Foci

Vasárnap végre összekaptam magam, és elmentem délután focizni az Erasmusosokkal. Ők is most mentek először, szóval ideális volt a kezdet. Belógtunk a Sportcenter hátsó műfüves pályájára, és félpályán játszottunk 9-9 ellen. Az ellenfél csupa keleti arc volt, kínai-vietnámi-koreai válogatott. Egy jó 2 órát játszottunk, és nagyon élveztem. Igaz, hogy 20 perc után már olyan oxigénhiányos állapotba kerültem, amilyet nagyon rég éreztem utoljára, de kis pihenésekkel végigjátszottam a 2 órát. Az igazi élvezet másnap reggel várt, amikor ébredés után csak feküdtem az ágyban, és úgy éreztem magam, mitha most ment volna át rajtam egy úthenger. Nem hittem volna, de szinte az összes izmom fájt, még a bordáim között lévők is, a combjaimról és a talpamról nem is beszélve. Csak sokadik próbálkozásra sikerült felkelnem az ágyból, és egész nap úgy mászkáltam, mint aki épp a wc-t próbálja elérni idejében. Mindennek ellenére este már úgy éreztem, hogy akár másnap is újra mennék focizni, annyira jól esett a mozgás. Meg is beszéltük pár sráccal, hogy lesz folytatás.

Kicsit más téma, de jön a Justice új albuma, és az Adidas egy elég jó kis reklámfilmet dobott össze az első single-re. Persze Messivel.

Kedden Luis, Dinos, Óttar és én kimentünk a Holland-Magyar EB selejtezőre. A meccs az Ajax Amsterdam ArenA-ban volt megtartva, ami egy elég jó stadion, kicsit nagyobb, mint bármelyik otthoni létesítmény. Épp 52000-en néztük meg a meccset élőben. A kijutás nem volt egyszerű, a srácok külön jöttek, mert nekem volt még egy kis dolgom a meccs előtt Amszterdamban. Nem is találtuk meg egymást, szóval végül csak a helyünkön találkoztunk. Elég nagy sorbanállás volt a meccs előtt, én éppen a kezdőrúgásra értem fel a helyemre, a felső karéj egyik sarkába. Az első félidő nem volt egy hatalmas élmény, a holland csapat szemmel láthatóan nem erőltette meg magát, az 51k holland szurkoló meg békésen üldögélt a helyén, olyan csöndben, hogy szinte a légyzümmögést is hallani lehetett. Az 1k fős magyar szektor többszörösen túlkiabálta a teljes holland tábort. Ami még eléggé meglepett, hogy a stadion területén nem lehetett alkoholt kapni. Ahogy jobban körülnéztem, mindenki kólát tolt a búrájába. Azért ez elég bosszantó volt.

A második félidő első 5 percében lőttünk 2 gólt, és innetől kezdve hirtelen teljesen más játékot néztünk. A nézők felocsúdtak a tespedésből, és minden magyar kirúgásnál elkezdtek fütyülni, meg hevenyészett kiáltozás kezdődött a helyzeteknél. A két gól annyira lesokkolta a hollandokat, hogy egy jó darabig nem is nagyon tudtak mit kezdeni a játékkal. Az szemmel látható volt, hogy elkezdtek futni a labda után, meg próbáltak helyzetbe jönni, de egy ideig nem nagyon sikerült nekik. Ahogy teltek a percek egyre izgalmasabb lett a játék, senki nem hitte volna, hogy a Magyarok 2 gólt is lőnek a Narancsoknak. Először egyenlítettek, majd el is mentek eggyel, mire mi is egyenlítettünk újból. Ez már a 6. gól volt, én csak a legszebb álmaimban reméltem, hogy ennyit fogok látni. A következő két gól már annyira hihetetlen volt, hogy csak döbbenten vigyorogtunk a többiekkel. 

A meccs végén Óttar és Dinos is azt mondta, hogy még sosem voltak ennyi gólos meccsen, pedig ők nagy focirajongók. Hazafelé jövet végig a meccset tárgyaltuk ki, és az utolsó vonattal meg is érkeztünk időben Delftbe.

Amsterdam ArenA

panoráma kép 3 fotóból

A meccsről készült képeim megtekinthetőek a picasa albumomban.

Vera és Ági látogatóban

Két hete pénteken különleges napra ébredtem. Egyrészt nagyon szépen sütött a nap, immár harmadik napja, ami itt Hollandiában nem túl szokványos, ráadásul még a hétvégére is szép időt jósoltak, ami meg kifejezetten említésre méltó eset. Másrészt két vendégem is érkezett Delftbe, Vera és Ági, egyikük Helsinkiből, másikuk Budapestről - igazi különleges találkozás volt, hiszen mindhárman más-más országban élünk jelenleg, és rég nem láttuk egymást. Estefelé besétáltunk a központba, és elfogyasztottunk néhány welcome sört, de nem tartott reggelig a mulatság, mert a lányok jól elfáradtak az utazásban.

Másnap délután indultunk útnak, először a Scheveningent, a tengerpartot tekintettük meg. Nagyon szép időnk volt, bár a hőmérséklet még nem kúszott 10 fok fölé, de a Nap már szépen sütött. A tengerparton elkezdük a képgyártást, először csak a hullámokra koncentráltunk, majd bedobtam a mindig beváló ötletemet, és sokat ugráltunk a homokban egy-egy jó képért. Az ilyen képek mindig viccesek, valamint a mozgás aktivizálja az ugráló egyéneket, amitől szinte mindenkinek jó kedve lesz. Nem utolsó sorban az arra fogékonyaknál a fotózás iránt is felkelti az érdeklődést, mert nem olyan egyszerű a botladozó haverunkat élesen lekapni, egyből jönnek a kérdések, hogy milyen beállítást is használjunk. A fotózás iránti lelkesedést is kellően felkorbácsolta a tengerpart, mint a hullámokat a szél, és innentől már a teljes vakáció alatt sűrűn kattogtak a gépek.

Ági és Vera

A tengerpart után Hágát tekintettük meg, ahol végigsétáltunk a belvároson, bizonyos helyeket többször is érintettünk a nem megfelelő útvonaltervezés következtében, majd végül a The Fiddlers nevű ír kocsmában kötöttünk ki egy kis félreértés következtében. Az történt ugyanis, hogy a kocsma plakátjain már bőszen hirdették a St Partick's Day-t, ami ugye március 17-én van és az Írek nemzeti ünnepe, de a plakát szövege szerint már aznap este is kellett volna valamilyen bulinak lennie. Buli ugyan nem volt, de mi azért jól éreztük magunkat, végigkostóltuk az ír alkoholokat, és jól kibeszélgettük magunkat. Az éjszakai vonatra elég sokat kellett várni, ezért Hága kevésbé elegáns részén is kóboroltunk egy keveset, de végül sikeresen hazaértünk.

Másnap Amszterdam volt soron. Ide is csak délután indultunk el, abból a megfontolásból, hogy egyrészt kialusszuk magunkat, másrészt várost nézünk, és nem próbáljuk a múzeumokat is belesűríteni a napba, annak úgy sem lenne sok értelme. A városnézés már a startnál jól indult, találtunk egy fantasztikus sajtboltot, ahol rengeteg féle sajtot lehetett ingyen kipróbálni. Itt szinte eufórikus hangulatban ettük a sajtokat, tényleg nagyon finomak voltak. Néhány képet is csináltunk természetesen. A sajtbolt után az I amsterdam felirat jött, ahol már erőteljesen ránksötétedett, de még sikerült a kötelező képeket elkészíteni. A felirattól visszafelé sétálva még megittunk egy sört, majd a Vöröslámpás negyed többszöri érintésével indultunk haza.

Ági, Vera és Balázs

Hétfőn én dolgozni mentem, és a terv az volt, hogy a lányok délután elmennek Rotterdamba, és ott találkozunk, de végül nem sikerült elindulniuk, helyette megnézték Delftet napvilágnál is, és utána vacsorát főztünk itthon. Vacsora után még besétátunk néhány sör erejéig a Locus Publicusba, ahova Luis is elkísért minket. Luis kifejezetten kommunikatív volt az este, meg is lepődtem mennyit beszél a lányokkal.


Kedden szintén dolgozni mentem, és délután mostmár tényleg Rotterdamban találkoztunk a lányokkal. Már rettentően elfáradtak a lányok, mire beértem őket a központban, mint kiderült nélkülem is egész szépen megtették a szokásos turista körutat. Azért elindultunk még egy kicsit várost nézni, közben beiktattunk egy Daily Wok-os vacsorát, meg egy kávét egy kiülős helyen. Este még elsétáltunk megnézni a kockaházakat, véletlenül rábukkantunk Rotterdami Erasmus szobrára, azt még én sem láttam eddig, végül lefotóztuk a csillogó NN házat, mai nevén ING torony. Még egy utolsó bulizás be volt tervezve, de a fáradság kifogott rajtunk, inkább itthon söröztünk.

Az NN ház Rotterdamban

Szerdán dél körül besétáltunk az egyetemre, elfogyasztottunk egy kiadós reggelit, majd még besétáltunk Delft központjába, megnézni a piacot, ami sajnos nem volt ott, ezt nem is értem egészen. Elvileg minden szerdán és szombaton van piac, de most valahogy kimaradt. Végül egy kis sajtal kárpótoltuk magunkat, Ági vett is egy keveset, amit hazavitt emlékbe.
Sajnos túl hamar eljött a búcsúzkodás ideje, 4 kor már indulni is kellett a vonathoz. Vera Schiphol felé vette az utat, hogy rengeteg várakozás után végül visszajusson Helsinkibe, Ági pedig Eindhovent célozta meg, a Wizzair csodálatos budapesti járatát, ahol a stewardess-ek sosem hagyják abba a pofázást.


Összességében nagyon örültem a lányoknak, nagyon jól éreztem magam a társaságukban. Kicsit olyan volt ez a pár nap, mintha én is nyaralni mentem volna, nem pedig ők jöttek látogatóba. Rengeteget mászkáltunk, kitárgyaltunk mindenféle érdekes témát, megkóstoltunk sok finom sajtot és sört,  eszmét cseréltünk az egyetemekről, leendő/aktuális munkahelyekről, valamint megállapítottuk, hogy minden hollandnak nagy a feje. Rég éreztem már ennyire megértve magam, ezért külön köszönettel tartozom nekik, nagyon jól esett. Remélem nekik is hasonlóan felüdítő volt a találkozás. 

Bringával munkába

Valamilyen rendkívüli csoda folytán ma már második nap nagyon szépen sütött a nap, és még a fényképezőgépemet sem felejtettem otthon, így következzen a képes beszámoló a bringával munkába tekerésről.

Nagyobb térképre váltás

Süt a nap, indulás

A házunk a kereszteződés felől

Delft északi vége, épül az alagút

Bicikli-komp reggel a lustákat átviszik a túloldalra és nem kell a hídig kerülniük 

Idill a csatornaparton, hosszú egyenes bicikliúttal

Van feelingje

Ez már Hága külvárosa

A távolban Den Haag HS

Tipikus külvárosi utca, tipikus holland házakkal

A kedvenc toronyházam a Hollandse Spoor mellett

Hága Centrál

Épül az új városközpont

Itt jön föl a központi sugárút a központi pályaudva alól

A Shell székház/palota. Tudnak élni.

Ez egy szobor. "A kötéltáncos" by Henk Visch

Balra a Shell kastély

Jobbra a CB&I

És már meg is jöttünk. Menetidő 40 perc, életkedv megfelelő, kezdődhet a munka.

Kézírás

Komolyan mondom, a mai világunkban értékelni kell, ha valaki még tud kézzel írni, ráadásul helyesen. Nekem elég sokáig tartott, de szeretem azt hinni, hogy mostanra megtanultam helyesen és olvashatóan írni.

Néha ugy érzem, hogy szívesen leveleznék bárkivel a hagyományos módon. Kézzel írt levél vagy képeslap, bélyeg, posta. Sokkal személyesebb és érdekesebb, mint egy email. Szeretem bogarászni mások kézírását, a címzést a boritékon, a bélyeget egy távoli országból, meg a postai bélyegzőt. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy tudni kell a másik lakcímét. Van egy olyan érzésem, hogy manapság a legtöbben a saját címüket is csak a számlákról ismerik.

Várom lelkes levelezőtárs jelentkezését :)

Papsouwselaan 150
2624 ED Delft
The Netherlands

Harmadik félév

Rájöttem, hogy elfelejtettem összefoglalót  írni a 3. féléves tárgyaimról. Na lássuk.

Period 1
Dutch Elementary 1 - Holland kezdő 1
Hát van ez a Delftse Method nevű módszer, amivel állítólag nagyon könnyű hollandul tanulni, de nem nekem. A nyelvérzékem még mindig nem javult látványosan, hiába jártam be minden órára, hiába tanultam itthon sokat, mégis sikerült megbuknom. Igaz nem sokon múlt, és nem is volt egyszerű átmenni. Bővebben írtam már erről a blogon, tessék megkeresni. Amit még hozzá tudok tenni, az az, hogy a kurzus óta eltelt félév alatt annyit fejlődtem hollandból, hogy ha olvasom a szöveget, már egész jól megértem miről van szó, beszélni meg nagyon alap szinten tudok. A verbális készségem nem javult sokat. (5)


Repair and Maintainance of Building Materials - Építőanyagok javítása és karbantartása
Ez egy szabadon választható tárgyam volt, nem túl érdekes órákkal, az előadók nagyon bénák voltak. Az egész tárgy a betonkorrózióra volt kihegyezve, és a katódos védelemre. Volt egy laborgyakorlat is, amit párosával kellett megcsinálni, az mérsékelten érdekes volt. Azért nem nagyon izzasztottak meg a vizsgán sem. (7)


Period 2
Fatigue - Fáradás
Na erről már tényleg sok szó volt a blogon. Volt a Romeijn, aki ezt a tárgyat tartotta, nyáron kirúgták, a tárgyat eltolták emiatt egy negyed évvel. A 2. negyedévben én nem értem rá az előadásokat látogatni a gyakorlat miatt, így csak a vizsgára mentem el. Az nem volt különösebben nehéz, a jegyzetekből is kényelmesen fel lehetett rá készülni. A számítást néhány helyen elrontottam, így csak 7-est kaptam végül, de az is tökéletes. (7)


Internship - Szakmai gyakorlat
Egy nettó 10 hetes szakmai gyakorlatot csináltam 10 kreditért november közepétől január végéig a Ballast Nedamnál. Teljes munkaidőben dolgoztam, gyakornoki bérért (havi €500 + utazási térítés), és irtó sokat kellett utaznom, ezért a végére már nem voltam túl lelkes. A téma az orthotróp pályalemez megerősítése kompozit rétegekkel kutatás volt, amit már igazából 2010 májusában kezdtem el csinálni a Case Study keretein belül. Nagyon hasznos élmény volt abból a szempontból, hogy mostmár tudom, hogy nem fogok egy holland cégnél irodai munkát vállalni soha. A jövőben, ha állást fogok keresni, az első számú kötelező feltétel az angol nyelvű munkavégzés lesz. Bővebben a korábbi postokban. (8)

Játék nagyban

Hát ott hagytam abba a mesélést, hogy két héttel ezelőtt látogatóim érkeztek, méghozzá Szilva barátom, és batárnője Zsófi. 4 napra jöttek, és nagyon jól érezték magukat. Megpróbáltam a szokásos turista körutakat bejárni velük, de sajnos nem mindig értem rá, mert az egyetem és a munka nem állt meg. Azért Delftben és Rotterdamban jól szétnéztünk, Hágában is jártunk, és Amszterdamot valamint a tengerpartot is megjárták nélkülem. Voltunk bulizni, ettünk halat és sültkrumplit, vonatoztunk, villamosoztunk, minden lényeges dolog megvolt.

András, Zsófi és jómagam

Miközben a vendégeim itt voltak, még egy szuper bringát is sikerült beszereznem. Az egész úgy kezdődött, hogy már régóta szerettem volna venni egy fixed gear bike-ot (otthon futárbringaként ismert), és miután a következő 7 hónapban Hágába fogok járni dolgozni minden nap, ami egy jó biciklivel 45-50 percre van háztól házig, ugyanannyi, mint vonattal és villamossal, úgy gondoltam, hogy megéri beruházni egyre. A neten keresgéltem a Marktpaats-on, (ez egy nagyon hasznos adok-veszek oldal a Hollandiában élőknek), és végre sikerült kifognom egy szép darabot megfizethető áron. Egy másik srác is licitált a bringára, és a tulaj végül azt írta, hogy aki hamarabb jön érte, azé lesz. Nem volt mit tenni, a pénteki reggelig tartó buli és pár óra alvás után máris a vonaton ültem, irány 's Hertogenbosch. Elég másnaposan és elég rossz kedvvel, de végül délutánra ezzel értem haza:

Fixed Gear Balázs

Azért miután kipihentem magam, már jobban tudtam örülni az új szerzeményemnek. Sajnos mióta megvettem, az időjárás nem kedvezett a bringázásnak, mert folyamatosan fújt a szél és szakadt az eső, de azért már párszor gurultam vele. Ma megvettem az ABUS U-lakatot is, ami a régi láncommal együtt remélem hatásos kombót fog alkotni a tolvajok ellen. Ha minden jól megy, holnap már ezzel megyek dolgozni a tömött vonat helyett. Amúgy a rendszeres testmozgás sem elhanyagolható szempont, már nagyon rámfér egy kis mozgás..

A bringa megvásárlása óta meg semmi nem történt velem a munkán kívül. Amúgy a munkáról eddig vegyes a véleményem, vannak nagyon jó tapasztalatok és kevésbé jók is. A jók közé az tartozik, hogy határozottan úgy érzem, jó irányba haladok, nevezetesen az iparág váltás jó húzás volt a jövőmre nézve.

Azt hiszem még nem írtam részletesen az új munkámról, ami a diplomamunkám is egyben, szóval jöjjön egy kis ízelítő.

A diplomamunkámat a Chicago Bridge & Iron nevű cégnél fogom írni, akik egy igazi nemzetközi vállalat, irodáik vannak pl Szingapúr, Kína, Oroszország, Csehország, Hollandia, Anglia, USA és még néhány másik orászgban. A cég főként EPC tevékenységet végez (Engineering, Procurement, Construction), és főleg az olajiparban utazik. A profilba beletartozik az offshore és onshore olajkitermelő, -finomító, -raktározó, -szállító szerkezetek tervezése és építése, ugyanezen funkciók földgázzal, valamint mindenféle vegyipari létesítmények tervezése, építése. A lényeg, hogy mindezen iparágakban bazi sok pénz van, nem úgy, mint az építőiparban.

Én a diplomámban bizonyos offshore szerkezetekkel fogok foglalkozni, amiket összefoglalóan FPSO-nak hívnak. Ez a Floating Production, Storage and Offloading vessel röviditése, amit úgy lehetne lefordítani, hogy Úszó Olajkitermelő, -tároló és -kirakodó hajó. Hogy el tudjátok képzelni, itt egy kép a cég legutóbbi projektjének termékéről:

Skarv FPSO

A hajó mintegy 350 m hosszú, a felszerkezet felső síkja tengerszint felett ~65 m magasan van, a hátsó torony (flare) 130 m magas. Ja és az egész cucc 1,5 milliárd dollárba került (üzemeltetéssel együtt).

A hajót Dél-Koreában gyártották, majd pár megállóval egészen a rendeltetési helyéig vontatták, a Barents tengerre Norvégia partjai közelében. Itt várhatóan 25 évig fog olajat kitermelni a tengerfenékből, jó esetben napi 100.000 hordó mennyiségben (1hordó=159 liter). Ilyen hajóból jelenleg ~230 db van a világon, tehát nem igazán beszélhetünk  szériagyártásról.

A mi cégünk a felszerkezet 5 modulja közül 2 őt tervezett. Én ezeknek a felszerkezeteknek a fáradásvizsgálatával fogok foglalkozni a diplomámban. A munkámnak az a célja, hogy 1. szerezzek egy diplomát 2. a következő ilyen projektnél jobb szerkezetet tervezhessen a cég, mert az már most látszik, hogy közel sem az ideális megoldást választották a Skarv FPSO esetében.

A cégnél eddig eltöltött időmben elég sokat olvastam az FPSO-król, a hajó részeiről, felépítéséről, funkcióiról, az olajkitermelés fázisairól, eszközeiről. Ugye nem vagyok Offshore Engineer, ezért volt mit bepótolnom. Nagyon élveztem, hogy napról napra bővült a szakmai szókincsem, 2 hét alatt megtanultam minden fontos hajómérnöki kifejezést, olyan témákról tudok már beszélgetni a kollégakkal, amikről szinte biztos vagyok, hogy még csak hasonló kifejezés sincs rá a magyarban. Ugye Magyarország nem kifejezetten olaj nagyhatalom, meg tengerünk sincs már egy ideje, szóval nem hiszem, hogy túl sok mérnökünk lenne, aki ilyesmiben utazik. Ez azért elég menő szerintem. 

A héten voltam egy elképesztően jó előadáson is, ahol világ egyik legnagyobb hajóépítő cégének egy embere beszélt az FPSO gyártásról. Olyan számokkal dobálózott, hogy szinte beleszédültem. Az biztos, hogy az olajiparban nem szarral gurigáznak, itt minden kilogramm és óra számít. Pár millió dolláron nem is gondolkoznak sokat, ha mondjuk arról van szó, hogy általa egy hónappal hamarabb lehet a kitermelést elkezdeni. Az olajnak akkora értéke van, hogy minden pénzt és erőfeszítést megér, hatalmas mozgatóerő. Az előadás alatt arra gondoltam, hogy ehhez a világméretű olajiparhoz képest a magyar építőipar olyan, mint amikor egy gyerekszobában LEGO-zik az ember.

A csávó a munkája miatt a világ összes részén járt már, épített hajót Ázsiában (itt van a legtöbb óriási hajógyár), és vontatott kész hajót Braziliából a Sarkkör fölé is. Nagyon elit társaságnak tűnik a szakmája, elég kevesen vannak, akik ilyen dolgokhoz értenek.

Az ilyen vendégelőadások mindig fel tudnak lelkesíteni, sokkal több ilyen kéne az egyetemekre.

Komfort zóna

Mostanában többször is elmélkedtem a fent nevezett fogalmon. Eddig nem nagyon érdekelt ez a téma, de rá kellett jönnöm, hogy a komfort zóna nagyon érdekes emberi tulajdonságokat és viselkedéseket vet fel, érdemes kicsit végiggondolni a dolgot.

Egyrészt az fogalmazódott meg bennem, hogy az emberek különbözően reagálnak, ha különböző szituációban szakadnak ki a komfort zónájukból. Nem mindegy, hogy rövid-, közepes- vagy hosszútávon kerülnek az új környezetbe, hogy ezt tudatosan kezelik-e, vagy nem is fogják fel a változást. Nagyon érdekes, hogy ki hogyan éli meg a kényelmetlenségeket, mennyire tud alkalmazkodni, mennyire viseli meg az idegeit. Egy nyaralás csak ideiglenes szituáció, mégis különféle igényei vannak a nyaralóknak. Van aki nem bánja, ha pár napig kényelmetlenül él, van aki pár órát sem tud így eltölteni. Én azt vettem észre magamon, (eltekintve atól, hogy új életet kezdtem egy idegen országban), hogy már itt is kialakult egy bizonyos komfort zónám, amibe a látogatóim általában nagyon belecsörtetnek, és amikor távoznak, kicsit mindig örülök, hogy végre nyugi van, és nem kell alkalmazkodni senkihez, valamint bizonyos kimerültséget is érzek, hiába laktam addig is a saját lakásomban. Ez azt mutatja, hogy már kialakult egy ritmusa és rendje az itteni életemnek, amit meg lehet zavarni. Nem arról van szó, hogy nem örülök a látogatóknak, nagyon is örülök.

A másik dolog, hogy megfogalmazódott bennem egy feltevés, amit biztosan kitaláltak már a szociológusok, de most nem kerestem rá. Nagyon sok emberrel találkoztam már, akik "haj de mekkora toleráns és nyitott vagyok" képet festettek magukról, de igazából nem azok. Szerintem akkor derül ki az igazság, ha a komfort zónából kilépve is az marad az ember. Amikor valaki kellemetlen helyzetben, vagy új helyen, vagy új emberek között, vagy bármi hasonló esetben is nyitott, érdeklődő és pozitív tud maradni, na az tényleg elmondhatja magáról, hogy "nyitott".

Szerintem a komfort zónából való kiszakadás jellemfejlesztő dolog. Minnél többet éli meg valaki ezt a helyzetet, és tudatosan kezeli, annál inkább becsülendő tapasztalatra tesz szert. Egészen új tulajdonságokra tehet szert bárki, ha kicsit is el tud szakadni saját magától, és a saját kényelmétől, és "asszimilálódik" az új környezetében. Egy példával élve: ez érvényes az egy éjszakát máshol töltéstől a hosszú hónapokon keresztül máshol élésig. Ha valaki el tudja fogadni, hogy nem a saját szobájában a saját ágyában alszik, esetleg nem túl kényelmes az ideiglenes szállás, akkor már nagy lépést tett az új tapasztalatok befogadása felé. Szerintem ez tök fontos dolog. Én legalábbis mindig tapasztaltabb leszek, ha nem otthon alszom, vagy valaki nálam alszik. Ez most lehet, hogy hülyén hangzik, de szerintem van értelme.

Szóval menjen mindenki tapasztalatokat gyűjteni, megéri :)