Második félév

Az első félév összefoglalásához hasonlóan most következzen a második félévem áttekintése.

A második félévem szintén 2 negyedévből állt. A harmadik negyedévbe beiktattak egy egyhetes "síszünetet" február végén, ekkor mentem Dublinba. A vizsgaidőszak április 5-től egészen április 19-ig tartott, az utolsó vizsgám így a születésnapomra esett. A vizsgák után egyből jött a negyedik negyedév, nem volt semmi szünet a kettő között. A negyedik negyedévben 5 munkaszüneti nap is található, többek között a Queen's Day, ezért ezt a negyedévet megtoldották plusz 1 héttel, hogy nehogy kevesebbet tanuljunk, és hogy a lehető legkésőbb végezzünk a vizsgákkal. Összességében el lehet mondani, hogy a második félév nagyon hosszú volt, hála a szüneteknek és az ezt bepótolandó plusz heteknek. 

Period 3

Steel Structures 3 - Acélszerkezetek 3

Az Acél 3 szintén egy ismétlő tárgy volt számomra, akárcsak az Acél 2. 3 részre tagolódik a tananyag, 1. Szerkezetek stabilitásvizsgálata és merevített és merevítetlen lemezek vizsgálata, 2. Öszvérszerkezetek vizsgálata (öszvérhíd, -födém, -oszlop), 3. Vékonyfalú, Hidegen hajlított keresztmetszetek méretezése. A tanárok Bijlaard és Abspoel voltak, csakúgy mint Acél 2-ből. A vizsga elég kemény volt, 3 óra tömény számolás, típuspéldákból. Nem sikerült fényesen, de a lényeg, hogy megvan. (6,5)

Timber Structures 2 - Faszerkezetek 2

Ez a tárgy már érdekesebben kezdődött, minta Faszerkezetek 1, az első órán rögtön földrengésre való méretezéssel kezdtünk, örültem is, hogy na végre valami újdonság. Aztán később kiderült, hogy kicsit elhamarkodottan örültem, mert voltak unalmas órák is, de összességében jobb volt, mint az első felvonás. Olyan témák voltak az órákon, mint például: fahidak, fából készült héjszerkezetek, különböző rugalmassági modulusok összehasonlítása, faválogatás, a fát megtámadó biológiai és kémiai kórokozók stb. A tanárok maradtak ugyanazok, mint Faszerkezetek 1-ből, de jóval kisebb volt a csoport létszáma, és így már normálisabb órákat tartottak. A negyedév során volt egy assignment, amit csoportokban kellett megoldani. Hármasával kaptunk egy témát, és a megfelelő irodalomkutatás után kellett írni egy 15 oldalas cikket a témáról. Az érdekes a cikk megírása volt, még sosem csináltam ilyet. Rendes tudományos cikk, absztrakttal, formai követelményekkel. A másik érdekesség egy buszos kirándulás volt az utolsó órán, aminek során megtekintettük Hollandia legnagyobb fából építkező vállalatát, meghallgattunk egy előadást a PreciosWoods szervezet emberétől, aki megismertetett minket az FSC-vel, ami nagyon érdekes téma (fenntartható fakitermelés) és megnéztünk egy gyaloghidakat gyártó üzemet. A vizsga szóbeli volt, a jegybe a cikkünk is beleszámított. (7,5)

Capita Selecta Steel and Aluminium - Acél és Alumínium tulajdonságai

Ez a tárgy hihetetlen unalmas volt. Az acél és az alumínium anyagtulajdonságaival foglalkoztunk 7 héten keresztül, heti 2 előadáson. Amit érdemes megemlíteni, hogy volt egy hegesztési gyakorlatunk, amit nagyon élveztem, és az alumíniumos Eurocode (EN1999) megismerése volt. A két tanár Gresnigt és Soetens volt, a vizsga szóbeli, nem túl bonyolult. (7)

Dynamics of Structures - Szerkezetek Dinamikája

Na ez a tárgy egyértelműen a delfti Msc csúcsa, a leg advanced-ebb kurzusunk. Andrej Metrikine professzor magasröptű vérengzése a matematika, mechanika és anyagismeret ötvözésével készült csúcstechnológia térnyerése. Jellemzője, hogy a Maple programmal a lehetetlent is meg lehet oldani, csak érteni kell hozzá. Aztán a vizsgán már Maple nélkül kell ugyanezt kivitelezni. A viccet félretéve tényleg nagyon komoly tudományról van szó, a mai építőmérnöki tudás csúcsát jelentő problémák vizsgálata a cél. A mechanika különböző ágainak a dinamikával való ötvözése, és a modern számítógépek teljesítménye együtt korábban sosem megoldható problémák vizsgálatát teszi lehetővé.  Persze ehhez szükség van a résztudományok alapvető ismeretére, olyanok, mint áramlástan, geotechnika, statika, hidraulika sőt még repüléstan is. Mindehhez hozzájön a felsőbb szintű matematika készségszintű ismerete, ami szegény egyetemistákat alaposan megizzasztja. A kurzus heti 3 előadásból állt, amit kiegészített a 10 db assigment, amit plusz tizedpontokért lehetett csinálni, na meg a felkészülésért a vizsgára. Az assigment-ek olyan problémák voltak, amiket a Maple segítségével kellett megoldani, és emailben elküldeni Metrikinenek, ő meg kijavította őket. A tananyag 2 nagy témakörre épült (most nem fordítanék le mindent), Vibration of Structures és Wave Dynamics. A rezgéses témakör úgy épült fel, hogy kezdtünk a merev testek rezgéseivel, majd a dinamikai anyagmodellt bővítettük rugókkal és csillapítással, így képezve újabb és újabb anyagmodelleket. Ezek segítségével rengeteg építőmérnöki probléma írható le, például nagysebességű vasúti pályájának modellezése, toronyházak viselkedése különböző szél és/vagy földrengés teherre, ugyanez a téma hidakkal, stb. A wave dynamics rész már annyira összetett volt, hogy nem is részletezném itt nagyon, csak egy példa: összefüggő, zajló jégtakaró hatása a tengerben lebegő olajfúrótornyok szerkezetére. A vizsga nagyon durva volt, összesen 2 probléma volt feladva, de annyi számolás és elmélet kellett hozzá, hogy elképesztő. Éppen hogy nem sikerült átmennem rajta, ezért idén újra meg fogom próbálni. (5)

Material and Ecological Engineering - "Ökologikus" tervezés

Ez a tárgy tipikusan a környezetmérnökök tárgya kellene, hogy legyen, de nekünk is kötelező volt. Még érdekes is lehetett volna, de helyette eszméletlen unalmas volt, nem is jártam be túl sokszor. Olyan témákat ölelt fel, mint építőanyagok újrahasznosítása, víz alól kotort hordalék építőanyagként való használata, autópálya építés hatása a természetre, biodiverzitás az épített környezetben, stb. Volt egy rakás rövidebb házi feladat, egy hosszabb, és egy írásbeli vizsga, amin valamiért mindenki pont 6-ost kapott. (6)

Period 4

Prestressed Concrete Structures - Feszített vasbeton szerkezetek

Ez a tárgy volt a negyedév egyetlen végigdolgozós tárgya, az assignmentnek köszönhetően. Egy 4 támaszú szekrény keresztmetszetű utófeszített vasbeton hidat kellett tervezni párokban. A vasbihíd házim tökéletes alapanyag volt a feladat elkészítéséhez. Én egy görög lánnyal Elenával voltam párban, ami azzal járt, hogy majdnem az egész házit én készítettem el egyedül. Szegény Elena a számításokhoz nem túl sokat értett, a MathCadhez még annyit sem, és mint kiderült az AutoCadhez sem eleget. Elég sokat rajzolgatott, de a végén még leadás előtt azért egy estét eltöltöttem a rajzok kipofozásával, hogy vállalható színvonalúak legyenek. A kurzust 2 tanár tartotta, Walraven és Peperkamp, és elég botrányos lett a vége. Walraven állítólag világhírű tanár a betonosok között, ez nem tudom mennyire igaz, nekünk csak kb az előadások felét tartotta, és többet nem nagyon láttuk. Peperkampot viszont túl sokat is, az az ember egy kész csődtömeg. Sohasem tudott elég felkészülten órát tartani, a konzultációiról mindig késett, a Görög szigetvilágról többet beszélt, mint a házinkról, a MathCadet én tanítgattam neki is, az általa írt jegyzetek színvonala borzasztó, tele van hibákkal. Ezek után egy olyan vizsgát állított össze számunkra nyáron, hogy botrány lett belőle, állítólag a főnökei is elbeszélgettek vele, és rengeteg levelet kapott utána a diákoktól. Idén már nem tanít itt. A vizsgasor hiányosságai és hibái ellenére jól sikerült a vizsgám, az évfolyam elején végeztem. (8,5)

Shell Analysis, Theory and Application - Héjszerkezetek vizsgálata

Ez a tárgy számomra nem volt kötelező, mégis felvettem, mert nagyon érdekelt a téma. Végül nem egészen arról szólt a tárgy, mint amit vártam, de nem bántam meg, mert így is nagyon érdekes dolgokat tanultunk, és nem volt nehéz a tárgy sem. A tanár Hoogenboom volt, aki csendesebb, de jó szakember, inkább mérnök, mint akadémikus fajta.  Én az ilyen tanárokat jobban kedvelem. A tárgy során a héjszerkezetek mechanikájának alapjaival ismerkedtünk meg, túlzott matematika nélkül, a gyakorlati oldalról közelítve. A BME-n ilyen megközelítést nem nagyon alkalmazott egyik tanárunk sem, szóval jó volt végre értelmes dolgokat tanulni. Ezek mellett volt gyakorlati része is a tárgynak, építettünk kint az egyetem előtt egy kb 3x3x1 m -es fából készült héjat (video a próbaterhelésről), amit előzőleg nagy vonalakban méreteztünk, valamint a laborban összetörtünk egy rakás tárgyat, amiknek előzőleg meg kellett tippelni a teherbírását, és aki a legközelebb állt a valósághoz, a végén kapott egy üveg bort. A vizsga írásbeli volt, nem túl nehéz. (8)

Philosophy, Ethics and Technology Assessment - Filozófia, Etika és Technológia Hatásvizsgálat

A kötelező rossz. Megfogadtam az első óra előtt, hogy megpróbálok nem előítéletes lenni, és bejárni az órákra, de amikor az első órán Hamurabi törvénykövével kezdett a tanár, és minden második angol kifejezést nem értettem, akkor letettem az órák látogatásáról. A vizsgára egy fél napot készültem, nem is lett elég. Most augusztusban volt a pótvizsga, az eredményt még nem tudom. (4)

Structural Design - Case study steel structures

Ennek a tárgynak nincsenek órái, egy egyéni tervezési feladatról van szó. Én Romeijnnel kezdtem el dolgozni, ahogy arról már írtam. Az acélhíd pályalemez megerősítéses témán dolgoztam, a végeredmény egy report lett, amit elküldtünk a Holland Közlekedési Minisztériumnak. Mielőtt hazautaztam a nyári szünetre, Romeijn azt mondta, hogy még szeptemberben egészítsem ki egy kicsit a reportot, van még pár kérdése, és akkor fogom megkapni a krediteket a tárgyért. Most ennek van épp az ideje.

Az első tanév alatt összesen 16 tárgyam volt, 64 kredit értékben, 2 tárgyból buktam meg, részben a lustaságom miatt. Általában nem kellett túl sok energiát befektetnem a tanulásba, bár minden negyedévben volt 1 tárgy, ami sok készülést igényelt. A következő év nem a tárgyakról fog szólni, azokkal már majdnem mind végeztem. 

Alparánék látogatóban, Holland tanfolyam

Múlt hét szerdán megjöttek az első nem családhoz tartozó látogatóim Delftbe! Nevezetesen Alparán Zoli, volt évfolyamtársam a BME-ről, és volt barátnője Zsuzsi, szintén építős. Vasárnapig maradtak, tehát 5 napot töltöttek Hollandiában. Az időzítés még éppen jó volt, nekem nem volt túl sok dolgom, nekik meg még éppen reghét volt odahaza. Szerdán hajnalban jöttek a WizzAir-rel, és már délelőtt 11 kor itt voltak nálam. Délután elmentünk megnézni Rotterdamot, ami nagyon tetszett nekik, és jól el is fáradtak. Este főztem vacsorát, amit Luisszal kiegészülve 4-en ettünk meg. Este még elmentünk a szokásos International Party-ba a De Ruif-ba, de Zoliékon a délutáni alvás sem segített, tejesen kidőltek. Másnap én dolgoztam napközben, meg hollandom volt, szóval erre a napra időzítették Amsterdam megtekintését, amit nagyon élveztek, és csak éjfél körül értek vissza. Harmadnap délben én fogadtam Ádámot és Ágit, akik egy villámlátogatás erejéig megálltak Delftben, míg Zoliék előrementek Hágába. Ádámékkal megnéztük a belvárost, meg ebédeltünk egy jót, és már mentek is tovább Amszterdamba. Én csatlakoztam Zoliékhoz Hága központjában, ahol még sétálgattunk kicsit, majd kivillamosoztunk Scheveningenbe, a tengerpartra. Nagyon szép időt fogtunk ki, sütött a nap, és meleg volt. Zoliék teljesen el voltak ájulva, hogy milyen jó helyeket ismerek. Csináltunk sok képet, amit meg is lehet tekinteni a galériámban. Szombaton délelőtt pihentünk, délután pedig Delft volt soron, megnéztük a campust, a belvárost, ettünk frissen sült halat és sültkrumplit, felmásztunk a Nieuwe Kerk tornyába, majd egy kis sörözéssel zártuk a programot. Vasárnap már nem volt sok minden, csak az ajándék sajtok megvásárlása, és a csomagolás. Összességében szerintem nagyon jól érezték magukat, és én is örültem, hogy kijöttek.

Sikerült eladnom mindkét bringámat, amit júniusban a távozó norvégoktól vettem, összesen 70 euro-t profitáltam a befektetésből, ami nem rossz. Igazából vennék magamnak is egy jobb biciklit, de egyenlőre nem találtam még megfelelőt. Meg lehet, hogy itt nem is érdemes jobbat venni, mert megnő a lopási valószínűség. 

Múlt héten újra voltam dolgozni a laborban, tök jó volt. Sajnos para van a munkával, az egyetemi vezetés a dolgozókon spórol, és most szépen lassan kirúgják a fél társaságot, ezért bizonytalan a jövő, minden szempontból. A dolgozók sem tudják, hogy megmarad-e az állásuk, a Board nem hajlandó semmit előzetesen elárulni. Csütörtökön volt az a nap, amikor délután minden laborban dolgozó munkatársnak egyesével be kellett mennie egy elbeszélgetésre az egyetem vezetésével, ahol közölték velük az opcióikat. Én erről a dologról csak aznap hallottam, és az eredményeket még nem tudom. De a héten tuti ki fog derülni. Nekem valószínűleg az a szerencsém, hogy csak decemberig van a megállapodásom, ezért nem fogják már erre a 4 hónapra felmondani. 

Elkezdtem a gyakorlatomat is intézni, már leadtam az adatlapot a Traineeship Office-ban (igen, itt ilyen is van), meg elolvastam a tájékoztatót, és egyszer beszéltem Romejinnel is, hogy elindítsuk a folyamatot. A következő lépés lesz felvenni a kapcsolatot a céggel, aminek lassan itt az ideje, ha tényleg el akarok kezdeni dolgozni 6 hét múlva, ami a jelenlegi terv.

A holland kurzus időközben nagyon felpörgött, le is vagyok maradva. Az az érzésem, hogy jóval több időt kéne ráfordítanom a siker érdekében, ami a rendszertelen életmóddal nem fér össze. Kénytelen vagyok változtatni a prioritásokon, és többet fogok készülni rá. Amúgy a kurzus úgy épül fel, hogy van heti 2 óránk, minden órára előre meg van határozva, hogy hány leckét kell megtanulni (2-3). Egy óra két részből áll, van a tanárnővel a csoportos beszélgetés (1 óra), amikor a leckéhez kapcsolódó témáról beszélgetünk, majd előtte/utána a számítógépes teszt, ami elég gyilkos. A teszt abból áll, hogy minden lecke szövegéből random kiválaszt a gép egy 10 mondatos szakaszt, amit először meghallgatsz egyben, majd utána mondatonként, és minden mondat után le kell írni, hogy mit hallottál. A program összeszámolja a helyesen leírt szavak számát, és a lecke akkor van teljesítve, ha az eredmény eléri a 80%-ot. Ha kevesebb jön össze, akkor a program letiltja aznapra a továbbhaladást, tehát minden leckét csak az előtte lévő teljesítése után lehet elkezdeni. Nagyon könnyű így elcsúszni, mert ha az aznapi 3 leckéből az első csak 70% -ra sikerült, a másik kettőt már meg sem próbálhatja az ember. Hetente 3 szor van nyitva a labor, szóval csak 1 plussz lehetősége van az embernek behozni a lemaradást. Az egyetlen pozitívuma ennek a rendszernek, hogy jobban kényszerít a rendszeres tanulásra, mint bármilyen lelkesítő/fenyítő szónoklat.

Senki ne akarjon Hollandiában nyaralni

Hogy miért? Ezért:

Egész héten ilyen idő volt, a nap nagyon nem akar sütni. Azért ez elég demoralizáló a magyar 30-35 fok és szikrázó napsütés után.

Amúgy a héten elég unalmas volt az élet a csodás időjárás mellé. A haverok csak szép lassan jöttek vissza, van aki még csak jövő héten fog megjönni. A változatosságot a szerdai holland teszt adta, amit nem túl kellemes körülmények között, de sikerült abszolválnom, így következő hétfőtől 7 héten át fogok heti 2 alkalommal hollandot tanulni. Minden órára előre fel kell készülni, lesznek tesztek, meg assignmentek is, szóval egy elég intenzív kurzusnak nézek elébe. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyenben részem, itt Delftben biztosan nem. Azért kicsit várom is, mert új emberekkel fogok megismerkedni, na meg egy új nyelvvel, ami reményeim szerint elég hasznos is lesz számomra. Ezen kívül az első negyedévben csak 1 tárgyam lesz, az a címe, hogy Fatigue, vagyis Fáradás. Ebből már lehet sejteni, hogy elég laza lesz az ősz első fele, ami nem is baj, mert egyre lustább vagyok.

Pénteken volt még egy pótvizsgám, amit azért kellett megírnom, mert a Philosophy, Ethics and Technology Assessment című csodás tárgyból csak 4-est kaptam júliusban, ami ugye nem elég a boldoguláshoz. Szerintem jól sikerült, de ne kiabáljunk még el előre semmit.

Eszembe jutott még egy érdekesség, amit a héten láttam. Ugye a Holland Rendőrségről már ejtettem pár szót, amikor biciklivázszámot ellenőriztek, meg megbüntettek 40 euróra mert nem égett a hátsó lámpám. Na most ha lehet, még meglepőbb dolgot műveltek. Egyik délután tekerek hazafelé a központból, és azt látom, hogy a bicikliút mellett áll vagy 10 rendőr, mintha kedélyes délutáni kertiparti lenne, beszélgetnek meg minden. A furcsa az volt, hogy körülbelül 6-7 robogó állt mellettük, és a hozzájuk tartozó hollandok aggódó arccal várakoztak. Amikor közelebb értem megláttam a mi okozza a feszültséget. Egy mobil robogótesztelő pad volt a kör közepén a földre állítva, amin minden robogót egyesével ellenőriztek! Felgurították rá a robogót, és koppanásig húzták a gázt, megmérve a maximális sebességét a gépnek. Ugye a "kicsit felfúrt" motorok így elég könnyen kiszűrhetőek. Na megnézném, hogy a magyar rendőrség mikor fog ilyeneket beszerezni, és random kiállni az út mellé ellenőrizni. Amúgy az tény, hogy itt sokkal több robogó van, mint otthon, és a pizzafutárok sosem mennek a csőgáznál lassabban, ami elég balesetveszélyes. De akkor is, nem semmi mikre rá nem ér itt a rendőrség.

Az első év

Pontosan 1 éve hagytam el Magyarországot, hogy világot lássak, tanuljak, új emberekkel ismerkedjek meg és új szemléletet, lehetőségeket szerezzek Hollandiában.

Tehát az első évem el is telt. Írhatnék most rengeteget, hogy mennyi minden történt velem az elmúlt 1 évben, de most inkább nem teszem, hiszen erre lett kitalálva a blogom. Bárki elolvashatja, visszanézheti,  kommentelheti, fikázhatja. Én titokban azt tervezem, hogy majd, ha vége lesz a blognak, lehet, hogy kezdek majd valamit vele. De ez még nem körvonalazódott teljesen.

Az egy év teljessé tételéhez még hozzátartozik egy rövid beszámoló a nyári szünetemről. Az előző post óta Magyarországon töltöttem a nyarat. Találkoztam nagyon sok ismerőssel, voltam 1 hetet Balatonberényben méllyen tisztelt Radnótis osztálytársaimmal, 1 hétig lóbáltam a lábam Siófokon a családommal, mászkáltam Pesten a BME-s évfolyamtársaimmal, körbebicikliztem a Tisza-tavat közeli és kevésbé közeli barátaimmal.

Nagyon gyorsan eltelt ez a szűk másfél hónap. Túl gyorsan. Ilyen kelemes nyaralásom már nagyon régen volt, és jó társaságban csak úgy repül az idő.

Ez még inkább igaz, most, hogy itt üldögélek egyedül a lakásomban Delftben, az időjárás pocsék, a haverok még nem jöttek vissza, és nem történik semmi. Ha minden igaz, akkor szerdán sikerül bejutnom a holland tanfolyamra, és megérte ilyen korán visszajönni.

Most épp befejeztem a Jóbarátokat immár másodszorra. Számomra ők már bevonultak a hallhatatlanok táborába, mindörökké kedvenceim maradnak. A 10. évad utolsó pár része annyira jó, hogy nem nagyon lehet szavakkal leírni, és ismét nagyon fájt végignézni, ahogyan leteszik a kulcsokat a konyhaasztalra, és kisétálnak az üres lakásból. Órákon keresztül tudnám mesélni a poénokat a sorozatból, és nagyon tudnék lelkesedni mind a hat szereplőért, ha lenne kinek. 

Végezetül itt a kedvenc jelenetem a 10x13 részből:

Eurotrip part 2

Na ott hagytam abba, hogy Hollandiában megnéztünk mindent, amit csak bírtunk, és elindultunk Brüsszelbe. Péntek délután lévén nem volt valami kellemes az út, olyan dugókba kerültünk az autópályán, hogy azt elképzelni sem tudjátok. Baleset nélkül is voltak 3-4 km-es dugók egy-egy nagyobb csomópont előtt. Azért sikeresen megérkeztünk Andrásékhoz (a nem családismerő olvasóimnak: Andás a nagybátyám, kint dolgozik Brüsszelben immár 6 éve), ahol egy finom vacsora várt minket, majd befutott a többi rokon is a munka után. Mi Annával a Zsófiéknál aludtunk (Zsófi az unokatestvérem, András lánya, és ő is kint dolgozik Brüsszelben, és a teljes családja kint lakik), a szüleim pedig Andráséknál.
Másnap egy kirándulást tettünk Zeeland tartományban, tehát vissza autóztunk Hollandiába. Nagyon jó időnk volt, még a tengerbe is belógattuk a lábunkat. Vasárnap pedig Brüsszel volt soron, amit persze csak mi néztünk meg. Elmentünk a Hangszermúzeumba, ami nagyon érdekes volt. A bejáratnál kaptunk egy fejhallgatót, és bent automatikusan minden hangszer előtt megszólalt az adott hangszer hangja a fülünkben. Rengeteg régi hangszert láttunk a világ minden tájáról, Afrikától Ázsián keresztül Európáig. A hangszermúzeum után körbesétáltuk a belvárost, majd a Csokimúzeumba is bementünk, ami nem volt annyira izgalas, mint vártuk.

Csoportkép

Hétfő reggel indultunk tovább, a következő szállásunk Dijonban volt Franciaországban. Az úton sikerült egy 2 órás dugóba keverednünk, ahol egy baleset miatt teljesen lezárták az autópályát, és leterelek mindenkit. Mindezt 35 fokban. Mire Dijonba értünk, már mindenki elég hulla volt, és itt jött az újjabb meglepetés, a szállásunk. Kiderült, hogy a Stars Hotel Dijon nem is Dijonban van, hanem egy elővároska autópálya lehajtója mellett mintegy 50 méterre egy bevásárlópark szélén. Kb mintha Budaörsön a Tesco mellett lenne egy motel. Igazi filmbeli motel volt, kis szobákkal, lerobbant berendezéssel. Azért este még bementünk a belvárosba megnézni amit lehet, de másnap reggel már indultunk is tovább Münchenbe.

Félúton München felé megálltunk Zürichet megnézni. Nekem nagyon tetszik a Svájci Alpok, az egész ország gyönyörű, de Zürichben az is kiderült, hogy iszonyatosan drága. Hát ott nem tudnék egyetemre járni a magyar fizetésekből. A pihenő után tovább mentünk Münchenbe.

Az igazi alpesi csoki

Itt a szállásunk már egyészen jó helyen volt, igaz egy igazi Youth Hostel, sok fiatallal, és hangos zenével éjjel, de a belváros közvetlen közelében. Engem nagyon emlékeztetett a dublini szállásunkra. München is nagyon szép város, másnap egész nap mászkáltunk benne, és megnéztük mindenféle nevezetes helyet, a Természettudományi Múzeumot, valamint én Annával megkerestem a Sör és Oktoberfest  Múzeumot is. Ittunk pár korsóval a müncheni sörfőzdék söreiből, nagyon jó volt. Amin kicsit meglepődtem, hogy teljesen elszoktam ezektől a könnyű lager söröktől, a belga sörök után szinte olyan érzés volt, mintha vizet innék.

Anyu és Anna

Csütörtökön pedig elérkezett a végső szakasza a túránknak, elindultunk Budapest felé. Az út meglehetősen unalmas volt, végig autópálya, semmi változatosság, vagy akárcsak eltéveszthető csomópont. Mintegy 8 óra alatt pihenőkkel együtt, haza is értünk.

Összességében Apu, Anyu és Anna a kocsi kilométer órája szerint 4113 km-t tettek meg 12 nap alatt, 8 orszában jártak, bár 2 ben kétszer is.
Én ennél valamennyivel kevesebbet utaztam, de így is soknak tűnt. Bejártuk Európa jelentős részét, főleg olyanokat, ahol még nem jártam. Most Budapesten vagyok, jön a nyaralás, lesz Balaton, Tisza-tó, meg miegymás. Jó újra itthon lenni, hiányzott már a magyar táj, a dombok, tavak, Budapest.
Még tervezek írni egy postot a második féléves tárgyaimról, de utána kicsit szüneteltetni fogom a blogot, amíg itthon vagyok. Előreláthatólag augusztus 22-én veszem fel újra a fonalat, amikor is repülök vissza Delftbe.

Szerelmeim vol 2.

Itt jön a folytatás. Őket a múltkor kifelejtettem.

Michelle Monaghan

Kaley Cuoco

Hup Holland Hup - Eurotrip part 1

Múlt hét pénteken végetért az egyetem az utolsó vizsgámmal. Elszabadult a nyári szünet, amit a vizsga után a Holland - Brazil meccs utolsó 30 percével ünnepeltünk. Vasárnap még tartottam egy kis BBQ partit az erkélyen, mindenkinek, aki még nem ment haza, nagyon jól sikerült. Este pedig fogadtam a családom, akik megjöttek látogatóba.

Anna, Apu és Anyu kocsival jöttek 2 nap alatt, egy Nünbergi pihenővel, ami persze pont a Német-Argentín meccs napjára esett. Ezzel az idei családi nyaralásunk meg is kezdődött. A terv egy Eurotrip, ami úgy néz ki a térképen, hogy Hollandia - Belgium - Luxembug - Franciaország - Svájc - Németország - Ausztria - Magyarország. Jelenleg a Hollandián vagyunk túl, holnap délután célozzuk meg Brüsszelt, ahogy a nagynénémék és az unokatestvéremék látnak vendégül minket, hétfő reggelig. A VB döntőt sajnos már nem élhetjük át a hollandokkal.

Eurotrip 2010 Delft-Budapest

A hollandiai első felvonásról pár szóban:

Hétfőn délelőtt Delftben néztünk körül, megnéztük a belvárost, a Vermeer Múzeumot, majd vonatra szálltunk, és elmentünk Rotterdamba. Itt először is megejtettem a régóta esedékes bevásárlást, már nagyon kellett pár nyári cucc. Ezután körbesétáltuk Rotterdamot, megnéztük a régi kikötőt, a tengerészeti múzeum kültéri részét, az Erasmus hidat, a Kínai kikötőt, valamit néhány szép parkot. A lábunkat térdig legyalogoltuk, én már nem is emlékszem mikor kellett ennyit mennem gyalog.

Vermeer - Levelet író hölgy szolgálólánnyal

Kedden egy hosszabb túrát tettünk északra, Frízföldre. Frízföld Hollandia legrégibb és egyben kicsit különálló megyéje, a nyelvjárásuk is kicsit eltér a szokványostól. Először Harlingenben álltunk meg, ami Frízföld kikötője. Ide az A7-es autópályán jutottunk el, aminek az az érdekessége, hogy mintegy 25 kilométeres szakaszon a tengeren megy. Pontosabban a Waddenzee tenger és az IJsselmeer beltenger határán húzódik egy hatalmas gáton. Ezt a gátat a szárazföld kisajátítása és védelme érdekében építették a hollandok, még nagyon régen. Harlingen nagyon szép város, rendkívül hangulatos, és a kikötője is érdekes volt. Ezután Frízföld fővárosába autóztunk át Leeuwardenbe. Itt tettünk egy sétát a belvárosban, ittunk egy kávét az egyik csatorna fölött ívelő hídon lévő kávézóban. A kávézóban ülve tűnt fel, hogy kizárólag lányok ültek körülöttünk elképesztő mennyiségben. Fel is merült bennem a kérdés, hogy talán rossz városban tanulok..

Este itt Delftben néztük meg a Holland - Uruguay elődöntőt. Besétáltunk a központba, ahol a kocsmák mind a szabadban vetítették a meccset. Rengeteg holland jött még nézni, jó volt a hangulat. Előzetesen természetesen beszereztük a narancssárga pólókat, és én még egy vuvuzelát is szereztem. 

Hollandia - Uruguay (3:2)

Szerdán Hága és Scheveningen volt soron. Hágában is tettünk egy nagy sétát, megnéztük a modern felét is a nagy felhőkarcolókkal, majd az óvárost is a Binnenhoffal, és a Mauritshuissal. Ide be is mentünk, és megnéztünk pár igazán híres festményt, főleg Rembrandtól és Vermeertől. Nem volt egy nagy kiállítás, de nagyon szép volt. A centrumból délután kicsit tovább is mentünk, egészen a Scheveningen strandig. Itt végre alkalmam nyílt az idei első igazi napozásra, még fehér vagyok, mint egy kezdő hóember. Anyu a tengerbe is bemerészkedett, ami már elég meleg a fürdéshez, de még nem az igazi. Este pedig megittunk itt Delftben egy kis belga sört az egyik régi kocsmában.

Belga sörök

Csütörtökön Amszterdam volt soron. Elautózunk a külső gyűrűig, majd innen gyalog jártuk be a várost. Vettünk egy kombinált jegyet ami a Van Gogh Múzeumba és egy másfél órás hajókirándulásra volt jó. A Van Gogh Múzeumban iszonyatos tömeg volt, szinte oda sem lehetett férni a képekhez, és csordákban kellett vonulni. Ennek ellenére egészen jó volt, rengetek szép festményét láttuk. Nekem nem is a híresek tetszettek igazán, hanem pár kevésbé híres tájképe. A múzeum után megtekintettük Amsztedamot a csatornákról. Ezzel csak egyetlen baj volt, az időzítés. Olyan meleg volt a hajón, hogy az első 10 perc után mindenki olvadozott a székeken. A számtalan híd alatti kis árnyék nyújtott csak felüdülést a hőségben. A hajókirándulás után még gyalog is besétáltunk a központba, csak a történet kedvéért.

Amsterdam 2010

Holnap még megnézzük az egyetemet, pakolunk, és irány Brüsszel.

folyt. köv.