Budapest

Megjöttem Budapestre!
2 hétig hívhattok a magyar számomon: 0670-2105287

Annyira jó az itthoni koszt :)

Utolsó hét 2009 ben

Tegnap dolgoztam utoljára 2009-ben a szerkezetvizsgáló laborban. Múlt héten megérkezett a full-scale rácsos tartónk (S890), szóval ezen a héten azt ragasztgattuk tele bélyegekkel. Ez már komoly feladat, több mint 80 bélyeg, mindenféle nehezen elérhető helyen, szóval eléggé vicces, amikor az ember fejjel lefelé flexel, hogy hozzáférjen az adott helyhez. Feltettem pár képet a laboros albumba a Picasan.

Amúgy tegnap délután mindenki kapott egy üveg bort aki a laborban dolgozik. Tök jól esett, hogy rendes munkatársként kezelnek. Richard azt mesélte, hogy ezeket a borokat abból a pénzből veszik, amit a visszaszállított régi vasdarabokért kapnak a "méhben".

Aztán este még lenéztünk egy bárba, ami az építőmérnöki épület aljában van minden csütörtökön, és karácsony alkalmából ingyen volt a sör vagy 2 órán át. Ez kellően megalapozta az estét..

In Brugge

Én Brugge-ról először az In Bruges című film kapcsán hallottam. Ez a film az egyik kedvenc filmem lett azóta, remek szereposztással (csupa ír színész: Colin Farrell, Ralph Finnes, Brendan Gleeson), nekem való humorral, és persze egy szépséges belga színésznővel (Clémence Poésy). Remek idézetek maradtak meg bennem a filmből. Néhány hete kiderült, hogy Eoin is hasonlóan rajong a filmért, és kitaláltuk, hogy el kéne látogatni Bruggeba.

Tegnap meg is látogattuk.

A túra igen jól sikerült, izgalmaktól sem volt mentes, összességében nagyon jól éreztük magunkat. Reggel Nikos, Eoin és én a sarkon találkoztunk a megbeszéltek szerint, majd kibringáztunk a vasútállomásra. Az állomáson kiderült, hogy vágányépítés miatt nem közlekednek a vonatok Delft és Rotterdam között, valamint Eoin otthon hagyta a neten vásárolt vonatjegyét. Semmi gond, megvártuk míg visszament érte. Ezután következett egy nem mindennapi utazás Bruggeba. Összesen 5 járművel jutottunk el odáig, természetesen vissza is hasonlóan jöttünk.Az átszállási pontok: Delft-Schiedam-Rotterdam-Antwerpen-Gent-Brugge. Időtartam: kb 4 óra. Közúton körülbelül 195 km. Amilyen kényelmesen el lehet jutni innen Brüsszelbe, na annyira nehéz Bruggeba. Gentben megálltunk egy kicsit ebédelni, meg megnéztük egy kis részét a városnak, majd délután folytattuk utunkat a célállomás felé.

Brugge tényleg álomszép városka. Előzetesen számítottam rá, de mégis hihetetlen mennyiségű turistával találkoztunk a belvárosban. Körbesétáltunk az ódon utcákon, a jellegzetes németalföldi házak között, az egymás fölé tornyosuló tégla oromzatok között, megálltunk egy kávéra és egy waffelre a Karácsonyi Vásárban, bementünk a Sint Salvatorskathedraalba, majd a főtérre kiérve megcsodáltuk a Tornyot. Aki látta a filmet, Bruggeról egyből a Belfort 83 m magas tornya jut eszébe. Sajnos mikor beálltunk a sorba, kiderült, hogy már csak 15 percig lehet jegyet venni, természetesen nem kerültünk sorra.

Bánatunkban úgy döntöttünk, hogy keresünk egy helyet, ahol kicsit megpihenhetünk. A főtér közelében minden pub tömve volt túristákkal, szóval mi kicsit távolabb keresgéltünk, míg véletlenül rá nem bukkantunk a legjobb helyre, Brugge Ír kocsmájára. Eoin ennek nagyon megörült, be is tértünk, és nem bántuk meg. Igazi pintben mérték a csapolt Guiness sört, a falon a tévében Ronnie O'Sullivan snookerezett, és ránk egy igazi biliárdasztal várt. A falon kis bekeretezett képeken az In Bruges ír szereplői láthatók a kocsma személyzetével. Vicces volt elképzelni, hogy azon a biliárdasztalon játszunk, ahol Colin Farrell is játszott a forgatás utáni estéken.. Rendesen kipihentük magunkat :) majd 6 óra felé újra elindultunk, és körbesétáltunk a városban.

Ha lehet ilyet mondani, nekem Brugge sötétben még jobban tetszett, mint világosban. Ami különlegesen álomszerűvé teszi a várost, az a fények játéka. Mesterien van kivilágítva minden torony, tégla homlokzat, a fákon égők, színes lámpák, fénylő szökőkút. Csodás összhatást nyújt minden részlet.

Visszafelé 8 óra után indultunk, szoros átszállásokkal, de csodával határos módon egyetlen vonatot sem késtünk le. Delftben épp éjfélt harangoztak, mikor lekászálódtunk a vonatpótló buszról.

Képek a kirándulásról

Spare ribs

Tegnap este találkoztam a volt evezős csoporttársaimmal, akikkel szeptemberben kezdtük az evezést, és együtt elmentünk a Billy Beer nevű helyre. A helyről azt érdemes tudni, hogy a De Beren étteremlánc delfti tagja, és a hollandok imádják, mert hétfőn és szerdán all you can eat keretén belül annyi spare ribs-t lehet enni, amennyi csak beléd fér.

Hihetetlen, de fogalmam sincs, hogy hívják ezt magyarul, rá kellett jönnöm, hogy még sosem ettem ilyet. Különböző szószokkal lehet kérni, meg hoznak hozzá köretet is, de mint kiderült, csak dísznek, mert egyedül én ettem belőle. Lennard felvilágosított, hogy köretet azért nem eszünk, mert az olcsó, és egyébként is a spare ribs-ért jöttünk.

Első felvonásként kihoztak mindenkinek egy kb 40 centis darabot, fa tálon, és ezt a többiek pillanatok alatt széttépték, és leküldték. Igen, itt mindenki kézzel evett. Ezt nem lehet evőeszközzel enni. Én csak néztem, mint Rozi a moziban, de miután nem ért több meglepetés én is csatlakoztam hozzájuk, és igyekeztem behozni a lemaradást. Miután csak egy kupac csont maradt mindenki előtt a tálon, jött a pincér lány, és mintha mi sem történt volna felvette a rendelést. Szerencsére a következő körben már csak fele akkora darabokat kaptunk, mint elsőre, így még én is meg tudtam enni a második kört. Lennard rekordja 14 kör.

Az este folyamán valami szöget ütött a fejemben. Épp mindenki beszámolt róla, hogy hogyan alakult a sorsa, mióta nem láttuk egymást, amikor Tom, (egy ausztrál srác, akivel ketten alkotjuk a teljes külföldi különítményt a Proteusban) úgy fogalmazta meg az érzéseit, válaszul a  Milyen itt élni? kérdésre, hogy "Annak ellenére, hogy egyáltalán nem értem, mit beszélnek körülöttem az emberek, egészen otthon érzem magam".

Én pedig elgondolkodtam rajta, hogy milyen igaza van.

Sinter Klaas

Érdekesség, hogy a Hollandoknál a december 5. -e a nagy ünnep. Értem ezt úgy, hogy náluk a Mikulás december 5. -én este jön sok-sok ajándékkal, és ünnepléssel. Ilyenkor mindenki megajándékozza a másikat, mint nálunk Karácsonykor, és együtt töltik az estét.

Mircea és Leticia a két mentorunk kitalálta, hogy töltsünk egy estét közösen, lehetőleg az egész csoport, akik együtt kezdték az Msc-t. Lesz valami játék, amire mindenkinek kell egy "jó" és egy "rossz" ajándékot hoznia, persze nem tudni előre ki fogja kapni. Mivel a mi lakásunk a legnagyobb, és körül belül mindenki ezen a környéken lakik, nálunk lesz megtartva a mesedélután. kb egy óra múlva :)

Én már megleptem magam egy csokimikulással, amihez járt egy fura társ is..

Mert enni kell!

A héten több kalandom is volt étkezés témakörben.

Csütörtökön vettem 2 db mangót a boltban, mert jól néztek ki, és olcsó volt. Vacsora után meg is ettem az egyiket. Körül belül egy órával később már éreztem, hogy valami nincs rendben a mangóval. A gép előtt ülve egyszer csak azt vettem észre, hogy folyamatosan vakarom magam, mert mindenhol viszketek. A bőröm a nyakamtól kezdődve tűzpirosba ment át, és égett, de nagyon. Csúnya allergiás rohamom lett a mangótól. Eléggé megijedtem, hogy most mi lesz velem, este van, már rég nincs nyitva semmi, én meg itt szép lassan meghalok. Jobb ötlet híján utánanéztem az interneten, hogy létezik e mangó allergia, és mit kell tenni ellene. A világháló természetesen tömve van az allergiával is, szóval hamar megtaláltam a válaszokat - nem, nem halálos, egyek kalciumot, és elmúlik pár óra alatt. Ezek után megittam egy fél doboz tejet, és Eoin még kalcium tablettát is szerzett nekem a boltból. Az éjjelem azért elég keményen telt, aludni csak hajnal felé sikerült, amikor már kezdett elmúlni az iszonyú égető érzés. Reggel amikor felébredtem, már nem voltam sehol piros, és az égető érzés is elmúlt. Azért Luis azt javasolta, hogy menjek el a patikába, és kérdezzem meg, h kell e valamit csinálnom. A patikus néni adott egy gyógyszert, ami enyhíti a tüneteket, vegyem be még 2 napig.

A nagy mangó ijedségre orvoslásul szombaton elmentünk a piacra ebédelni. Nagyon jó piac van szombatonként a belvárosban, igazi holland portékákkal: virágok, sajtok, tengeri herkentyűk, gyümölcsök, zöldségek, na meg persze sültkrumpli majonézzel. Az ebédünk 4 euróból megvolt, és nagyon jól laktunk. A menü: frissen sült sültkrumpli majonézzel, ketchuppal, kockára vágott hagymával megszórva, valamint egy nagy adag sülthal. A hal nem tudom milyen fajtájú, de az íze olyan, mint a Hekk-nek otthon, és itt Kibbeling-nek hívják.

Ma pedig kipróbáltuk az alattunk újonnan nyílt Döner-est! Rendes gyrost ettem, először mióta itt vagyok. Sajnos nem volt valami jó, otthon sokkal profibbak a törökök, de a 2 euró az 2 euró. Lehet, hogy még máskor is megpróbálkozok velük, mert csak 2 euró :)

Vegyesfelvágott

Rájöttem mi hiányzik a boltból: a jó kis igazi párizsi! Itt nem lehet rendes párizsit kapni. Van csirkemell, van hajszálvékonyra szelt pulykasonka, meg van valami furcsa dolog, ami külsőre olyan, mint a sertés párizsi, de ha az ember kinyitja, kiderül, hogy kenőmájas szerű dolog felszeletelve. Már nagyon vágyom egy kis füstölt pulyka párizsira.

Vasárnap rendes vacsorát főztem magamnak, mert már elegem volt az 5 perc alatt összedobott bolognai spagettiből, meg a szendvicsekből. Szóval a menü: Citromfüves csirke kukoricás rizzsel, zöldsaláta előregyártott salátaöntettel, valamint egy üveg belga búzasör. (Citromot ma vettem, de még van pár üveg söröm)

A salátáról jut eszembe, hogy ezek a hollandok hihetetlenek. Az Albert Heijn polcain körülbelül 20 féle előre csomagolt saláta alapot lehet találni, és a 20 ból 19 dugig van hagymával. Nekem nincs bajom a hagymával, de amikor egy 2 adagos salátába 2 fej vöröshagyma, 2 zöldhagyma, meg egy teljes póréhagyma van beleszeletelve, az kicsit sok tud lenni.

Átmentem a nehéz írásbeli vizsgámon, aminek most lett meg az eredménye. Ez már nem olyan fényes, de megvan.

Az eső hihetetlenül tud esni. Ma az egyetemig vezető nem egész 10 perces bicikliúton úgy elázott a farmerom, hogy fél nap alatt sem száradt meg.

Múlt héten megvolt az első hihetetlen jó órám. Vendégelőadó jött az Acélhidak című tantárgyból, egy főépítésvezető a HSM nevű óriás acélipari vállalattól, és a függőhidak építéséről tartott prezentációt. Hihetetlen érdekes volt, otthon erről egyetlen szót sem hallottunk, és teljesen új dimenziókat nyitott a hídépítés terén a fejemben. A méretek, a felhasznált anyagok, pénz, munkaerő, mind-mind sokkal nagyobb, mint otthon. És mindezt egészen közel is meg lehet találni, itt Európában.

Pénteken voltunk bulizni Rotterdamban, és teljesen meglepődtem a sok emberen éjjel a városban. Ekkor jöttem rá, hogy abszolút elszoktam Budapesttől, és a budapesti éjszakáktól.

House

Mostanában elég sok sorozatot nézek köszönhetően annak, hogy nem szólnak rám érte, hogy már megint a Jóbarátokat nézem tanulás helyett.. (A Jóbarátokat most nem nézem, itt pihennek az asztalomon).

Az a jó a sok sorozatban, hogy az ember látja a tendenciákat - mikor javul egy sorozat, mikor romlik el, és mikor van végérvényesen elromolva. Ennek köszönhető, hogy például idén már nem kínzom magam a Heroes-zal, mert annyi érdesség nem maradt a sorozatban, hogy elolvassam utólag valahol a sztorit . Ennek köszönhetően lett egy új kedvencem, a Lie to me, ami nagyon bejövős sorozat, most a második évadot tapossák, és egyre javul a színvonal - izgalmasak az epizódok, jók a szereplők, és érdekes a sztori.

Ennek köszönhetően nézek most két új sorozatot, a Flashforwardot, ami ha jól tudom, Magyarországon most indul a tévében, és a V-t, ami még Amerikában is csak 3 részt élt meg. Mindkettő nagyon izgalmasnak ígérkezett, de folyamatosan romlik a színvonaluk, ha így megy tovább nyugodt szívvel fogom kaszálni őket. Ennek köszönhetően van heti 2x22 perc vidámság az életemben (How I met your Mother, Two and a half Man).

Na és persze Doktor House! Minden sorozat közül ez az egyetlen, ami toronymagasan kitűnik a tömegből, aminek eddig sikerült elkerülnie az érdektelenséget, a gagyi sztorikat, a színészekkel is remekül bánnak (nincsenek bénák, sőt a jókat is el merik küldeni a nemes cél érdekében), és ezáltal nemcsak tartják a színvonalat, hanem folyton emelik a lécet, szórakoztatják a népet. Nekem ez abszolút bejön, mindig le tudnak kötni, és tudok izgulni a sorozaton, mert már egyáltalán nem biztos, hogy a páciens túléli e a részt, vagy a főhősökkel nem történik valami rendkívüli.

Az új évad kapcsán jutott eszembe írni a sorozatokról, mert szinte hihetetlen módon a mostani (6. évad) is rendkívül jó. Több rész után is csak kapkodtam a fejem, hogy mi történt, te jó ég.

500 days of Summer

Új kedvenc filmem van. Vannak filmek, amik kedvencekké válnak, mert jó a sztori, jók a színészek, jók a képek, jó a zene, vagy csak egyszerűen megragadják az embert. Ez a film nálam minden szempontból telitalálat. A film Tomról szól, aki egy nagyvárosi fiatal srác, nem sokkal idősebb, mint mondjuk én. Építésznek tanult, de egy üdvözlőlap gyártó cégnél kötött ki, mint kreatív író. Találkozik egy lánnyal, aki egyből felkelti a figyelmét, kiderül, hogy a lány is felfigyelt rá, boldogan élnek egy nem-párkapcsolatban (semmi komoly, ne rontsuk el címkékkel), amíg a lány tovább nem lép. Körülbelül ennyi a sztori.

A két színész hihetetlen jól játszik, Joseph Gordon-Lewitt és Zooey Deschanel, utóbbi személyében egyből ráismertem következő színésznő rajongásom tárgyára (annyira szép..)

Ami viszont abszolút eldöntötte a rajongásomat a film iránt, az a szavakkal nem is nagyon kifejezhető finom részletek jelenléte. Miközben néztem a filmet, rengetegszer villant át az agyamon egy-egy gesztus, mozdulat, reakció, monológ vagy párbeszéd kapcsán, hogy úr isten, ez annyira 'igazi', jellemző az emberekre, én magam is megéltem, vagy láttam ezt. Nem igazán tudok jó példákat idézni a filmből, de olyasmire gondolok, mint a lista, hogy mi tetszik meg egy lányon, milyen apróságokba lehet beleszeretni, vagy éppen azok az icipici jelek, amik arra utalnak, hogy valami elromlott a kapcsolatban. Nem beszélve a ki nem mondott szavakról, az együtt nem értés elhallgatásáról, vagy azokról a pillanatokról, amikor mindkét félnek igaza van, és mégsem értik meg egymást.

Mindemellett nagyon jó ritmusa van a filmnek, jó zenék szólnak a megfelelő pillanatokban, és a grafikák is nagyon tetszettek. Emellett a keretes történet, a párhuzamba állított idősíkok és a narráció és illő.

Azt hiszem erre mondják, hogy azonosulni a filmmel. Ilyen filmeket érdemes csinálni, és persze nézni.

500 days of Summer (imdb)

Szerkezetvizsgáló labor

Naszóval nem tökéletes a Google sem. Megpróbáltam egy képes bejegyzést írni a munkámról, de a Picasa-ra feltöltött képeimet nem tudom beszúrni a bejegyzésbe anélkül, hogy újra feltölteném őket.. Pedig mennie kéne.

A megoldás az, hogy idelinkelem az albumot, és az albumban írtam a képaláírásokba, hogy mit érdemes nézni a képeken. Izgi mi?

Tehát az album: structural lab

Amúgy hétvégén vettem villanykörtét, dossziét és tűzőgépet, piacon sajtot, 20 m polietilén kötelet meg sört.

Első vizsga

Megvolt az első angol nyelvű vizsgám! Ráadásul szóbeli! És "5" -öst kaptam. Igazából 8-ast.

Osztályzat-magyarázó:

Itt 1-10 ig osztályoznak, 5-ös vagy 6-ostól van meg egy vizsga, és a 8-as az itteni ötös, 9-10 -et nem adnak, csak nagyon ritkán.

Amúgy FRP structures-ből voltam ma vizsgázni, ez szálerősítésű műanyag-szerkezeteket jelent. Mindenkinek időpontra kellett jelentkezni, szóval egyedül voltam. 1 órát beszélgettünk Kolstein professzorral, nem volt túlságosan szigorú, a végén kellett csak pár példát megoldani előtte, és még statikából sem égtem be előtte..
Azt hiszem ez most jó kezdet volt :)

Anyu Delftben

Ezen a héten valahogy nem éreztem késztetést új bejegyzés írására, de most mégis megpróbálom, hogy ne törjön meg a lendület. Igazából még van is miről írni, csak valahogy nem állnak össze gondolatokká az események. Talán ezt hívják alkotói válságnak? Nem tudom.

Kedden nagy napra ébredtem, megjött az első látogatóm Magyarországról, méghozzá az anyukám. A Wizzairrel jött, ami Eindhovenben száll le, szóval korán keltem, és irány az állomás. Delftből közvetlen vonal megy Eindhovenbe, intercity, szóval nagyon kényelmes odajutni. Másfél óra vonatozás, majd 15 perc buszozás után délben meg is érkeztem a reptérre, ami olyan pici a Schipholhoz képest, mint egy gyufás skatulya az új iMac dobozához képest ;)

Az időzítés tökélete volt, pár perc múlva meg is jelent anyukám a kijáratnál, egy kisebb fajta sporttáskával. A sporttáska tartalma: egy üveg Unicum, egy rúd szalámi, 3 Túrórudi, 3 Sportszelet, egy zacskó házi pogácsa, egy zacskó pirospaprika, egy rúd püspökkenyér, néhány zokni, kesztyű, sál, sapka, acél2 házi, acélhíd házi, dinamika könyv, 2 Rejtő könyv, 2 Lewis Carroll könyv, valamint néhány holmi anyukám ittartózkodásához. El se tudjátok képzelni mennyire örültem anyukámnak.

A két és fél nap alatt, amíg itt volt, megnéztük röviden Eindhovent, elvittem az egyik kedvenc helyemre itt Delftben, a Bebop nevű kocsmába, ahol minden kedden este élő jazz zene van (kedd este mentünk), kivillamosoztunk Scheveningenbe a tengerpartra, megnéztük Delftet nappal is, ahol felmásztunk a Nieuwe Kerk tornyába, ami elképesztően magas, és csodálatos kilátás nyílt nem csal Delftre, hanem a környező területekre is. -képek- Valamint bevásároltunk nekem télire. Vettem új cipőt, télikabátot, sálat és egész olcsón megúsztuk. Ráadásul most már igazi hollandnak nézek ki :)

Sajnos csütörtökön délben indult a gép visszafelé, szóval reggel nem volt már semmi másra időnk, csak kikísértem az állomásra, és megvártam vele a vonatot.

Nagyon jó volt újra látni anyukámat, de miután elment a vonat, megint kicsit olyan érzésem volt, mint amikor augusztusban a reptéren vártam a repülőmre. Nehéz megfogalmazni, de úgy éreztem, mintha megint elhagynám Magyarországot, habár fizikailag már nem is voltam ott. Megfordultam, és miközben az új cipőmben kényelmesen bandukoltam hazafelé a napsütésben, az vigasztalt, hogy most nem az ismeretlenbe gyalogolok, hanem haza, az otthonomba.

Kínai honvágy

Tegnap este hivatalosak voltunk egy igazi kínai vacsorára. Kiki és Marn meghívott minket Luis-zal magukhoz, meg még jópár más embert is. A vacsora nagyon érdekes volt, még sosem kóstoltam igazi kínai kaját. Volt egy olyan érzésem előtte, hogy amit otthon 'kínai'-nak hívunk, az közel sem azonos azzal, amit Kínában esznek. Hát ez az érzésem be is igazolódott, sehol nem volt a tojásos rizs meg a pirított tészta.

Helyette volt viszont nagyon sok fogás, a legtöbbről még most sem tudom, hogy miből készült. Az biztos, hogy számomra nagyon furcsa volt az ízvilág, helyenként egészen finom, helyenként kevésbé finom falatokkal. Mindent megkóstoltam, nehogy már kimaradjak valamiből. Az olajos-szószos rizs volt a legjobb, a kukoricadara-panírozott karajjal, és a hideg fokhagymás karajjal (Ez egészen otthonias íz volt!) Azok a fogások már kevésbé ízlettek, amikben a furcsa kínai zöldségek játszottak főszerepet, némelyiknek egészen émelyítő íze volt. Azokról a fogásokról nem is beszélve, ahol arra számítottam, hogy húst eszem, és kiderült, hogy valami rizs-torta, aminek olyan állaga volt, mint a zselatinnal kevert műgumi cipőtalpnak.. Egyszóval nagyon izgalmas volt a vacsora, alapvetően jót ettünk, és még a pálcikákkal is majdnem megbarátkoztam a végére.

Más téma.

Ezen a héten elkezdett bennem érlelődni egy érzés, aminek tudtam, hogy egyszer eljön az ideje, de nem akartam eddig tudomásul venni. Szép lassan, fokozatosan, megállíthatatlanul hömpölyög, néhol felgyorsul, néhol kicsit lelassul, de folyamatosan jön.

Kezdem úgy érezni, hogy hiányoznak az otthoni barátaim. Hiányoztok.

Egyre többször érzem azt, hogy jó lenne mindenkivel beszélni, hallani róla, hogy mi történik veletek, látni titeket. Immáron 2 hónapja vagyok itt, még csak 2 hónap, pedig sokkal többnek tűnik. Nem mondom, hogy teljesen elszigetelten élek, van facebook, msn, skype, olvasom a híreket, követem a bme-s honlapok híreit. De mindezek ellenére úgy érzem, hogy szinte semmit nem tudok az otthoni eseményekről, nagyon kevesen és keveset írtatok nekem, köszönet azoknak, akik jelentkeztek. Én próbálok kommunikálni, de nem olyan egyszerű. Innen nehéz kitalálni, hogy ki ér rá beszélgetni kicsit msn-en, vagy nem ér rá, mert épp zh-ra tanul, dolgozik, vagy csak bekapcsolva felejtette a gépet.

Nagyon örülök minden kommentnek, emailnek, fotónak, üzenetnek, chat beszélgetésnek, vagy bárminek, ami otthonról jön.

Remélem nem fog tovább erősödni a hiányérzetem, és jól fog eltelni a következő 2 hónap is, amely után kicsit hazanézek személyesen is.

Delta Works, csocsó

Múlt héten megvoltak az utolsó óráink, mind a 3 tárgyamból vizsgáznom kell. Ezen a 2 héten vizsgára felkészülés a feladat, és a nov. 2-6 közötti héten lesznek a vizsgáim. 3-án megyek FRP-ből, szóbeli vizsga lesz, angolul. Ebből a tárgyból tanultuk a legtöbb szakszót, szóval inkább angol tanulás lesz a felkészülés. 6-án megyek Slender Structuresből, 3 órás írásbeli vizsga. Ez azért lesz nehéz, mert sok típusfeladat van, és még a matekot is gyakorolni kell hozzá. Sajnos pontosan a BME diplomaosztóm időpontjában van a vizsga, ezért nem tudok hazamenni, mint ahogy terveztem még nyáron :( Dinamikából pedig csak sokára lesz a vizsga, egy powerpoint prezentáció keretében kell majd bemutatni 2 problémát, amit előzetesen meg kell oldani, 2 fős csoportokban. Én egy cseh lánnyal vagyok együtt, Zdenkának hívják, nagyon kedves.

Hétvégén meglátogattuk a Delta Works nevű nagyszabású holland építőmérnöki csodát. (Bővebben itt) Azt érdemes róla tudni, hogy a világ 7 újkori csodájának egyike, 30 évig építették, és fél Hollandia ennek köszönhetően van szárazon. Lényegében egy nagy deltavidéket védtek meg a tenger szeszélyeitől. 1953-ban 3000 életet követelt egy hatalmas vihar, ezután döntöttek a megépítése mellett.

A kirándulást az international office szervezte, 10 euróba került, és busszal vittek minket egy látogatóközpontba, ahol egy félórás filmet néztünk meg az építkezésről, majd egy hajókirándulás közben csodálhattuk meg élőben a gátat. Sajnos építőmérnöki szempontból nem túl sok érdemi információt kaptunk a szerkezetről, elég unalmas volt a kirándulás. A hajó bevitt az elkerített tó közepére, majd megfordult, és ki is jötünk. Összességében nem mondom, hogy nem volt érdemes elmenni a kirándulásra, de érdekesebb lett volna, ha mondjuk egy mérnökkel megyünk, és megnézhetjük a gátat közelről is.

Ezen kívül még említésre méltó, hogy berendeztem a nappalit. Sőt fel is avattuk :)

Balázs (hu), Eoin (ir), Nikos (gr), Luis (hn), Ottar (is)

Surprize in the box

Rájöttem, hogy nem ártana néha lecsekkolni egy szótárral, hogy mit is vettem éppen vacsorára. Ma éppen úgy határoztam, hogy veszek egy 4 az egyben akciós vacsorát a boltban. Ez azt jelenti, hogy a polcokon van sok doboz, és választhatsz egy 1-es, egy 2-es, egy 3-as és egy 4-es számú dobozt, hazaviszed, összeöntöd, és kész is a vacsora. Az én választásom egy jó kis pácolt halra esett, rizzsel, salátával és salátaöntettel.

Szépen kibontottam mindent itthon, halat megsütöttem, rizst csak mikrózni kellett, salátaöntetet a salátába, és kész is a vacsora. Hogy hol a hiba? Kicsit furcsa íze volt a salátának, először nem értettem, hogy mi az isten van ebben a salátaöntetben.. Megkérdeztem Luist, hogy mi a véleménye, és ő azt vetette fel, hogy a salátaöntetet a pácolt halhoz kellett volna öntenem. Kiderült, hogy ez nem salátaöntet, hanem szósz a halhoz.. És tényleg. (A hal nagyon finom szósz nélkül is, a saláta viszont irtó rossz öntettel.)

Ma reggel dolgozni voltam. Hihetetlen jó állást sikerült szereznem, nagyon tetszik a dolog. Azzal kezdtük a napot, hogy Richard, a PhD hallgató, akinek segítek, szerzett nekem munkaruhát, ami 42-es kényelmes!! munkavédelmi cipőt jelent, egy eredetileg fehér színű köpenyt, védőszemüveget és füldugót. Ezután megmutatta a nyúlásmérő bélyeg ragasztás menetét, majd el is ment a dolgára.

Kaptam 2 acéllemezből kivágott próbatestet, és mindegyikre egyenként 6 db bélyeget kellett ragasztanom. Maga a ragasztás nem túl bonyolult, de utána a két fémdrótot, ami a bélyeg kivezetése, egy szintén előzetesen felragasztott kis négyzetre kell forrasztani. Még jó, hogy volt már kezemben forrasztópáka, mert különben elég nagy bajban lettem volna. Így is elég lassan sikerült belejönnöm a forrasztásba, nem olyan egyszerű hajszálvékony drótokat forrasztgatni.

Ezután megtanultam, hogy hogyan kell a próbatesteket előkészíteni a ragasztáshoz. Arról van szó, hogy az összehegesztett próbatesten a bélyegek helyét le kell köszörülni (azt hiszem ez a megfelelő szó rá). Felvettem a köpenyt, szemüveget, fülvédőt, és már kezembe is nyomtak egy köszörűt, hogy hajrá! (Kétkezes gép, az elején egy kör alakú tárcsa, ami csiszolja a fémet, és közben irtóra szikrázik.) Na ez már nem volt gyerekjáték, ilyet még sosem csináltam! Körülbelül olyan érzés volt elkezdeni, mint amikor először hegesztettem életemben. Kicsit jobban sikerült, mint az első hegesztés, használható maradt a próbatest.. Ott is hagytak, hogy karcoljam, mint zuhanó macska a fatörzset. 2 próbatestet meg is csináltam.

Szóval ezzel telt az első munkanap, nagyon tetszett, pontosan ilyen munkára vágytam, nincs autocadben rajzolgatás egész nap, és sok hasznosat tanul az ember. Mellettem közben a kőolaj  vezetéket kezdték el tesztelni, übermodern saját fejlesztésű szerkezetekkel (4 pontos hajlításvizsgálat egy kb 6-7 m hosszú csőszakaszon, amiben egy videókamerával és lézerszkennerrel felszerelt kis kocsi ment oda-vissza a  belső horpadásokat detektálva.)

Bicikli No. 2

Életem legdurvább élménye volt éjjel 1 kor, zuhogó esőben, pizsamában biciklit venni egy nem európai, hajléktalan bűnözőnek kinéző alaktól.

Az első megpróbáltatások

Hát eljött az az időszak is, amikor nem minden fenékig tejfel. Az elmúlt pár napom nem a gondtalanság jegyében telt.

Pénteken arra keltem fel, hogy ellopták a biciklimet a ház elől. Le volt lakatolva, igaz nem volt hely a biciklitárolóban, szóval csak a kereket láncoltam össze a vázzal. A ház előtt körülbelül 30 bringának van 'kiépített' hely, és általában még ennyi bringa áll mellettük. Ez azért is volt kellemetlen, mert éppen egy megbeszélésre siettem az egyetemre, ami gyalog 3 x annyi idő, mint bringával. Azóta gyalog járok, elhatároztam, hogy nem adok ki többet, mint 40 euro a következő biciklimért. Amúgy Luis biciklién is matattak 2 napja, összelakatoltak egy lakatot a hátsó kerekén, amihez nincsen kulcsa. Ma sikerült levágnia a lakatot, és most felhozta a bringáját a lakásba, biztos ami biztos. Mondjuk ez nem hosszú távú megoldás, de majd csak lesz valami.

A másik kellemes meglepetés is pénteken ért, mikor is a kedves DUWO levonta a számlámról az októberi szállásdíjat, és az egyenlegem -200 eurónál állt meg. Amit nem értek, hogy a Magyarországról indított euro átutalásra 6 napot kellett várnom, hogy megjöjjön. Ennyi idő alatt egy aktatáskába pakolva, biciklin is el tudtam volna hozni idáig a pénzt. A csodás bankrendszernek köszönhetően hétvégén megettem a hűtőm teljes tartalmát, a konzerveket és a savanyúkáposztát is beleértve. (Természetesen pénz nélkül biciklit is nehéz venni.)

A jó hírem az, hogy jövő héttől kezdve dolgozni fogok. Sikerült állást szereznem az egyetemen, nem is rosszat. A szerkezetvizsgáló laborban leszek student assistant, mindenféle állami, ipari (Shell), PhD projektek futnak jelenleg. Kolstein tanár úr körbevezetett pénteken a laborban, megmutatta milyen kísérletekkel foglalkoznak jelenleg. Van nagyszilárságú acél vizsgálata S1100 !!! , orthotróp pályalemez megerősítése acéllemez felragasztásával, offshore kőolaj szállítócsövek nagy dobokra való feltekerésének vizsgálata (minimális hajlítási sugarat keresik, hogy a kompozit cső még ne sérüljön), stb. Nekem először a kísérleti elrendezések előkészítésében kell majd segédkeznem, meg nyúlásmérő bélyeget kell ragasztanom :) A továbbiakat még nem tudom, de eddig jól hangzik.

Ja és a lényeg: heti 10 órát dolgozok, óránként nettó 10 euróért, és állítólag hetente utalnak! :D Asszem nem rossz kezdő fizetés..

Ősz

Ősz illat van. Szeretem ezt az illatot, olyan friss, hideg, és mégis nyugodt. A fákon a levelek már egészen barnák, a gesztenyék, mint érett bogyók hevernek a földön. Ilyenkor még a városban is érezni a természet közelségét, nem számít a panel rengeteg, vagy az autók. Jó érzés beszívni a levegőt, frissítő lendületet ad az embernek. Induljon akár a dolgos hétköznapok reggelén munkába, vagy egy sétára a közeli parkban.

Magyarok Hollandiában

A Guiness night nagyon jól sikerült, igazi házibulit sikerült rendeznünk. Nagyon sokan lettünk a végére, mindenki benézett hosszabb-rövidebb időre. Délután 50+ sört vettünk a szupermarketben, kiderült, hogy rekeszenként vásárolva sokkal olcsóbb a sör. 24 üveg 10 euróba kerül, ami átszámolva Magyarországon is nagyon jó árnak számít. Számomra az est fénypontja egy meglepetés volt, amit Leticia, a mentorunk szolgáltatott. Hozott magával egy vendéget, egy kedves lány személyében. Szépen be is mutatkoztam, Hi I'm Balázs, mire jött a válasz, hogy Hi I'm Kinga. Ezután fél percig köpni-nyelni nem tudtam, az egyetlen mondat amit sikerült kinyögnöm, hogy Are you kidding me?

Kiderült, hogy Kinga kb 2 hete jött Delftbe, és Hágában dolgozik majd gyakornokként 3 hónapig, mint építész. Leticia persze egy szóval sem említette előtte, hogy egy ideje már duplájára nőtt a magyarok száma Delftben, szóval tényleg nagyon meglepődtem.

Szombaton Luissal ketten ellátogattunk Utrechtbe. Az odaút igazán izgalmasra sikerült, ugyanis elmentünk Rotterdamba, ahol át kellett szállni a csatlakozásra. Meg is találtuk, Utrecht Central, felszálltunk, majd kb 15 perc múlva azt vettem észre, hogy Delften keresztül robogunk Hága felé! Kihagyott pár ütemet a szívem, hova a halálba megy ez a vonat, nekünk Gouda környékén kellett volna járnunk éppen. Hágában megpróbáltunk leszállni, hogy mégis megtudjuk hova megy ez a vonat, de egy lány az ajtóban elmagyarázta, hogy itt nem áll meg a vonat, csak valami jelzésre vár. Kérdeztük, hogy oké, de akkor hova is megyünk pontosan, mire a válasz Utrecht volt. Később kiderült, hogy azért mentünk kerülő úton, mert valamit felújítottak a Rotterdam-Gouda szakaszon.

Utrecht nagyon szép, itt is rengeteg turista van. Dél körül kicsit várost néztünk, majd a legnépszerűbb holland fastfood-ot toltuk be ebédre, nevezetesen sültkrumplit majonézzel. Amúgy épp most van a Holland Nemzeti Filmhét, lépten-nyomon ennek a plakátjait láttuk, és mintha minden sarkon egy mozi lenne, mindenhol vetítések voltak.

Délután pedig többet beszéltem magyarul, mint eddig 1 hónap alatt, találkoztuk Székely Ádámmal, és Orsival. Székely Ádámot a Radnótiból ismerem, amit tudni kell róla, hogy nagy vízitúrás/sítáboros, valamint ezentúl hivatásos utasszállító pilóta. 2 évet tanult Dániában a pilótaképzőben, és most 2 hónapot töltött itt Utrechtben Boeing 737 -es szimulátoron. Jelenleg munkát keres, ha esetleg valakinek van elfekvőben egy állása számára, nyugodtan keresse meg, csak a földön iszik. Orsi pedig az építész Bsc-s lány Delftből, aki Utrechtben lakik. Azt hiszem róla már írtam, de most nem vagyok benne biztos.

A délután nagyon kellemesen telt, megittunk pár sört, megtárgyaltuk a magyar vonatkozású híreinket, no meg a holland életet. Ádám hétfőn megy haza, szóval neki ez már félig búcsú parti is volt.

Helyzetjelentés

Csak néhány téma, úgy össze vissza, ahogy eszembejut.

A mikrónk nagyon jól szuperál, teljes mértékben megérte megvenni.

Pénteken egyszerűen élvezet volt evezni. Minek utána 6-an vagyunk a csapatban, és egyszerre 4-en evezünk, mindig váltogatjuk, hogy ki nem evez, már persze ha több, mint 4-en jelenünk meg aznap. Pénteken pont 4-en jöttünk edzeni, tükör víz, 20 fok. Minden edzésen cserélgetjük a pozíciókat a hajóban, hogy mindenki mindent megtapasztaljon, kipróbáljon. Aznap én voltam a stroke, tehát én ültem leghátul, az én ritmusomat követte mindenki. Hihetetlen jól siklott a hajó, nem billentünk meg szinte egyszer sem, jó ritmusban haladtunk végig. A kormányosunk fél edzésen át állt a hajóban, és úgy magyarázott.
A mai edzésen ennek teljes ellentétét sikerült produkálnunk. A pénteki 4 ből csak 2 en ültünk a hajóban, a többiek cseréltek. Van egy srác, Jasper, aki hihetetlenül nem érzi a ritmust, bazi erős, és minden egyes csapásával meg akarja ölni a vizet. Olyan szinten billegett a hajó, hogy lényegében nem tudtunk 3 normális ütemet produkálni 1 óra alatt, és a mellkasom még most is fáj az evezőm végétől, ami minden húzásnál megpróbált belökni a vízbe, mert nem bírtam kiemelni a tollat a vízből. Elég elkeserítő élmény volt.

Szombaton befejeztem delfti városnéző túrámat, elmentem a Vermeer múzeumba, ami nagyon jó volt, minen képéről ki volt állítva egy mérethű másolat. (Az eredeti képek szerte szét vannak a világ nagy múzeumaiban).

Vasárnap a Poptahof Nord mellett megrendezték a Skatejam Delft 2009 nevű eseményt. Mivel a szobámból nem lehetett egészen tisztán hallani a nagyszínpad zenéjét, délután kisétáltam megnézni, hogy mi is zajlik a szomszédban. Szerencsére vittem magammal fényképezőgépet, a képek megtekinthetőek a picasan. A bmx masters kategória hihetetlen látványos volt, nagyon jól tolták a srácok.

Hétfőn tanultam. Maple oktatás volt pénteken, az első érdekes órám, mechanika példákat oldottunk meg. Hétfőn megpróbáltam más példákat is megoldani, több kevesebb sikerrel. A mechanika oktatásról majd még írok, ez ugyan nem mindenkinek érdekes, de akit érint, annak érdekes lesz :)

Szerdán 250 éves lesz a Guiness sör, Eoin már 3 napja lázban ég, ennek örömére házibulit fogunk tartani.

Szerdán 16 (úr isten!) éves lesz a húgom, Anna, ezúton is Boldog születésnapot hugi!

Juhé!

A tegnapi nap igen eseménydúsra sikerült. Délelőtt kicsit nehezen indult a napom, mert kedden elég sokáig söröztünk éjjel, szóval nehéz volt felkelni. délután 2 órám is volt, ez a "nehéz" napom. Visszatérve a lakásba örömmel konstatáltam, hogy végre megkaptam a campus card -ot, és a bankkártyához járó card readert, amivel az online banking működik. Most már be tudok iratkozni a könyvtárba, tudok online vásárolni, pénzt utalni, telefon egyenleget feltölteni, stb.

A másik nagy öröm, hogy este elmentünk a mikrónkért! Sikerült a neten egy használt mikrohullámú sütőt bizniszelnem 25 euro -ért! Van egy nagyon jó internetes adok-veszek oldal, ahol földrajzi hely környezetében is lehet keresni, így találtam Delftben pár magnetron-t (mikró hollandul :), és az egyikre licitáltam, majd másnap jött a válasz, hogy mehetek is érte. A campus túloldalán lakik a holland lány, akitől vettük, tök rendes volt. 1 éves, ezüst színű, és működik. Ráadásul elfeleztük Luis-al az árát, szóval tényleg nagyon olcsó volt.
Aki nem élt még mikró nélkül huzamosabb ideig, az nem is sejtheti, milyen nehéz 3 hétig mikró és sütő nélkül megfelelően táplálkozni.. Már meg is vettem az első gyorsfagyasztott pizzámat a boltban..

A mikró után, a nap 3. fénypontjaként elmentünk a moziba! Leticia, a mentorunk szervezett egy mozizást, a delfti multiplexbe. Annyit kell a moziról tudni, hogy pont olyan, mint otthon a multiplexek, csak a jegy 10 euroba kerül (diákkal 8), és lehet sört kapni a büfében (3,5 euro, nem vettünk). Amúgy azért döntöttünk a mozi mellett, mert ezen a héten, ha 20 euro fölött vásároltál az Albert Heijnben, kaptál egy kupont, amivel 1 jegy áráért ketten mehettetek be. Luis-zal éltünk is a lehetőséggel, így csak 5 euro volt a belépő.

A film: Inglorious Basterds
Mi jut róla eszembe? Rendezte: Quentin Tarantino, utolsó mondat: "I think this just might be my masterpiece".
Na és: Brad Pitt is da best! Persze a többiek is fantasztikusak voltak, igazi színészi teljesítménnyel.

A mozizást úgy képzeljétek el, hogy a film francia-német-angol hanggal és holland felirattal ment, mindebből csak az angolt értettem, a többit elég jól ki lehetett találni. És külön öröm volt számomra, hogy a stáblista alatt nem kapcsolták fel a villanyt.

Like

Remélem figyelitek a menő és a like gombot! :D

Evezés, bankszámla

Nahát ezen a héten nem történt semmi szuper érdekes velem.. Voltak óráim, elég unalmasak, de legalább kevés van. Tájékozódtam kicsit munka ügyben, de az még arrébb van.

Kedden voltam evezni. Sikerült végre megtalálnom a csoportom, ahova beosztottak, meg az edzőinket, akik ugyanolyan diákok mint mi, de már régebb óta eveznek. A csoportban 5 en vagyunk, van egy ausztrál srác, Tom, és mivel ő ebben a csoportban van, én is ide kerültem, mert itt legalább részben angolul beszélünk. Amúgy kettőnkön kívül nincs más külföldi a kb 200 fős klubban, szóval erősen kell koncentrálnom, ha nem akarom, hogy folyton elmeháborodottnak nézzenek az arckifejezésem láttán.
Amúgy eddig nagyon tetszik az evezés, kedden ergométeres edzéssel kezdtünk, pénteken pedig már eveztünk is 4 km-t. C4 es hajóban ülünk, ez azt jelenti, hogy 4 en evezünk, plusz a kormányos, aki az egyik edzőnk. A másik edzőnk pedig a parton biciklizik mellettünk. A delfti csatornán mentünk föl le, a csatornáról majd még szeretnék külön írni, mert nagyon érdekes. (Csupa felnyitható/forgatható híd van rajta, mert bazi nagy uszályok és vitorlások is járnak rajta, mindehhez kb 30-40 m széles az egész, és még evezősök is vannak rajta.)
A másik kellemes dolog, hogy mint kiderült a Proteus nem csupán egy evezősklub, hanem diákszövetség is egyben. Ez azzal jár, hogy a vízitelepen az öltözők fölött van egy konyha, és egy nagy multifunkciós tér, ahol minden kedden és csütörtökön edzés után lehet vacsorázni, amit egy buli követ. A vacsorára előre kell jelentkezni, és 3 euróba kerül, ami egészen jónak mondható, kedden meghívtak a többiek, mert én ugye csak akkor értesültem az egészről. Annyi kaját kapsz, amennyit szeretnél, és egész finom is a menü. Emellett a sör 90 cent, ami nagyon olcsó mindenféle kocsmához viszonyítva. (A belvárosban a kocsmákban 2 eurónál kezdődik, egy drágább sör 3-4 euro is lehet. És itt a sör egy pohár sört jelent, 0,25-0,3 dl, a mi fél literes korsónkat hírből sem ismerik..) Úgy érzem, hogy néha el fogok járni ezekre a vacsikra, egyrészt, mert csomó új arcot meg lehet ismerni, másrészt, mert nem árt hetente legalább 2 meleg kaját enni.

A másik újdonság, hogy csütörtökön voltam a bankban. Hihetetlen lassan megy nekik az ügyintézés, még szerencse, hogy hoztam elég készpénzt, különben bajban lennék. Kiderült, hogy csak a számlámat készítették el csütörtökre, a kártyára még várni kell, meg az internetes számlakezelésre is. Amúgy a kártyám ma jött meg, tökre megörültem, aztán kiderült, h még nincs aktiválva, és az aktiváláshoz meg kell várnom az online-csomagot is, mert abban kapom majd meg az aktiválási kódot, szóval jelenleg van egy kártyám, amit nem tudok használni..
Nembaj, számla van, mindenki küldheti a pénzt :) Az IBAN kódért küldjetek mailt:)

Ja és az e heti tanulság az, hogy a görögökkel kell haverkodni, ők mindenhol ott vannak, mindig csinálnak valamit, mellettük nem lehet unatkozni :)

Amsterdam, a turisták városa

Péntek este spontán ötlettől vezérelve megpróbáltuk a hűtő tartalmát elfogyasztani, amihez a legideálisabb fogásnak a taco tűnt.
Aki nem tudná mi az a taco: A taco az olyan, mint a gyros, csirkedarabok, saláta, paradicsom, csak tortillába van csomagolva, és fajita vagy burrito szósszal kell fogyasztani. Kérdeztem Luist, hogy mégis mi különbség van ezek között a mexikói kaják között, mire kicsit zavarba jött, és azt válaszolta, h semmi. A fűszerek kb ugyanazok, a fontos, h a taco a kaja neve, a tortilla meg a lapos kerek izé, amibe csomagolod. Náluk főleg kukoricából csinálják a tortillát, de ezek itt Európában búzából vannak. Na és mindezt a boltban úgy kell keresni, hogy wrap.

A vacsorát körülbelül 11 magasságában fogyasztottuk el, és utána Eoin javasolta (a szemben lévő házban lakik, ír, nevét ejtsd: Óin, kedvenc szavam tőle a funny, ejtsd: funi), hogy keressük meg a görögöket, akik valahol a városban vannak. Ezek után reggel fél 6 kor értem haza, sok új tapasztalattal a nyugat európai klubok szokásairól.

Vasárnap elmentünk egy day tripre Amsterdamba. A vonat 1 óra alatt ért Amsterdam Central pályaudvarra, ahol rögtön sok-sok ezer turista várt minket. Délelőtt körbegyalogoltuk a belvárost, magunkba szívtuk az amszterdami édes levegőt, a város ritmusát, kerülgettük a 30 fős turistacsoportokat. Így el is jutottunk a Heineken Brouverij-hez. Nahát ezt nem lehet kihagyni, az igazi és első Heineken gyár, a látogatás 15 euróba került, a recepciós srác nagyon bizonygatta, h a szavát adja, nem bánjuk meg ha befizetünk, nagyon tuti lesz. Kiderült, hogy 3 sör is benne van az árban, ez egyből meggyőzött minket.
Amúgy a recepciós srácnak igaza volt, tényleg kár lett volna kihagyni. Mint utólag kiderült, 2008 ban felújítottak a látogatók által megtekinthető kiállítást, és beleadtak apait-anyait, innovációt, meg sok sört, és tényleg fantasztikus lett a végeredmény. Az első szakaszban régi tárgyakat lehetett megtekinteni, a Heineken gyár történelmét mutatták be hagyományos módon. Ezután következett a Brew U terem, ahol egy 4D bemutató során megtapasztalhattuk, hogy milyen is Heineken sörnek lenni. Ez nagyon látványos volt, mozgott, spriccelt, zenélt, villogott minden. A következő teremben megkaptuk az első sört, és megtanították, hogy mit kell nézni rajta. (A színét, meg a habját...) Ezután következett a Raised by the world terem, ahol a plafon heineken üvegekkel folt kirakva, és körben az összes falon projektorokon ment a világ egyik legjobb termékreklámja, a Heineken saját reklámjainak montázsa.. Na ez übermenőre sikerült. Ezután még bemutatták az innovációt, majd a túra egy kocsmában végződött, ahol mindenki kedvére ihatott tovább.

A következő állomás a Rijksmuseum The Masterpieces című kiállítása volt. Sajnos a múzeum épületét jelenleg tatarozzák, ezért csak egy kis kiállítást tudtunk megnézni, az egyik szárny végében volt berendezve, de ide aztán mindent betettek, ami lényeg. Közel sem értek annyira a képzőművészethez, mint lehetne, de még nekem is feltűnt, hogy itt bizony nagyon híres festmények vannak. Kitűnő olvasmánynak bizonyult a Delft látképe című könyv, amit kiutazásom előtt olvastam (életem első festményekkel foglalkozó könyve), mert felismertem jópár Vermeer festményt, eszembe is jutott pár dolog, hogy mit kell nézni rajta, szóval tiszta sikerélmény volt.

Visszafelé még volt egy kis kalandunk a vonattal, kiderült, hogy a Harlem felé közlekedő vonat nem megy el Rotterdamig, mert javítják a pályát, és buszra kellene szállni. Így vissza kellett vonatoznunk AC-be, és a schiphol felé közlekedő vonatra szállni, ami kb 45 perces kitérőt jelentett.

Eső

Esik az eső.

Ez persze nem egészen ugyanaz, mint Magyarországon. 3 napja esik. Ezt úgy kell elképzelni, hogy bazi nagy szél van, olyan hangos, h hajnalban erre ébredek föl, konstans 15 fok van, és esik. Óránként 10 percig felhőszakadás van, de olyan, mint nálunk maximum nyáron az Alföldön, aztán csak szemerkél 50 percet. És ez megy 3 napja.

Ennek ellenére ma elmentem kicsit körülnézni a belvárosban, vettem a Vermeer combi ticket-et, ami 5 belépő, a legfontosabb helyekre, kb féláron. Ma megnéztem az Oude Kerk-et (Régi Templom, 1246), majd a Nieuwe Kerk-et (Új Templom, 1396). Nagyon szépek, csináltam pár képet, fent lesznek a picasan. Ezen kívül még mehetek majd a Prinsenhof múzeumba, a Vermeer Centrumba, és a Vermeer Sétára. Ezeket majd talán kicsit kellemesebb időben ejtem meg.

Amúgy a 100 eurós bankjegyet nem fogadják el sehol, nekem pedig csak az van, szóval egy pénzváltónál kellett felváltanom, aki levont belőle 1 eurót.. :S Aki külföldre megy, 50 esnél nagyobbat ne vigyen magával..

Most este meg voltam focizni. A sport centerben van 4,5 műfüves nagypálya, amit szeptemberben ingyen lehet használni. Páran előre megbeszéltük, h fél 7 kor ott találkozunk, és végül egy kínai-nem kínai felállásban félpályán játszottunk kb 1 órát, természetesen szakadó esőben. Lőttem 3 gól :) És persze nyertünk, ahogy illik.. Igaz nálunk volt 4 görög, 1 kolumbiai, 1 hondurasi, meg 1 magyar..

Konyhaművészet

Vasárnap óta nem volt semmi nagyobb összeröffenés az internationaloknak, (vagy csak én nem tudtam róla), szóval 3 napja csak az egyetemmel foglalkozok, meg a konyhánkkal.

Az egyetemen ma volt az első óránk, Analysis of slender structures, kb olyan, mint a sziltan, ma a rúdelemekkel foglalkoztunk, Hooke-tv, kompatibilitási egyenletek, nem valami izgalmas, de mégis figyelnem kellett, mert csomó kifejezést nem ismerek. Az alap szavakat tudom angolul, de a magyarázni még nem tudnék. Azért ebből a tárgyból is lesz egy két érdekes történés, a period második felében mátrix analízis lesz a téma, pontosan nem volt még róla szó, hogy mennyire komoly, de Matlabot kell majd használni hozzá. Ez azért érint kényelmetlenül, mert utoljára 3 éve láttam Matlabot, és akkor is csak a Paláncz Feketegarbós Béla hülye példáit gépeltük..

Ami viszont sokkal frusztrálóbb, hogy rájöttem, hogy egy rendes konyhában eszméletlen sok felszerelés van. Megpróbálok majd főzni, mostanában nem igen ettem meleg kaját, az drága mulatság. Viszont ahhoz, hogy főzni tudjak, kell a konyha. Namármost ha az ember nulláról indul, először eszébe sem jut, mennyi mindent használ a legegyszerűbb főzés közben is. Kell fazék, serpenyő, fakanál, tányér, bögre, kések, célszerszámok (krumplipüré nyomó, klopfoló, salátástál, salátaszedő, stb), vágódeszka, mosogatószer, szivacs, törlőkendő. És ezek még csak az eszközök. Egy konyhában mindig van 10 féle fűszer, pár konzerv, étolaj, só, cukor, bors, tojás, sütőpor, vanilincukor, kakaó, száraztészta (legalább 2 féle), rizs, stb.. Alaphangon.
Na nekem ebből semmi nem volt az elején. Most már kb a fele megvan, szép sorban beszerzem a dolgokat. Még azt is elértem, hogy Luis-al megdumáltuk, hogy elfelezzük az árát, mert ő is fog néha alkotni. De akkor is.. Ha ezek mind megvannak, még semmit sem tudsz főzni, mert a só a sütőporral nem elég. Szóval elég költséges egy konyha felállítása. Remélem azért meg fog térülni 2 év alatt..

Ma amúgy vendégségbe megyünk este, a "tankörünket" meghívta az egyik mentorunk vacsorára magához. 2 mentorunk van, Leticia és Mircea. Leticia brazil, de már 6 éve Hollandiában él, itt csinálta a Bsc-t is. Mircea román, ő csak 1 éve van itt. Ők a structural engineering csoport mentorai, amúgy összesen 20 an vagyunk külföldről, de ma az előadáson volt kb még 20 holland is, állítólag az Msc nekik is angolul van..

Ja meg előtte még megyek a Proteus Eretes evezősklubba meetingre, úgy néz ki, hogy evezni fogok járni :) Erről majd még bővebben máskor.

Rave, Rotterdam

Péntek este megvolt az első XXL parti is, ami úgy nézett ki, hogy a sport caféban berendeztek egy discot, és ott kezdődött a buli. Egész sokan voltak olyan 11 körül, ment a sörözés, táncolás, minden ami kell. Azért meg kell jegyeznem, hogy több dolog is történt az este során, amit a magyar bulikhoz szokva nem értettem elsőre. Egyrészt a DJ valamit nagyon tudott, mert hiper international muzikot tolt, egymás után jött a Tiesto, az indiai disco, majd az iráni. Na az iráninál egyszer csak azt vettem észre, hogy majdnem a nyakamba ugrott egy 100 kg -os, csíkos inges iráni srác, kb 20-ad magával. Akkora őrjöngés ment az iráni popra, hogy ehhez képest a white sensation csak olyan, mint Mary Zsuzsi a kiskunfélegyházi falunapokon...
A másik meglepetés 1 kor ért, amikor a DJ lekeverte az aktuális számot, kicsit tapsolt mindenki neki, jó voltál buddy, én azt hittem, hogy jön a következő lemezlovas. Erre közölték velünk, hogy a helynek csak 1 ig van engedélye, ennyi volt a móka mára. Az egész cafét bezárták 15 perc alatt. Mi meg csak álltunk ott, h most akkor mi lesz, épp kezdtem belejönni az iráni popzenébe. Közben egy kósza hír elkezdett terjengeni, hogy aki akar tovább bulizni, megyünk valami illegális buliba, az Aulánál találkozunk. Az ír lánnyal Saraval, és az egyiptomi sráccal Mostafával eltekertünk a találkozóhelyre, ahonnan kb 20 bringás elindult a centrum felé..
A következő parti olyan meghatározó élmény, amiben még sosem volt részem, de mindenkinek ajánlom, aki nem akar hülyén meghalni. Egy elég lepukkant kis sikátorban álltunk meg, bentről szólt vmi basszus. Az ajtónál mondták, h igazából nem nagyon mehetnénk be, de amúgy simán besétáltunk. Bent a legdurvább rave zene ment, sok holland ugrált, átható fűszag terjengett mindenütt... A Dj mellett 4-5 CRT monitoron ment a szemborzoló visual, egy asztal mögül sört árultak, a WC az emeleten egy lakás szerűségben, konstans sorral. Én tényleg csak egy sört ittam, de vagy 2 órát tuti ott ugráltunk utána. Nemtudom ki volt már rave buliban, de a zene nem igazán találó kifejezés rá, a közben végzett cselekvés pedig legkevésbé sem tánc. Ennek ellenére egész sokan élvezték. Hajnalban pedig biciklin távozott szép lassan a közönség..

Ma pedig a lakótársammal, Luis-zal, elmentünk egy Rotterdami városnézésre. 17 fok, helyenként sütött a nap, helyenként pedig hatalmas szüre felhők vonultak felettünk. Vonattal kb 10 perc alatt ott lehet lenni, óránként 6-8 vonat megy Delftből. Megtekintettünk egy skateparkot a város közepén (képek csak Barinak :), az Erasmus hidat, ami nagyon jól néz ki, 2 másik hidat, a régi kikötő környékét, a bevásárlóutcát. Sajnos a tényleges kikötő elég messze van a centrumtól, de mindenképp szeretnék majd egyszer oda is elmenni. Csináltam sok képet, hamarosan megtekinthetőek a picassan.

Végezetül közkívánatra egy kép a bringámról, és egy az épületről, ahol lakunk:

a világ minden sarkából

Nahát túl vagyok az első 5 napon, igencsak élménydús volt ez a pár nap. Elöljáróban annyit, hogy a picasara fogom feltölteni a képeimet, mert ez a legkényelmesebb. Nyilvános albumok, szóval mindenki megtekintheti itt.
Kicsit nehezen indult az első nap, mikor megérkeztem nehezen találtam meg a szállást, mert nincsenek házszámok, mint az ember gondolná, hanem a szobaszámok alapján kell tájékozódni az utcán is.. 2 óra bolyongás után sikerült megtalálnom a szállást, és amikor sikerült kinyitnom a bejárati ajtót, ami nem volt egyszerű, mert elég fura zár van az ajtóban, eléggé sokkolt a látvány. Egy tök üres lakásban kaptam helyet, ráadásul elég lepukkantnak tűnt, koszos fehér falakkal. Mostanra már azért megszoktam, meg kicsit be is laktam, és kiderült, hogy nagyobb a lakás, mint a legtöbb emberé, aki másik épületben lakik.
Egészen szerdáig azt hittem, hogy egyedül leszek, aztán kiderült a regisztráción, hogy mégiscsak lesz egy lakótársam, aki elkeverte a dolgokat, és csak aznap kapta meg a kulcsait. Honduras-ból jött, és Luisnak hívják :) Már találkoztam vele, ő is structural engineeringre jött, egész jófejnek tűnik, de majd kiderül. Egyenlőre még csak most cuccol át az ideiglenes helyéről.
Ami a fura országokat illeti, elég hihetetlen a társaság összetétele. Nem nagyok tudok olyan országot mondani, ahonnan ne jött volna valaki. Találkoztam már szudáni, indonéziai, kanadai, panamai, dél afrikai, és még rengeteg más nemzetiségű emberrel. Rengetegen jöttek Kínából, Indiából, Görögországból, Törökországból. Az én csoportomban van román, egyiptomi, ír, indiai, dél koreai, venezuelai, kínai kollega :) Na és persze vannak a Coach-ok, akik Msc hallgatók, főleg Hollandok, de van indiai, honkongi, lengyel coach is.
A társaság amúgy nagyon jó, én mindenkivel angolul kommunikálok, elég fárasztó, de már most érzem, h jobban megy..
Voltam már buliban is, nem semmi érzés Delft medieval downtown-jában egy csatornán lebegő hajón sörözni. Majd csinálok képeket nappal és éjjel is, mert nagyon szép hely.
Na és utána hazabringázni 5 perc alatt..
Szóval eddig egész jól érzem magam, olyan sok program van, hogy nincs időm unatkozni.

Goedenacht!

megjottem

szia mindenki
megjottem, voltak kalandok, most epp egy netcafebol irok, mert az egyetemi halozat jobban vedett, mint a NASA, viszont minden bokorban van wifi, szoval amint sikerul mindenhol regisztralnom, rengeteget netezhetek majd.
jelenleg van egy holland szamom, amit ma vettem: +31684085201
holnap meg biciklit veszek, mert mar legyalogotam a labam terdig

majd jelentkezem bovebben is, addig udv mindenkinek otthon!

mindjárt repülök

Tegnap végigjártam a várost, vettem mindenféle holmit, ami még a listán maradt.. Gyógyszer, mikrofonos fejhallgató, pálinka, na meg nászajándékot a szombati esküvőre. Jól elfáradtam, mire hazaértem, aludtam is egy 2 órát így 5 körül.. Aztán elkezdtem pakolni.. Ugye adott a térfogat, kérdés, mennyi cucc fér bele. Nemtudom ki próbálta már az életét belepakolni 2 db bőröndbe, de nem kis mutatvány. A ruhákkal kezdtem, és még a felénél sem tartottam, amikor hirtelen megtelt a 2 bőrönd. Ez így nem lesz valami jó.. Végiggondoltam mit kéne még elrakni (cipők, jegyzetek, használati tárgyak, fényképezőgép, laptop, néhány könyv...) és arra a következtetésre jutottam, hogy van még 2 napom kisakkozni a dolgot, szóval hagytam a fenébe a pakolást.
Jelentem már csak 1,5 napom van hátra..

Utolsó papírmunkák

Nahát, eljött ez a nap is. Ma reggel sikerült az utolsó igazolást is megszereznem a mélyen tisztelt KTH-tól, és feladni az utolsó borítékot a postán. Leckekönyv másolat, leckekönyv hiteles fordítás, igazolás a diplomámról, valamint ennek hiteles fordítása. Mindezt augusztus 1 előtt kell megkapniuk Delftben, szóval a postán beikszeltem minden lehetséges négyzetet feladáskor az extra gyors ügyintézés érdekében. Remélem nem kavarják el, és odaér 10 nap alatt.

A másik dolog a szállás ügy volt, ami még elintézésre várt. De hál istennek ez is megoldódott ma, egy ímél formájában. Megkaptam a DUWO-tól (szállás-szervező szervezet) a pontos címet, árat, miegymást.


Nagyobb térképre váltás

Sajnos 12 hónapra ki kell fizetni a kolit, máshogy nem megy. De nem baj, legalább végre én is elmondhatom magamról, hogy kolis leszek :)

Szóval itt fogok lakni, ha majd jöttök meglátogatni, hasznos lesz ez a térkép ;)

Amit a sörről tudni kell

Miközben azon filóztam, hogy mi legyen a nicknevem a blogon, rátaláltam egy hasznos oldalra a wikipedián. http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%B6r

Néha nem árt művelődni.