolható szempont, már nagyon rámfér egy kis mozgás..
A bringa megvásárlása óta meg semmi nem történt velem a munkán kívül. Amúgy a munkáról eddig vegyes a véleményem, vannak nagyon jó tapasztalatok és kevésbé jók is. A jók közé az tartozik, hogy határozottan úgy érzem, jó irányba haladok, nevezetesen az iparág váltás jó húzás volt a jövőmre nézve.
Azt hiszem még nem írtam részletesen az új munkámról, ami a diplomamunkám is egyben, szóval jöjjön egy kis ízelítő.
A diplomamunkámat a Chicago Bridge & Iron nevű cégnél fogom írni, akik egy igazi nemzetközi vállalat, irodáik vannak pl Szingapúr, Kína, Oroszország, Csehország, Hollandia, Anglia, USA és még néhány másik orászgban. A cég főként EPC tevékenységet végez (Engineering, Procurement, Construction), és főleg az olajiparban utazik. A profilba beletartozik az offshore és onshore olajkitermelő, -finomító, -raktározó, -szállító szerkezetek tervezése és építése, ugyanezen funkciók földgázzal, valamint mindenféle vegyipari létesítmények tervezése, építése. A lényeg, hogy mindezen iparágakban bazi sok pénz van, nem úgy, mint az építőiparban.
Én a diplomámban bizonyos offshore szerkezetekkel fogok foglalkozni, amiket összefoglalóan FPSO-nak hívnak. Ez a Floating Production, Storage and Offloading vessel röviditése, amit úgy lehetne lefordítani, hogy Úszó Olajkitermelő, -tároló és -kirakodó hajó. Hogy el tudjátok képzelni, itt egy kép a cég legutóbbi projektjének termékéről:
Skarv FPSO
A hajó mintegy 350 m hosszú, a felszerkezet felső síkja tengerszint felett ~65 m magasan van, a hátsó torony (flare) 130 m magas. Ja és az egész cucc 1,5 milliárd dollárba került (üzemeltetéssel együtt).
A hajót Dél-Koreában gyártották, majd pár megállóval egészen a rendeltetési helyéig vontatták, a Barents tengerre Norvégia partjai közelében. Itt várhatóan 25 évig fog olajat kitermelni a tengerfenékből, jó esetben napi 100.000 hordó mennyiségben (1hordó=159 liter). Ilyen hajóból jelenleg ~230 db van a világon, tehát nem igazán beszélhetünk szériagyártásról.
A mi cégünk a felszerkezet 5 modulja közül 2 őt tervezett. Én ezeknek a felszerkezeteknek a fáradásvizsgálatával fogok foglalkozni a diplomámban. A munkámnak az a célja, hogy 1. szerezzek egy diplomát 2. a következő ilyen projektnél jobb szerkezetet tervezhessen a cég, mert az már most látszik, hogy közel sem az ideális megoldást választották a Skarv FPSO esetében.
A cégnél eddig eltöltött időmben elég sokat olvastam az FPSO-król, a hajó részeiről, felépítéséről, funkcióiról, az olajkitermelés fázisairól, eszközeiről. Ugye nem vagyok Offshore Engineer, ezért volt mit bepótolnom. Nagyon élveztem, hogy napról napra bővült a szakmai szókincsem, 2 hét alatt megtanultam minden fontos hajómérnöki kifejezést, olyan témákról tudok már beszélgetni a kollégakkal, amikről szinte biztos vagyok, hogy még csak hasonló kifejezés sincs rá a magyarban. Ugye Magyarország nem kifejezetten olaj nagyhatalom, meg tengerünk sincs már egy ideje, szóval nem hiszem, hogy túl sok mérnökünk lenne, aki ilyesmiben utazik. Ez azért elég menő szerintem.
A héten voltam egy elképesztően jó előadáson is, ahol világ egyik legnagyobb hajóépítő cégének egy embere beszélt az FPSO gyártásról. Olyan számokkal dobálózott, hogy szinte beleszédültem. Az biztos, hogy az olajiparban nem szarral gurigáznak, itt minden kilogramm és óra számít. Pár millió dolláron nem is gondolkoznak sokat, ha mondjuk arról van szó, hogy általa egy hónappal hamarabb lehet a kitermelést elkezdeni. Az olajnak akkora értéke van, hogy minden pénzt és erőfeszítést megér, hatalmas mozgatóerő. Az előadás alatt arra gondoltam, hogy ehhez a világméretű olajiparhoz képest a magyar építőipar olyan, mint amikor egy gyerekszobában LEGO-zik az ember.
A csávó a munkája miatt a világ összes részén járt már, épített hajót Ázsiában (itt van a legtöbb óriási hajógyár), és vontatott kész hajót Braziliából a Sarkkör fölé is. Nagyon elit társaságnak tűnik a szakmája, elég kevesen vannak, akik ilyen dolgokhoz értenek.
Az ilyen vendégelőadások mindig fel tudnak lelkesíteni, sokkal több ilyen kéne az egyetemekre.
