2 év

Bizony, ma két éve érkeztem meg Hollandiába. Az első bejegyzésem elég rövidke volt, de élénken emlékszem rá, hogy milyen érzés volt egy új városban új életet kezdeni. Egy évvel később már gyakorlott holland egyetmistaként épp unatkoztam az esőben, és a szuper nyaram élményeit soroltam fel.

Az időjárás mit sem változott tavalyhoz képest, ma is esett az eső, a szokásos 20 fok pedig szinte melegnek hat. Még egy hasonlóság, hogy éppen új lakásba költözök, ma kaptuk meg a kulcsokat. Rotterdam szélére költözünk, ami nagyon kellemes, bár kicsit messze van a központtól. Szép nagy ház, 3 kellemes szobával.

Ami nem olyan, mint tavaly, az a nyaram. Nem voltam még nyaralni, és már nem is leszek augusztusban, hiszen a diplomázás lekötötte minden időmet. Tegnap megvolt a green-light meeting, ami kicsit olyan, mint egy védés. A professzorok nagyon meg voltak elégedve a diplomámmal, csak pár apróságot kell kijavítanom, és jövő héten kedden végleg le fogok diplomázni. Már nagyon várom, meghívam mindenkit, aki errefelé fog járni, jön Anyukám és András, a nagybátyám is a prezentációra. Utána lesz egy kis vacsora, meg valami buli is. Szeptemberben pedig jön a jól megérdemelt pihenés.

Hogy hogy érzem most magam? Hát azt kell mondjam, hogy ez az év nem teljesen úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Egy elég balszerencsés perióduson vagyok túl, remélem végleg. Talán ott kezdődött minden, hogy kirúgták Romeijnt, és már akkor is írtam, hogy ez valószínűleg elég nagy befolyással lesz a második évemre. Hát kicsit sem tévedtem, ott indult el a lavina. Aztán jött a szakmai gyakorlat kálváriája, majd a diplomamunka keresés, dinamika vizsga, végül a diplomázás, lakáskeresés és munkakeresés problámatrió. Egyszóval nem volt sétagalopp ez az év. Ami nagyon furcsa, az a két delfti évem hatalmas kontrasztja.

Azért most már kezdek kicsit helyrejönni, a sok keménykedés és idegeskedés végre meghozta az eredményét, és a munkán kívül már majdnem minden megvan. Nem akarom elkiabálni, de lassan vége az egyetemnek.

Őszintén remélem, hogy a következő évem jobb lesz, kevesebb problémával, több örömmel, bárhova is vessen az élet.

PS: Minden megmaradt blogolvasónak nagyon szépen köszönöm a kitüntető figyelmet!

Türelmetlenség

Mostanában azt vettem észre magamon, hogy nagyon ingerlékeny lettem. Hiába próbálok türelmes lenni, nem megy. Minden apróság felidegesít, és nem tudom megfelelő empátiával kezelni a váratlanul jött helyzeteket. Nem jó jelek ezek, ugye a stresszre utalnak.

Pedig 1-2 hete már egész jól éreztem magam, nem voltak ilyen gondok. Sikerült lazán intézni a bokros teendőket, a levegőben tartani a sok labdát. Valami megváltozott az utolsó héten, és már igencsak nagyokat ütögetek a félrement labdákba. Már csak 10 nap, és utána jöhet a kikapcsolódás. Csak éljem túl ezt a 10 napot.

----------------

Először arra gondoltam, hogy kiteszem ide a diplomamunkám magyar nyelvű összefoglalóját, de rá kellett jönnöm, hogy a nem építőmérnök olvasók egy szót sem értenének belőle, és még szép ábrák sincsenek benne. Ehelyett kiválasztottam pár képet, amik talán jobban elmesélik, hogy miről van szó.

Skarv FPSO

Egy durván 300 m hosszúságú tengerjáró hajó, ami olajat hoz a felszínre a tengerfenékből. A tetején nagyon sok csővezeték, és egyéb eszköz található, ami használható kőolajat eredményez.

P500 modul

Az egyik modul tartószerkezete. Ebbe van bepréselve a sok mechanikai eszköz, meg csővezeték, centifugák, stb. A cégnek ezt a modult kell megterveznie A-tól Z-ig. Kb 20x40 m alapterületű.

Lehajlási alak forgató gyorsulás hatására

Ahogy a hajót mozgatják a hullámok a tengeren, a modul szerkezetében igénybevételek keletkeznek. A hullámok azért különleges terhelés, mert gyorsulási komponensük is van a szerkezetre nézve. Ezt nehéz modellezni, mert elég összetett. A fenti ábrán épp azt látjuk, hogy mi történik, ha a hajó oldalirányban "billeg".

Az egyik csomópont részletes modellje

Ám minket nem is ez érdekel igazából. A szerkezetet sokkal közelebbről kell megvizsgálni, egészen milliméteres nagyságrendben. Ez a modell egy nagyon precíz számítást tud végrehajtani, azt mondja meg, hogy bizonyos terhelés hatására milyen feszültségek keletkeznek a szerkezeti csomópontban. Az ábrán azt látjuk, hogy milyen az alakja a csomópontnak ha hajlítónyomaték terheli a felső acél csöveket.

Feszültségkoncentráció egy hegeszési varrat közelében

És itt van a lényeg. Az ábra a csomópont egyik pici részletét mutatja, ami a felső acélcsövek csatlakozása a fura alakú csomólemezzel. Ezek össze vannak hegesztve, és a hegesztési varrat közelében feszültségkoncentráció keletkezik, ami hosszú távon tönkreteheti a szerkezetet. Na ezt kell minnél jobban meghatározni. A viszonyítás kedvéért: egy háromszög kb 20 mm oldalhosszúságú.

Rotterdam, visszaszámlálás

Nahát lassan 3 hete, hogy elköltöztem Delftből. Ideiglenes szállásomon, Orsi szobájában tárolom a cuccaimat, meg éjjelente magam, de amúgy nem vagyok túl sokat itthon, mert rengeteg a dolog. 

Egyrészt leadtam a diplomamunkám az egyetemen. 150 oldal, szép színes. Írtam bele magyar abstractot is, nem volt egyszerű angolról lefordítani. Jövő héten kedden van a "Green-light" meeting, ami lényegében olyan, mint egy külön védés. Itt szedik darabokra a diplomamunkád, és kérdeznek rá minden apró részletre. Még kell egy powerpoint prezentációt csinálnom addig, szóval nincs megállás.

Másrészt a Dinamika jegyemért is nagyon kell teperni, egy elég durva, kis 40 oldalas szösszenetet írtam 11 feladat megoldásaként, színtiszta levezetés, dinamikai rendszerek (lényegében különféle differenciálegyenletek) megoldása. Még ki kell javítani benne 1-2 dolgot, és akkor már oké is.

Voltam moziban is végre, megnéztem a Horrible Bosses-t, de kicsit csalódás volt a trailer után, ott már ellőttek minden jó poént. Pedig a szereplőgárda nagyon ígéretes volt.

Munkám még nincs. Viszont már tudom, hogy Szeptember 2-án megyek Magyarországra kicsit nyaralni. Már nagyon rám fér, eléggé elfáradtam a nyárban.

Költözés

ilyen üres legutoljára 2 éve volt

Múlt héten Rotterdamba költöztem. Hivatalosan is vége van a delfti életnek, elköszöntem a DUWO-tól, visszakaptam a kauciót egyben, és leadtam a kulcsokat. Költözni fárasztó. Még úgy is, hogy egyik nap a kollegám besegített egy kocsival (Peugeot 106, szó szerint telepakoltuk), 5 napig tartott, amíg minden cuccom áthoztam Rotterdamba. Ideiglenesen Orsi szobájában lakom, aki közben elment nyaralni egy bő hónapra. Munka után irány Delft, pakolás, takarítás, majd vonatozás 1,2,3 dobozzal/szatyorral stb. Kiderült, hogy amikor már majdnem üres a lakás, akkor is van benne annyi cucc, hogy azt nem lehet 1 menetben elvinni.
Utolsó közös esténken Luis-szal lementünk a ház elé vacsorázni ahhoz a kifőzdéhez, ahol 2 év alatt sosem ettünk annak ellenére, hogy szó szerint 20 méterre van a házunktól. Nem is nagyon bántuk, hogy nem tettük meg előbb, igazából csak a szimbolikus érték miatt érdekes a történet. Búcsúzásként még megajándékoztuk egymást egy kis emlékkel. Én egy faliórát kaptam, utalásként arra az 5 darabra, ami nem működött 2 évig a falakon. Cserébe tőlem pedig egy képes holland szakácskönyvet (101 olcsó étel) és egy uzsonnásdobozt kapott. Egész megható volt, hüp hüp.

A költözés egyben azt is jelenti, hogy nemsokára letelik a 2 év, amit az MSc-re, és egyben a blogra szántam. Erről még lesz szó bővebben is, de még nem döntöttem el minden részletet. Bizony, repül az idő.

Munka fronton annyi történt, hogy mindkét cég, akiknél voltam interjún közölte velem, hogy éppen most nem aktuális a létszámbővítés, nagyon szeretnének felvenni, de jelenleg nem tudnak. Sokféle indokot is szolgáltattak, de a lényeg, hogy náluk nem fogok egyhamar elhelyezkedni. Így a jövőm ismét teljes ködbe burkolózik. Természetesen nem adtam fel a kűzdelmet, megint felforrósítottam pár szálat, még új opciók is szóbajöttek, de már szinte biztosra veszem, hogy nem fogok tudni szeptember elsején munkába állni. Elég hihetelen számomra ez az egész ügy, eddig azt hittem, hogy itt nem túl nehéz munkát találni egy jó mérnöknek, de a legnagyobb tanulságot a saját bőrömön kell megtanulnom.

Hiába élsz külföldön, hiába beszélsz 3+ nyelven, hiába vagy életed legpengébb formájában, hiszen most fejezted be az egyetemet, hiába dolgoztál egyetem mellett 2 évet a szakmában, hiába 3 oldal a szakmai CV-d, akkor is kezdő mérnök vagy.

Kezdő mérnök senkinek nem kell!!

Bármenyire is próbálkozom, akkor is kezdő mérnöknek titulálnak, és közlik, hogy rád most nincs idejük/kapacitásuk, hogy betanítsanak, meg csak nyűg lennék a senior engineer-ek nyakán. Na de könyörgöm, azért van diplomám, mert kurva gyorsan tanulok, és potom pénzért is napi 8+ órában írok reportot!! Na erről ennyit. Amikor megpendítem, hogy értem én, hogy kezdő mérnök nem kell, de nem leszek csak a várakozástól tapasztalt mérnök, akkor csak szélesen mosolyognak, az nem az ő gondjuk.

Joris múlt hét pénteken közölte velem, hogy karácsonyig biztos nem tud felvenni. Ezen szuper hírek után írtam a lányoknak, hogy bocsi, de nélkülem próbáljanak lakást szerezni, mert én azt sem tudom jelenleg, hogy hol leszek 2 hónap múlva, meg lesz-e miből fizetni a lakbért. Még 1 lakás volt hátra, már meg volt beszélve a megtekintés, gondoltam jófej leszek, és megnézem a lányoknak. Egy lakás már nem számít, úgyis vagy 10-et láttam előtte. Egy átmulatott este és elég kevés alvás után elmentem megnézni a helyet, és annyira megfelelő volt, hogy el is döntöttük még aznap a lányokkal, hogy kivesszük. Még nekem is megfelelt, mert kiderült, hogy nincs ügynökség, meg ügynöki díj, és nem kell nekem aláírni 1 évre a szerződést. Egy jó kis 3 szobás lakás, egy kínai/holland nőé, aki általában diákoknak adja ki, nagyon olcsó, és bútorozott. Egész kellemes környéken van, a Zweedsestraaton (Svéd utca). Amúgy a környék csupa országneves utcából áll, még Magyar utca is van! Megbeszéltem a lányokkal, hogy nem garantálom, hogy tényleg 1 évig tudok maradni, de szerencsét próbálok, és lesz ami lesz. Ha lesz munkám, ráadásul normális közelségben, akkor akár hosszú távra is megfelel majd.
Egy gonddal kevesebb.

Orsiék lakásában rendesen 4 lány lakik, de jelenleg mindennyian külföldön nyaralnak. Helyettük most 3-an lakunk a lakásban ideiglenesen, Diana (litván), Paolo (portugál) és én. Nagyon más velük lakni, mint Luis-szal, hatalmas társasági élet van. 1 hete lakom itt, de eddig minden nap közösen ettünk, jégkrémeztünk, sőt már bulizni is elmentünk egyszer. Nem hagynak esténként filmezni :D Rá kellett jönnöm, hogy akaratlanul is, de nagyon elszoktam már a pezsgő társasági élettől, itt az ideje kicsit szocializálódni!