Az elmúlt 3 hetem elég horribilisra sikerült. Jelenleg már úgy érzem magam, hogy nem nagyon lehet rosszabb az élet, az újabb és újabb napi rosszhíreken már nem is tudom felhúzni magam, rezignáltan veszem tudomásul, hogy ismét változnak a tervek. A tervek mindig változnak. Eljutottam odáig, hogy azt sem tudom rendesen megtervezni, hogy mi lesz a következő héten, mit fogok csinálni, hol fogok lakni, hasonlók. Nem rajtam múlik, mindig valaki más tesz keresztbe, és rajtam csattan az ostor.
Az egész talán ott kezdődött, hogy a Dinamika vizsgát megírtam, majd a professzor, aki eddig mindig 1 héten belül kijívított mindent, 20 napig hozzá sem nyúlt a vizsgákhoz. Mikor végre kiderültek a jegyek, igencsak meglepődtem, hogy megbuktam. Nem nagyon, de épp eléggé, hogy ne legyen meg a tárgy, így ne tudjak lediplomázni. Aznap éjjel annyira felhúztam magam, hogy nem nagyon sikerüt aludni. Másnap írtam egy szívhezszóló levelet, hogy ugyanmár adjon egy esélyt a nyáron megszerezni a krediteket, mert csak miatta csúsznék fél évet. Azt válaszolta, hogy ha elküldöm az összes idei assignmentet hibátlanul, akkor megbeszélhetünk egy szóbli vizsga időpontot. Na ez az időpont még nincs meg, ez az első bizonytalansági faktor.
Aztán folytatódott a dolog a diplomázással. Volt egy progress meetingem, ahol minden professzor és érdekelt ott volt, na ennek a végén szépen egyeztettük naptárjainkat, és kijelöltük a diplomázás időpontjait. Először lesz egy
"green-light" meeting, ami lényegében a védés, majd egy F
inal Presentation, ami a nyilvános előadás, és itt kapom meg a jegyet. Már akkor szépen beletették abba az 1 hétbe a védést, amikor haza akartam menni, hogy kicsit pihenjek. Ezt még lenyeltem, mint keserű pirulát, de nembaj, 3 nap Balaton is valami. Ezek után szintén 20 nappal épp hazaért az egyik professzor, és írt is egy emailt, hogy sajnos neki mégsem jó Augusztus 16-a, tegyük már át máskorra a védést. Mindezt úgy, hogy rajta kívül csak 5 másik emberrel baszott ki 1 mondatban. Megint eléggé elszállt az agyam, azonnal elkezdtem telefonálgatni, emailezni, természetesen nem lehetett elérni senkit. Most épp úgy néz ki, hogy Augusztus 23-án találtam 4 órát, amikor mindenki itthon lesz, és még rá is ér. Nem is részletezem a küzdelmet, amígezt sikerült elérnem.
A következő csodás sztori a költözködés. Szintén kb 3 hete elkezdtem új lakás után nézni, még lakótársakat is találtam 2 magyar lány személyében, már csak a 3 szobás lakás hiányzott. Több 10 óra keresés után és rengeteg emailezés, telefonálás után sikerült 7 lakást megnéznem Rotterdamban. Szavakkal nem lehet leírni, hogy mennyire elkeserítő volt a helyzet, a disznóólnál is koszosabb szobákat akartak nekünk kiadni aranyáron, hol lopott hangfalakat tárolt benne valakik, hol heroinos tű várt a konyhafiókban, és még sorolhatnám. Ilyen előzmények után el lehet képzelni, mennyire örültem neki, amikor találtam egy kiváló helyet, tök jó helyen, frissen felújítva, olcsón, bútorozottan. 2 szer is voltam megnézni a helyet, a második alkalommal a tulaj is ott volt, már a bútorokat beszéltük meg éppen a lányokkal, amikor egyszer csak hív az ügynök, hogy most hívta a tualj, hogy mégsem adná ki nekünk a lakást. Kérdezem, hogy de mégis miért, erre valami olyan elbaszott szöveggel jött az addig nagyon kedves és segítőkész nő, hogy végre leesett, hogy hazudik. Felhívtam a tulajt is, majd egy jó 10 perces beszélgetés után kiderült, hogy nem csak nekem hazudott, hanem a tulajnak is, egyikünk sem azt kapta, mint amire számított. Nem írom le az egész sztorit, a lényeg, hogy 2 nappal a szerződés aláírása és 5 nappal a költözés előtt lakás nélkül maradtam, úgy, hogy közben lemondtam másik lakásokat is, mert már azt hittem nem lesz rá szükségem.
Most ott tartok, hogy 2 nap múlva ideiglenesen Orsi szobájába költözök Rotterdamba, ő úgyis megy el egész augusztusban nyaralni, és van 3 hetem találni egy szobát. Már mindegy, hogy hol, kivel, mennyiért, csak legyen.
A hab a tortán a munkavállalás. Az elmúlt 2 hétben volt 2 állásinterjúm is, mindkettő jól sikerült, és azt reméltem, hogy mostanra már tudni fogom, hogy hol fogok szeptemberben munkába állni. Persze ebből sem lett semmi, a bizonytalanság továbbra is tart, ennél nincs rosszabb. Az első hely az
IV Oil and Gas nevű cég, Papendrechtben vannak, egy elég elfoglalt cég, sok a munkájuk. Az interjúm nem volt zökkenőmentes, nem egyszerű kijutni odáig, egy autópálya mellett van a világ végén az iroda. Ráadásul ültem 40 percet a hallban, Hollandiában, ahol ha 2 percet késel, már csúnyán néznek rád. Kiderült, hogy elnapolták az interjút, csak nekem felejtettek el szólni. Ezek után a Department Manager kijött egy meetingről, és megtartottuk az interjút, hamár ott voltam, csak nem küld haza. Maga az interjú jól sikerült, meg volt elégedve velem. Megegyeztünk, hogy majd jövő héten beszélünk. Na még semmi hír.
A másik interjúm a mostani cégemnél volt, a jelenlegi főnökömmel. Megbeszéltünk egy időpontot, hogy akkor megtárgyaljuk hogyan tovább a diploma után. Én arra számítottam, hogy megmondja, hogy maradhatok-e, vagy sem. Természetesen nem ez történt, hanem elbeszélgettünk a cég helyzetéről, meg a projektek kifutási idejéről, és hasonlók. Azt mondta, hogy ő felvenne engem, de nem rajta múlik. Írni fog egy business plant, amiben taglalja, hogy milyen hasznos lennék a cég számára, és megpróbálja meggyőzni a főnökét, aki meggyőzi az ő főnökét, hogy vegyenek fel. Bárcsak tudnám, hogy miért egy Vice President dönt egy kezdő mérnök alkalmazásáról... A lényeg, hogy szerinte augusztus végén lesz eredmény, addig várnom kell. Na kösz, pont erre volt szükségem.
Na dióhéjban ez történt az elmúlt 3 hétben, természetesen mindent tudnék még részletezni, de már nem bírok többet gépelni. A kedvem nem túl jó, főleg, hogy úgy néz ki, hogy egyáltalán nem tudok nyáron hazamenni. Innen már nem nagyon van lejjebb, nem maradt semmi, ami elromolhatna.
