Sinterklaas

Van egy érdekesség itt Hollandiában, mégpedig az, hogy a Télapót/Mikulást nagyon szeretik ünnepelni.
A Sinterklaas elnevezés valószínűleg a Sint Nikolaas-ból ered, aki a gyerekek és tengerészek védőszentje volt. Érdekesség, hogy az Észak Amerikai Santa Claus a holland Sinterklaasból jön, mint tudjuk New Amsterdam/New York elég erős kultúrális forrás volt anno. Amúgy ide Hollandiába Sinterklaas tradicionálisan egy gőzös hajón jön Spanyolországból,

 és szürke lovon parádézik minden városban, a füstös képű segítőivel.

Majdnem akkora készülődés van ilyenkor, mint Karácsony előtt. Ilyenkor adnak egymásnak ajándékot, ilyenkor vásárolgatnak, elég nagy az örömfaktor. Ja és itt December 5. én este jön az ajándék, nem úgy, mint nálunk.

Tavaly Leticia rendezett számunkra egy kis játékdélutánt, ahol mindenki adott valakinek egy kis ajándékot. Idén is lehet, hogy lesz hasonló, még nem tuti. Amúgy erről jut eszembe, hogy nagyon furcsa, de alíg vannak idén elsőévesek a szakomon. Konkrétan szeptember óta találkoztam 1 román, 1 görög és 1 iráni sráccal, és ennyi. Állítólag van még pár surinami, meg kínai, de ők nem közösködnek velünk. Na majd erről még írok részletesebben.

És mégegyszer, mindenki kedvéért: December 15. én este érkezem haza Budapestre. December 22. én jön Luis és Nikos látogatóba, December 27. én indulunk visszafelé, pár közép európai város érintésével (Bécs, Prága, Berlin). Már alíg várom, nagyon jó lesz kicsit kimozdulni.

Hideg

€€€

2 zokni, kesztyű és 3 póló+pulóver -ben ülök a szobámban a radiátor mellett. Hideg van.

%€%

Első hetem a Ballast Nedamnál

Hogy milyen egy nagy holland építőipari cégnél dolgozni?

• Mindenki hollandul beszél, és holland nyelven dolgozik.
• A nagy cégek itt sem működnek flowless: még mindig nincs számítógépem, amivel dolgozhatnék.. Pedig van IT department.
• Az előző pontból következően nagyon untam magam, nem volt mit csinálni. Olvasgattam mindenféle szakmai anyagokat, elővettem a holland nyelvkönyvemet, na meg a dinamikajegyzetet.
• Pénteken már megelégeltem a dolgot, és bevittem a laptopom dolgozni. A nethez még mindig nem férek hozzá, de legalább gyorsabban eltelik a napi 8 óra.
• van belépőkártyám
• Annak ellenére, hogy van egy ebédlő az épületben a kollégák többsége nem eszik lent, hanem a saját kis szendvicsét eszegeti a zacskóból...
• Az ebédlő amúgy pont olyan mint az egyetemen, Sodexho, azzal a kivétellel, hogy nincs pénztárosnéni, hanem mindenki magának üti be a képernyőn, h mi van a tálcáján, és bankkártyával fizet.
• A kávé itt is ihatatlanul rossz, ennek ellenére mindenki napi 5-6 pohárral iszik. De nem ám kávészünetet tartanak, hanem mindenki elmegy az automatához, majd visszaül a helyére a kávéval..
• A kollégák nem sűrűn beszélgetnek egymással.

Egyenlőre sok pozitívumot nem tudok mondani. Remélem, hogy azért lesz majd valami.

A pénteki napomat azért külön leírnám. Reggel késett a vonat, így a csatlakozást is lekéstem, egy 20 perccel a szokásos 9:00 után értem be. Egész nap dolgoztam, délben könnyű ebéd, 5 óra előtt nem sokkal uzsonna, ami egy almából és egy narancsléből állt. 5 után nemsokkal készülődök, sál sapka kesztyű, és mikor épp indulnék el, a kávéautomata mellett üldögél kb 6-7 fiatalabb kollega, és az egyik, akivel beszélő viszonyban vagyok mondja, hogy el se induljak, mert nem járnak a vonatok Utrechtből. Valami tűz volt a pályaudvaron, és leállt fél Hollandiában a vonatközlekedés, mert a központi irányítóegység mellett volt a tűz. Nem volt mit tenni, én is leültem közéjük, és vártam, hogy most mi lesz. Egy idősebb kollega felajánlotta, hogy aki Rotterdamba menne, elviszi kocsival, mert ő oda indul 20 perc múlva. Mondtam, hogy az nagyon jó lenne, mert onnan már haza tudok jutni busszal. Időközben előkerült pár doboz sör valahonnan, és megkínáltak 1 el, amit el is fogyasztottam, mint később kiderült, nem volt jó ötlet. Az alma-narancslé-sör kombó kicsit megviselte a gyomromat, így kellemes hányingerrel ültem végig a 16 km es dugót az autópályán... 

Egy laza 3 óra alatt haza is értem, ahol a majdnem üres hűtő fogadott. Mióta itt vagyok először éreztem azt, hogy na most tényleg jó lenne, ha valaki kicsit gondomat viselné. Azért másnap már jobban voltam, de a péntek esti buli helyett alvással töltöttem az időt.

Mordor

Nagyon hosszú idő után ma a Nap előtt keltem fel. Akár azt is írhatnám, hogy újra megtekintettem a Napfelkeltét, de ez nem igaz, mert itt csak átment feketéből szürkébe az ég, majd mielőtt elindultam volna haza a munkából, már vissza is hanyatlott sírgödrébe. Sötétben indulok és sötétben érkezem - nem természetes. Kicsit olyan, mintha Mordorban laknék.

Ajánló

Könyv
Hugh Laurie - The gun seller (A balek)

Mindenki kedvenc Dr. House-a íróként is kipróbálta már magát, nem is egyszer, nem is mostanában. Ezt a könyvét 1996 ban írta, ami hozzánk ugye csak a sorozat sikere után jutott el. Ezért sem voltam biztos benne, hogy azt a könyvet vettem-e meg, ami otthon 3 éve volt nagy siker, és én nem olvastam. Mint utóbb kiderítettem, igen, azt vettem meg.

A könyv amúgy nekem tetszett, minden megvan benne, ami egy szórakoztató olvasmányhoz kell: kellően cinikus főhős, jellegzetes brit dumák, szép nők, nem túl buta krimi sztori, kevés unalmas rész. Ideális volt elalvás előtt olvasgatni, de nem hiszem, hogy rongyosra fogom olvasni a jövőben.

Zene

Wax Taylor - In the mood for life (2009)
Legújabb felfedezettem, nagyon hallgatós muzsika. Francia trip hop/hip hop producer, női vokál. Mi kell még?

Soulwax - The Mashup Machine
Egyik kedvenc albumom mostanában, a mashupokat sosem lehet megunni. A soulwax Gentből (Be) jön elektronikus/alternatív zenét játszó mikor hány dj.

Metric - Fantasies (2009)
Egy kanadai indie rock banda Torontoból, már '98 óta zenélnek, de én csak tavaly bukkantan rá a Help I'm alive című számuk egyik remixére, és akkor figyeltem fel rájuk. Azóta egyre több helyen találkozok a nevükkel/zenéjükkel, és ráadásul számomra is meglepő módon tetszenek (sosem voltam oda az indie irányzatért).

Film
Ezeket a filmeket már nagyon várom

Ezt pedig láttam és tetszett

Webes tartalom

Egyrészt itt van 2 video, amit mindenkinek nagyon ajánlok, már nem a legújjabbak, de mustsee

Inspired by Iceland Video from Inspired By Iceland on Vimeo.

Ez a film meg egyszerűen gyönyörű

DARK SIDE OF THE LENS from Astray Films on Vimeo.

és még 2 weboldal:

http://www.ted.com/
Rengeteg kb negyedórás videot lehet megtekinteni, olyasmi, mint a Mindentudás Egyeteme volt a tv ben, és nagyon jó előadások is vannak köztük, meg híres emberek is beszélnek. Külön érdekes, hogy az angolul kevésbé tudóknak a videok rengeteg nyelven feliratozva is elérhetőek.

http://www.last.fm
Egy weboldal, ami összegyűjti, hogy milyen zenéket hallgatsz, statisztikát csinál, és olyan zenéket ajánl, amit tuti szeretni fogsz. Már elég régóta megy, de én csak 2 hete regisztráltam rá, eddig nem volt nagyon kedvem. De megérte.

News

Halloween
Előző szombaton Halloween bulit tartottunk. Kristjana és Óttar rémisztő dekorációval, iható "szennyvízzel" és epres "vérrel" várta a vendégeket. Mindenki beöltözött többé-kevésbé, tartottunk legjobb kosztüm szavazást is, amit persze a nővérkének öltözött lány nyert meg :) Képek a Picasa albumban.

első saját készítésű faragott töklámpásom

Labor munka vége
Pénteken, azaz holnap lesz az utolsó munkanapom a Szerkezetvizsgáló laborban. Kicsit több, mint 1 évig dolgoztam itt, nagyon jó kis munka volt. Nagyon sok hasznos gyakorlati tapasztalatra tettem szert az acéllal, mint építőanyaggal való bánással, kísérletek megtervezésével, végrehajtásával, kiértékelésével kapcsolatban. Remélem, hogy ez a tapasztalt még jól fog jönni a jövőben. Amúgy Richarddal majdnem végeztünk is minden kísérlettel, már tényleg csal a legvége van hátra, maximum 1 hónap alatt egyedül is be fogja fejezni a futó teszteket.

Szakmai Gyakorlat
Végre valahára véget ért a gyakorlatkereső kálváriám, méghozzá nem is akárhogyan. Szeptember közepe óta próbáltam gyakorlati helyet szerezni, és nem volt valami fényes a reakció. 23 cégnek írtam levelet, küldtem el a CV-met, esetenként motivációs levelet, köztük majdnem az összes holland tervezőirodának, nagyobb kivitelezőknek, még a nagyobb offshore engineering cégeknek is, de senki nem akart alkalmazni. Kb a cégek felétől jött válasz, a sablon email így nézett ki:

"Köszönjük az érdeklődését cégünk iránt, sajnos most nem áll módunkban gyakorlati helyet biztosítani önnek, sok sikert kívánunk a gyakorlata/diplomámunkája elvégzéséhez."

Egyetlen egy cég HR embere írt vissza, hogy menjek el egy interjúra, és meglátjuk mi lesz. Elmentem, nagyon jól sikerült, de sajnos most épp nem nagyon van futó projektjük, de majd szól, ha lesz lehetőség.
Már épp kezdtem végleg feladni a reményt, hogy valaha is lesz gyakorlati helyem, amikor kaptam egy emailt attól a cégtől, akik azon a hídmegerősítéses projekten dolgoztak, amit a nyáron csináltam én is Romeijnnel. Az állt az emailben, hogy sikerült megegyezniük az egyetemmel (Romeijn elküldése után eléggé instabil lett a helyzet), és szívesen várnak szakmai gyakorlatra. Már épp megörültem, hogy ezaz, végre sikerült egy nyamvadt helyet találnom, és válaszoltam az emailre, hogy megyek, amikor jött a következő email az első cégtől, hogy egy üresedés miatt szívesen várnak, írjam meg mikor kezdenék. Na jól nézek ki, egyszerre 2 opcióm is lett 10 perc leforgása alatt. Végül aludtam a dologra párat, és elmentem a második céghez is interjúra, hogy legyen összehasonlítási alapom. Az interjú során meggyőztek, hogy itt jobb sorsom lesz, és elfogadtam az ajánlatukat.
Tehát jövő hét hétfőtől a Ballast Nedam cég Engineering ágazatán fogok dolgozni, az Infrastructural Innovation irodában. Ez egy kisebb részleg, és főleg új technológiák kidolgozásával foglalkoznak, mint például a fentebb említett hídmegerősítős projekt. Ezt fogom folytatni. Részleteket még nem tudok. Ami biztos, hogy már előre félek a jövő héttől, ugyanis a munkahelyem Utrechtben van, ami mintegy 1 óra 30 perc utazás itthonról (2 vonat és egy villamos), és reggel 9 körül illene beérnem, ami legkevesebb 6.45 ös kelést jelent. Ez kb 3 órával van a jelenlegi szokásos ébredésem előtt. Nagyon fog fájni.

Karácsony
Lassan alakul a karácsonyi szünet programja, az eddigi tényeket most meg is osztom a közönséggel.
Én December 15-én este repülök haza. Utána lehet zargatni. Egészen December 22-ig, amikor is Luis és Nikos barátaim jönnek látogatóba Budapestre! Itt töltjük a Karácsonyt, majd valamikor December 28-a körül továbbállunk Prágába, ha minden igaz. Itt a Szilvesztert fogjuk megünnepelni, és utána még nem tudjuk ki merre mikor megy, de én valószínűleg vissza Delftbe, mert vár a munka. Luis és Nikos már megvették a repülőjegyet, szóval ők tuti jönnek. Még egy harmadik srác is gondolkozik az úton, Ehsan, de nála sosem lehet tudni mi jár a fejében. (Például vett egy kocsit nyáron 300 euróért, költött rá még egyszer ennyit, hogy guruljon, és most el is akarja adni, mert drága fenntartani. Mint utólag kiderült, azzal nem számolt, hogy a benzin olyan 300 Ft körül van, náluk Iránban még mindig olyan 70 Ft körül van, és az már drága)

Fejlődés

A mai nap során láttam egy csövest, 2 prostit és éjjel egy csapat holland lányt kóborolni Delft utcáin.

Ezt nevezik fejlődésnek.

Régi emlékek

Szoktam néha mesélni a barátaimnak, hogy milyen volt 10-15-20 évvel ezelőtt Magyarországon élni. Általában bármit mesélek az akkori időkből, mindenki elcsodálkozik, és sűrűn mondogatja, hogy Hihetetlen!

Szóba került már az autóvásárlás. Elmeséltem, hogy nekünk kb 6 éves korom körül lett meg az első autónk, egy Trabant, amit Kelet Németországban gyártottak, és papírból volt. Amikor megemlítettem, hogy az nem úgy ment ám, hogy az ember kitalálta, hogy vesz egy autót, besétált az üzletbe, és kigurult az új csodával, hanem várólistára kellett feliratkozni, és akár 2 évet is várt az illető, mire lett egy kocsija, a színét meg nem is választhatta ki, akkor mindig jön a Hihetetlen!

Vagy amikor a telefonról mesélek. A minap épp Kristjanával chateltem, amikor mondta, hogy épp a vonaton ül, és jön haza a munkából. Valahol Hollandia közepén épp 120 km/h val közeledett Delft felé, és nyomogatta az iPhone-ját. Mondtam neki, hogy engem még mindig lenyűgöz ez a technológia. Megemlítettem neki, hogy én még emlékszem rá, amikor olyan 8 éves korom körül Anyukámmal mentünk telefonálni a legközelebbi nyilvános készülékhez, és sorba kellett állni, mert senkinek nem volt még mobiltelefonja. Megkérdezte, hogy de mért nem használtuk a vonalasat. Mondtam neki, hogy az sem volt. Hogy arra is éveket kellett várni, hogy bevezessék a vezetékes telefont. Hihetetlen! Én meg közben arra gondoltam, hogy mennyire elevenen emlékszem a 2 fülkére a Gyöngyösi utcában a dühöngővel szemben, az egyik pénzes, a másik kártyás, és a sorban állásra szombat délutánonként, mert bizony sor volt. Szinte társasági esemény volt telefonálni. Na meg arra is emlékszem, hogy a fülkében a készülék alatt volt egy táskatartó (az igazi funkciójára csak most jöttem rá, miközben leírtam), amin minden gyerek sáros cipővel ugrált, hogy fellásson a telefon tetejére, hátha valaki otthagyott egy üres telefonkártyát. Legalábbis én ugráltam.

Valamiért tegnap éjjel, vagy lehet, hogy már ma reggel volt valamikor a félálom és az ébredés között, eszembe jutottak az általános iskolás emlékeim. Nem sok mindenre emlékszem igazából. Vagyis sok mindenre emlékszem, mint információ, ilyen volt a terem, olyan az udvar, ennyien voltunk az osztályban, meg hasonlók, de ezek mind információk, külsőleg hatnak. Reggel a félálmomban viszont emlékeztem pár dologra. Emlékeztem az érzésre. Nagy különbség.

Hirtelen eszembe jutott Gyuszi Bácsi és Anikó Néni, és elgondolkoztam rajta, hogy vajon milyen fiatalok voltak akkor, amikor én első osztályba jártam. Szerintem nagyon. Nem lehettek sokkal idősebbek, mint én most. Hirtelen bevillant Anikó Néni arca, és úgy nézett ki a rengeteg göndör hajával, ovális arccal, hosszú orrával és hatalmas barna szemeivel, mintha 25 éves lenne. Ezt 6 évesen nem érthettem, de most szinte biztos vagyok benne. Eszembe jutott milyen padok voltak a termünkben, hogy a tankönyveinket bent hagytuk a padban, hogy a terem végében gombfoci bajnokságot rendeztünk, és én lettem az utolsó. Eszembe jutott milyen furcsa volt télen az iskolában a Horgászszakkör, hogy a sárga neonfénynél tanultam meg horgot kötni, meg előkét. Még egy csíkos füzetem is volt, amiben az elméleti anyagot kellett jegyzetelni. Gyuszi bácsi nagyon komolyan vette a felkészülést, tanultunk a halakról, a fogási naplóról, az engedélyekről, a horgásztechnikákról. A terem közepén gyakoroltuk a spiccbot belengetését egy botokból kirakott négyszög közepébe. (Nem volt olyan egyszerű.)

Valamiért ezek az emlékek maradtak meg bennem, és nem a rendes tantárgyak, mint a matematika, amiből csak arra emlékszem, hogy a szorzótáblát úgy gyakoroltuk, hogy Királyosat játszottunk. Mindenki felállt, és sorban mentünk: Gyuszi Bácsi kérdezett egy szorzást, és ha nem tudtad le kellett ülnöd. Mindig Nagy Peti vagy Szlivka Dani lett a Király. A magyar órákból csak annyira emlékszem, hogy képmesét kellett írni, és egyszer kaptam egy dicséretet az egyik mesémre, mint a Legjobb Mesélő.

Régen volt.

Hétköznapi ez-az

Holland

A holland tanfolyam elég intenzíven kezdődött, és még intenzívebben folytatódott. A rendszer abból áll, hogy hétfőn és csütörtökön este van óra, minden órára a következő 1-2 leckét kell megtanulni a könyvből. Ha van valami számonkérés, akkor csak 1-et, ha nincs 2-őt. Az órák 60 percesek, van 2 kedves tanárnő, egyik hétfőn, másik csütörtökön, és 60 percen keresztül beszélgetünk az éppen aktuális leckék anyagáról. Témák szerint vannak a leckék, például utazás, bevásárlás, orvos, iskola, nyelvtanulás, stb. A csoportban 17-en kezdtünk, most a vége felé olyan 12-13-an maradtunk. Van izlandi, brazil, hongkongi, lengyel, indiai csoporttársam. A beszélgetések tényleg hasznosak, olyankor jön rá az ember, hogy mennyi szóra nem emlékszik, és ilyenkor jobban megjegyzi, ha végre valaki kisegíti vele. Az utóbbi 5 csütörtökön tesztet is írtunk, volt 3 hiányzó szó kitöltős, a leckék szövegéből, ezeken olyan 65% körül teljesítettem, és volt 2 önálló fogalmazós, ezeken olyan 70% körüli eredményt értem el.

A gondok a számítógépes tesztekkel vannak. Az a rendszer, hogy minden óra előtt/után, plusz kedden délután lehet próbálkozni, de ha nem sikerül az éppen aktuális teszt, akkor csak 1 óra múlva lehet újra megpróbálni. A teszt abból áll, hogy az adott leckéből egy kb 10 mondatos részt fejhallgatón meghallgat az ember először egyben, majd mondatonként, és le kell gépelni, amit hall az ember (vagy amit fejből megtanult). A program megszámolja a hibátlanul leírt szavak számát, és minden leckéből 80% ot kell elérni, különben nem enged tovább. A program hihetetlenül buta, például a számokat nem ismeri fel leírva, csak számként, a külföldi nevek helyesírását is csak 1 féle képen ismeri (ha a kínai nevet Lie-nek írták a programozók, akkor a Li nem elég), viszont a szavak sorrendje meg nem számít. Ha egy szóban elütsz egy betűt, az egyből 0. Nem ecsetelném tovább a hibákat, a lényeg az, hogy az én nem túl jó magolós memóriámmal képtelenség átmenni a teszten. Nem viccelek, de körülbelül 15 alkalommal értem el 75% és 79% közötti eredményt. Elképesztő módon demoralizáló. Ennek következményeként a jövő hét végére a 21. leckéig kéne eljutni, és most valahol a 12. környékén állok. Még nem tudom pontosan mi lesz a kreditekkel, lehet, hogy kapok valami esélyt javítani, lehet, hogy nem kapom meg őket.

Amúgy ezt leszámítva tök sokat megértek már a hollandból, kb 500 szavas a szókészletem 6 hét alatt, és ezzel már egész érthetőek a hétköznapi holland szövegek. A kudarcok ellenére ez azért jó érzéssel tölt el.

Munkakeresés

A gyakorlatom lehetősége az eddigi cégnél kezd nagyon bűzleni, annyira halott az ügy, és hétfőn este annyira berágtam már mindenre, hogy update-eltem a CV-met, és elküldtem 15 holland cégnek. Azóta ez a szám már 23-nál jár. Ez a szám már egy jelentős részét lefedi a holland építőipari cégeknek, mondhatni reprezentatív. Az eredmény eddig a következő: 1 db meghívás egy meetingre Hágába (Chicago Bridge & Iron), 3 db még gondolkodunk rajta email (IV-Groep, Ballast Nedam, SBM Offshore), 6 db "köszönjük, hogy érdeklődik a cégünk iránt, sajnos nincs megfelelő állásunk számára, sok sikert a jövőben" sablon email. A többi még nem válaszolt, kb 3-4 választ remélek még. Amúgy a listát egy "állásbörzés" kiadvány áttanulmányozása, néhány meglévő névjegykártya, Google, és Richard segítségével állítottam össze.

Egy kis lazítás

2 héttel ezelőtt Giulio olasz évfolyamtársam meghívott néhányunkat Rotterdamba a lakására egy vasárnapi ebédre. Az ebéd nagyon jól sikerült, a menü a következő volt. Előételnek héjában pirított garnélarákok citromos-'valami fura zöld növény' ízesítéssel, majd igazi Giulio által kézzel készített spagetti tésztából főzött tejszínes-gombás spagetti vörösborral kísérve. Hihetetlen jó volt végre egy finomat enni, rendes otthoni vasárnapi ebéd hangulata volt a dolognak. Ki is találtuk, hogy nem hagyjuk abba, és minden héten/kéthetente valaki főz a társaság számára. A társaság amúgy görög, olasz, amerikai, hondurasi, még egy görög és magyar tagokból állt. A következő főzést én vállaltam, most vasárnap fogok főzni. A menüre a voksokat előszeretettel várom kommentben! Előételnek még nincs ötletem, a főételnek én marhapörköltre gondoltam általam készített nokedlivel, csemegeuborkával, és vörösborral. 

Hongaarse Filmdagen Delft

Van Delftben egy művészmozi, a Filmhuis Lumen, és a múltkor láttam, hogy az egyik plakátjukon magyar filmnapokat hirdettek. Nemrég kiderült, hogy ez abból áll, hogy most csütörtöktől vasárnapig minden este lesz egy magyar film. Na szóltam gyorsan Orsinak is, és elmentünk a nyitóelőadásra. A következő filmeket játszák vasárnapig: Vranik Roland: Adás, Dettre Gábor: Tabló, Szabó Simon: Papírrepülők, Bollók Csaba: Iszka utazása. Ma az Adás volt soron. Annyira nem jött be a film, de a képek (Pohárnok Gergely tényleg jól csinál valamit) nagyon szépek voltak. Bár a film nem volt maradandó, de az élményért mindenképp megérte elmenni. Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor 11.-ben minden héten művészmoziba jártunk: 90 perc belassult kikapcsolás, szép képek, "celluloid-szag", a mindennapi gondok elfelejtése. Számomra még mindig ez a legjobb stresszoldás, én ilyenkor tudok igazán kikapcsolódni. Egyszóval nagyon jól éreztem magam.

A vetítés után jött a ráadás. Kint a mozi előterében magyar borkóstolóval vártak minket, lelkes 20 fős közönséget. A borokat egy amszterdami illetőségű holland hölgy számította, akinek van egy kis importcége, és az egészbe akkor kezdett bele, amikor vett egy kis szőlőst Magyarországon, és megszerette a magyar borokat. Kicsit beszélgettünk vele, és kiderült, hogy kb 10-13 borászatot képvisel itt, és próbálja népszerűsíteni a borainkat. A hölgyön kívül sikerült szóba állnunk az egyetlen celebbel, aki jelen volt, méghozzá Dettre Gábor filmrendezővel, akit a szervezők hívtak meg a Filmnapok színvonalát erősítendő. Nagyon érdekes volt a beszélgetés, ami úgy kezdődött, hogy megszólítottam, hogy ugye ön egy rendező úr, és mikor bemutatkozott, és megkérdezte ki vagyok, először nem értette, hogy én is magyar vagyok. Mikor rákérdeztem, hogy mégis miből gondolta ezt, közölte velem, hogy hát olyan akcentussal szólítottam meg, hogy hollandnak hitt!! Ezután elcseverészünk még pár dologról. Nagyon érdekes fazon, tipikus filmes, minden megnyilvánulása erre utal. Valamiért minden igazi filmes, akivel eddig szóba elegyedtem ugyanazokat a témákat hozza fel azonnal. 20 perc alatt végigtárgyaltuk, hogy ő dolgozott ám Amerikában is, nem szereti az amerikai filmgyártást, a saját filmjeiről az első jelzője az volt, hogy "hát igen végülis elég kemény filmeket csinálok", majd áttértünk a művészet lényegére, ami a "saját magad megtalálása" valamit "az a lényeg, hogy önmagadnak ne hazudjál", és "ez nehéz" frázisok ragozása volt. Ezután még felhozta példának, hogy egyszer kórházba került, az orvosok azóta sem tudják mi volt a baja, a tünet az volt, hogy mindent elfelejtett 3 órán keresztül, semmire nem emlékezett, "de én nem használok drogokat, még alkoholt sem (egy pohár bor volt a kezében), nem tudom mitől lehetett" és amikor magához tért nagyon félt, de olyan megvilágosodása volt, hogy szerinte a 3 óra alatt tényleg a valódi énje jelent meg a felszínen. Ja és hogy ebből milyen klassz filmet lehetne csinálni :) 

Egyszóval nagyon érdekes alak a Filmrendező úr, de sajnos mennie kellett, majd elköszönéskor azzal búcsúzott, hogy jelöljük be facebookon.

Szakmai ez-az

Na akkor most megpróbálom röviden összefoglalni a szeptember eleje óta történt eseményeket, melyek elég nagy befolyással bírtak a második évem alakulására.

Kezdődött minden azzal, hogy az egyetem állítólag nagyon rossz pénzügyi helyzetben van, és 3 éves spórolási tervet dolgoztak ki központilag, amit minden karnak teljesítenie kell. Az Építőmérnöki Kar szerintem a lehető legrosszabb utat választotta, teljes szakmai hanyatlásnak döntve az oktatást és kutatást. A kiadások csökkentése érdekében a lehető legegyszerűbb módszert választották, átalakítják a tanrendet, és kirúgnak sok alkalmazottat. Csak pár példát említenék: 

• Az elsőéveseknek (Bsc) eddig volt egy AutoCAD kurzusuk, ami esszenciális minden mérnök számára, na ezt törölték, mostantól az van, mint a BME-n, tanuld magad. 
• A Stevin Labor állítólag kőkeményen kellett, hogy küzdjön a fennmaradásért, az egészet be akarták zárni. Jelenleg úgy néz ki, hogy sikerült megmenteni, de elég tarthatatlan áron: A szekciók alapterületét csökkenteni akarják, hogy jobb legyen a helykihasználás, és a dolgozók felét kirúgták. Így az eddigi volumenű projekteket sem tudják majd elvégezni, kevesebb megrendelést fognak kapni, még kevesebb pénzt fog hozni a labor. Szerintem tiszta öngyilkosság, de ők tudják. A létszámleépítésről annyit, hogy az acélos szekcióban 8-an dolgoztak eddig, őket mind behívták interjúra, kirúgták őket, majd közölték, hogy 4 "új" pozíciót indítanak, amire pályázniuk kell. Október 18. án lesz eredményhirdetés.
• Engem ugyan nem rúgnak ki október közepén, de a főnököm Kolstein elbeszélgetett egyszer velem, miszerint a decemberben lejáró szerződésemet tuti nem fogják meghosszabbítani, sajnos nincs pénzük rá.
• A professzorok sem jártak valami jól, az öregek érdekes módon mind most mennek nyugdíjba, a nem elég öregek közül pedig szimplán felmondtak párnak, méghozzá szeptember 2. án. Ez azért külön érdekes, mert ekkor már egészen fél hete ment a tanítás, elindultak az új tantárgyak, véget ért a nyári szünet.
• Ami számomra különlegesen fájdalmas volt, az Dr. Arie Romeijn távozása. Igen, ő volt a kedvenc tanárom, épp ebben a negyedévben lett volna vele ismét órám, a Fatigue, amit miután nem tartott meg senki helyette, a 3. héten töröltek egyetlen üzenettel, miszerint a kurzus törölve, következő negyedévre halasztva. Szó szerint a derült égből menesztették el, ő sem számított rá, mert az első héten még a közös munkánkról beszéltem vele, majd egyszer csak felszívódott, de annyira, hogy azóta sem tudom elérni. Igen, vele csináltam a "titkos" orthotórp hídmegerősítős kutatást, ő intézte volna el nekem a gyakorlatot, és vele csináltam volna az Msc-s diplomamunkám. Sajnos ezek a tervek mind füstbe mentek, még most is azon dolgozom, hogy ne menjen teljesen feleslegbe az eddig elvégzett munka, és a megszerzett kapcsolatok. Eléggé helybenhagyott a távozása, rá építettem mindent, ami ebben az évben történt volna. Beszéltem már a Tanszékvezetővel, Professor Bijlaarddal, aki nagyon segítőkész volt, ezért nincs minden veszve, de nagyon lassan haladnak a dolgok.

Na ennyi rossz hír után jöjjön egy kis jó is, Richard PhD-ja lassan a végéhez közeledik. A tervek szerint decemberre kész lesz az összes kísérlettel, ami ugye nekem a munkát adja. Jelenleg a régi kísérletsorozatokat fejezzük be, és egy utolsót kezdtünk el, ami nagyon érdekes.

Az utolsó sorozat témaköre a Fracture Mechanics, avagy Törésmechanika tudományág. Arról van szó, hogy a fáradási tulajdonságok még pontosabb ismeretéhez szükség van a repedésterjedés vizsgálatára. Ezt egy úgymond irányított repedésterjedés vizsgálattal tudjuk vizsgálni. Veszünk egy kisméretű próbatestet (kb 300x25x25 mm), aminek az egyik oldalára egy nagyon kis bevágást készítünk, melynek ismerjük a pontos geometriáját. A törésmechanika tudománya azzal foglalkozik, hogy az ilyen ismert geometriájú és ismert terhelésű próbatestekben keletkező repedéseket elméleti úton meghatározza. A mi kísérletsorozatunk arra jó, hogy az elméletileg meghatározott eredményeket alátámassza, valamit a kérdéses konstansokat pontosan meghatározzuk.

A repedés terjedésének detektálása az igazi kihívás az egész cuccban. Erre 2 független módszer alkalmazunk párhuzamosan. Egyrészt egy kis feszültségű, de nagy áramerősségű egyenáramot vezetünk át a próbatesten terhelés közben, és a próbatest ellenállását követjük nyomon. Amint a repedés terjed, a keresztmetszet csökken, az ellenállás pedig nő. Az ellenállás értékének változása jó beállítások esetén nagyon szépen összefügg a repedés méretével. A másik módszer a vizuális detektálás. Egy nagyon jó nagyítású kamerával követjük a kezdeti  bevágásból induló repedés terjedését. A pontosság kb 1/100 mm, ami vizuális megfigyelésnél nagyon jónak számít szerintem.

Akit bővebben is érdekel a dolog, tekintse meg a picasa galériámat, készítettem pár képet az összeállításról.

Stevin II Laboratory, TU Delft

© Balázs Siegler

Származási hely: 2010-10-01 Lab

Richard munka közben

The Pillars of the Earth

Ken Follett - The Pillars of the Earth (A Katedrális)

Mint már régebben írtam, én először ennek a könyvnek a folytatásával (World without end) találkoztam, előző télen egy kellemes véletlen folytán. Nyáron próbáltam megvenni az előzményt, hogy majd jó lesz Delftben, és végül sikerült is beszereznem Siófokon, angolul, papírkötésben. 1100 oldal, tökéletes olvasmány esténként lefekvés előtt. Sajnos csak 1 hónapig tartott, augusztus végén kezdtem el olvasni, és most értem a végére.


A sztori a XII. században játszódik, középkori Anglia, meghalt az öreg király Henry, és a fia is gyanús körülmények között elsüllyedt a tengeren. Egy hosszú és véres belharc következik a trónkövetelők között, és ezt kihasználva mindenki megpróbál feljebb kerülni a ranglétrán. A pozitív főhősök Kingsbridge városában telepednek le, és itt próbálják beteljesíteni álmaikat. Mondanom sem kell, hogy rengeteg csapás sújtja őket, természeti katasztrófák, cselszövések, háború. A főhős Jack mindeközben felépíti a címben emlegetett Katedrálist, mely formabontó építészetével új korszakot nyit az építés történetében.


A könyv olvasása közben arra jöttem rá, hogy 2 ennyire hasonló könyvet, mint a Pillars of the Earth, és a World without end, még sosem olvastam. Olyan érzés volt, mintha ugyanazt a sztorit olvasnám még egyszer. Az összes csavart kilométerekre előre lehetett tudni, a karakterek és az események szinte teljesen azonosak voltak. Ennek ellenére izgalmas a könyv, jól van megírva.


A másik érdekesség, hogy a könyvből az amerikai Starz csatorna forgatott egy 8 részes minisorozatot, méghozzá Magyarországon. Idén nyáron volt a premier Amerikában, szerintem itthon is lesz majd valamikor, bár letölteni már természetesen le lehet.

És a trailer:

Boldog Születésnapot Anna

Egy kis statisztika

Kereken 1 éve élesítettem a blogon a Google Analytics statisztikakészítő szolgáltatást, aminek segítségével nyomon lehet követni a blog látogatottságát. Mellesleg iszonyatos mennyiségű adatot szolgáltat az Analytics, érdekesebbeket, meg kevésbé érdekeseket. Most megosztanám a főbb adatokat kedves olvasóimmal :)

Az elmúlt 1 évben:

• 77 bejegyzést írtam, ami 4,8 naponta jelent 1 új postot
• 4610 -szor látogattátok meg a blogom, ez átlagosan napi 12,6 látogatást jelent
• A fenti látogatásokat 896 különböző látogató hozta össze
• Összesen 7772 oldalmegtekintés történt, átlagosan napi 1,69
• A csúcs 1 nap alatt 44 látogató volt, 172 oldalletöltéssel január 20. án. (ez a post váltotta ki a nagy érdeklődést, de ha jól emlékszem, akkor az is közrejátszott, hogy ekkor reklámoztam először a blogot a facebookon)
• Összesen 35 országból tekintettétek meg a blogot, az első 10 sorrendben: Magyarország, Hollandia (ez főleg én volnék), Egyesült Királyság (főleg Áron, de még mások is), Szingapúr (köszi Beni), Oroszország (Schmidt kollega), Németország, USA (hajrá Zoli), Románia, Belgium, Finnország (mostantól Verát is jól nyomon lehet követni :)

Látogatások Magyarország területéről

• Magyaroszág területéről 51 településről tekintettétek meg a blogot. Ez nem teljesen korrekt adat, mert nem minden települést különböztet meg a rendszer, pl Martfű a Szolnok kategóriába esik.

A számítógépes szokásokról pár adat:

• Az operációs rendszerek magukért beszélnek

klikkre megnő

• A böngészők megoszlása is érdekes. Ehhez hozzátartozik, hogy az első fél évben én Firefoxot használtam, majd áttértem a Chrome-ra, ezért utóbbi kicsit felülreprezentált

ennyit az Explorerről

• A leggyakoribb képernyőfelbontás az 1280*800 majd az 1280*1024 de akadnak extrém esetek is, mint 3200*1200 (na ő jelentkezhetne, mert kíváncsi vagyok kicsoda, augusztus 11. én nézte meg a blogot)
• A flash és Java támogatottság gondolom a gurukon kívül senkit nem érdekel, ők kérdezhetnek kommetben.
• 263 szolgáltató adta az internetet nektek, kb 1000-1000 DSL, T1 és kábel, valamint 65 Dial-up látogatás során
• iPhone-ról eddig 4 látogatás történt
• A Google-ben 615 ször kerestek rá valamire a userek, és kattintottak valamelyik bejegyzésemre (átlag napi 1,76)
• 155 különböző keresőszó beírása után klikketek rá a blogra, a leggyakoribb a 'balazsatdelft', 'balazs at delft', 'delta works', 'balázs delft' volt, de vannak nagyon viccesek is, pár kedvencem: 'uzsonnásdoboz' (13 szor), 'csocsó angolul', 'hídépítés házi feladat', 'acél2 házi', 'biciklis fülvédő', 'hol lehet hal párizsit kapni', 'krumplipüré nyomó', 'mi a különbség a tacco és a tortilla között?', 'párkapcsolat ne rontsuk el', 'vakáció feliratok táblára', 'építész gyakornokként Dániában', és az ultimate kedvencem: 'sötétben enni'

A végére maradt a postok értékelése:

• A legtöbbször csak a főoldalig jutnak el a látogatók 5103-szor a 7772-ből
• A legnépszerűbb postom az Az első megpróbáltatások című, 251 megtekintéssel, de van egy olyan érzésem, hogy valaki(k) ezt mentették el a kedvencekbe, és így torzul a dolog. További népszerű postok: Amsterdam a turisták városa (147), Girl with Beer (81), a világ minden sarkából (78), Heartbeat (72).

Végül szeretném megköszönni mindenkinek a figyelmet, aki az elmúlt 1 évben megtekintette a blogom, érdeklődött hogylétem felől. Én sikeresnek tekintem a blogot, az eredeti célt, miszerint szeretném az otthon maradottakkal megosztani a hollandiai megpróbáltatásaimat, kisebb-nagyobb örömeimet, csalódásaimat, kedvenc söreimet, sorozataimat, filmjeimet, színésznőimet, stb teljes mértékben megvalósítja. Remélem nem túl unalmas a tartalom a rendszeres olvasóim számára, egy idő után nehéz mindig izgalmas és érdekes bejegyzéseket írni, mert itt is a hétköznapok vannak túlnyomó többségben.

Remélem a jövőben legalább ilyen lelkesedéssel látogatjátok a blogot, és még több kommentet és lájkot hagytok számomra, hogy érezzem a törődést :)

Második félév

Az első félév összefoglalásához hasonlóan most következzen a második félévem áttekintése.

A második félévem szintén 2 negyedévből állt. A harmadik negyedévbe beiktattak egy egyhetes "síszünetet" február végén, ekkor mentem Dublinba. A vizsgaidőszak április 5-től egészen április 19-ig tartott, az utolsó vizsgám így a születésnapomra esett. A vizsgák után egyből jött a negyedik negyedév, nem volt semmi szünet a kettő között. A negyedik negyedévben 5 munkaszüneti nap is található, többek között a Queen's Day, ezért ezt a negyedévet megtoldották plusz 1 héttel, hogy nehogy kevesebbet tanuljunk, és hogy a lehető legkésőbb végezzünk a vizsgákkal. Összességében el lehet mondani, hogy a második félév nagyon hosszú volt, hála a szüneteknek és az ezt bepótolandó plusz heteknek. 

Period 3

Steel Structures 3 - Acélszerkezetek 3

Az Acél 3 szintén egy ismétlő tárgy volt számomra, akárcsak az Acél 2. 3 részre tagolódik a tananyag, 1. Szerkezetek stabilitásvizsgálata és merevített és merevítetlen lemezek vizsgálata, 2. Öszvérszerkezetek vizsgálata (öszvérhíd, -födém, -oszlop), 3. Vékonyfalú, Hidegen hajlított keresztmetszetek méretezése. A tanárok Bijlaard és Abspoel voltak, csakúgy mint Acél 2-ből. A vizsga elég kemény volt, 3 óra tömény számolás, típuspéldákból. Nem sikerült fényesen, de a lényeg, hogy megvan. (6,5)

Timber Structures 2 - Faszerkezetek 2

Ez a tárgy már érdekesebben kezdődött, minta Faszerkezetek 1, az első órán rögtön földrengésre való méretezéssel kezdtünk, örültem is, hogy na végre valami újdonság. Aztán később kiderült, hogy kicsit elhamarkodottan örültem, mert voltak unalmas órák is, de összességében jobb volt, mint az első felvonás. Olyan témák voltak az órákon, mint például: fahidak, fából készült héjszerkezetek, különböző rugalmassági modulusok összehasonlítása, faválogatás, a fát megtámadó biológiai és kémiai kórokozók stb. A tanárok maradtak ugyanazok, mint Faszerkezetek 1-ből, de jóval kisebb volt a csoport létszáma, és így már normálisabb órákat tartottak. A negyedév során volt egy assignment, amit csoportokban kellett megoldani. Hármasával kaptunk egy témát, és a megfelelő irodalomkutatás után kellett írni egy 15 oldalas cikket a témáról. Az érdekes a cikk megírása volt, még sosem csináltam ilyet. Rendes tudományos cikk, absztrakttal, formai követelményekkel. A másik érdekesség egy buszos kirándulás volt az utolsó órán, aminek során megtekintettük Hollandia legnagyobb fából építkező vállalatát, meghallgattunk egy előadást a PreciosWoods szervezet emberétől, aki megismertetett minket az FSC-vel, ami nagyon érdekes téma (fenntartható fakitermelés) és megnéztünk egy gyaloghidakat gyártó üzemet. A vizsga szóbeli volt, a jegybe a cikkünk is beleszámított. (7,5)

Capita Selecta Steel and Aluminium - Acél és Alumínium tulajdonságai

Ez a tárgy hihetetlen unalmas volt. Az acél és az alumínium anyagtulajdonságaival foglalkoztunk 7 héten keresztül, heti 2 előadáson. Amit érdemes megemlíteni, hogy volt egy hegesztési gyakorlatunk, amit nagyon élveztem, és az alumíniumos Eurocode (EN1999) megismerése volt. A két tanár Gresnigt és Soetens volt, a vizsga szóbeli, nem túl bonyolult. (7)

Dynamics of Structures - Szerkezetek Dinamikája

Na ez a tárgy egyértelműen a delfti Msc csúcsa, a leg advanced-ebb kurzusunk. Andrej Metrikine professzor magasröptű vérengzése a matematika, mechanika és anyagismeret ötvözésével készült csúcstechnológia térnyerése. Jellemzője, hogy a Maple programmal a lehetetlent is meg lehet oldani, csak érteni kell hozzá. Aztán a vizsgán már Maple nélkül kell ugyanezt kivitelezni. A viccet félretéve tényleg nagyon komoly tudományról van szó, a mai építőmérnöki tudás csúcsát jelentő problémák vizsgálata a cél. A mechanika különböző ágainak a dinamikával való ötvözése, és a modern számítógépek teljesítménye együtt korábban sosem megoldható problémák vizsgálatát teszi lehetővé.  Persze ehhez szükség van a résztudományok alapvető ismeretére, olyanok, mint áramlástan, geotechnika, statika, hidraulika sőt még repüléstan is. Mindehhez hozzájön a felsőbb szintű matematika készségszintű ismerete, ami szegény egyetemistákat alaposan megizzasztja. A kurzus heti 3 előadásból állt, amit kiegészített a 10 db assigment, amit plusz tizedpontokért lehetett csinálni, na meg a felkészülésért a vizsgára. Az assigment-ek olyan problémák voltak, amiket a Maple segítségével kellett megoldani, és emailben elküldeni Metrikinenek, ő meg kijavította őket. A tananyag 2 nagy témakörre épült (most nem fordítanék le mindent), Vibration of Structures és Wave Dynamics. A rezgéses témakör úgy épült fel, hogy kezdtünk a merev testek rezgéseivel, majd a dinamikai anyagmodellt bővítettük rugókkal és csillapítással, így képezve újabb és újabb anyagmodelleket. Ezek segítségével rengeteg építőmérnöki probléma írható le, például nagysebességű vasúti pályájának modellezése, toronyházak viselkedése különböző szél és/vagy földrengés teherre, ugyanez a téma hidakkal, stb. A wave dynamics rész már annyira összetett volt, hogy nem is részletezném itt nagyon, csak egy példa: összefüggő, zajló jégtakaró hatása a tengerben lebegő olajfúrótornyok szerkezetére. A vizsga nagyon durva volt, összesen 2 probléma volt feladva, de annyi számolás és elmélet kellett hozzá, hogy elképesztő. Éppen hogy nem sikerült átmennem rajta, ezért idén újra meg fogom próbálni. (5)

Material and Ecological Engineering - "Ökologikus" tervezés

Ez a tárgy tipikusan a környezetmérnökök tárgya kellene, hogy legyen, de nekünk is kötelező volt. Még érdekes is lehetett volna, de helyette eszméletlen unalmas volt, nem is jártam be túl sokszor. Olyan témákat ölelt fel, mint építőanyagok újrahasznosítása, víz alól kotort hordalék építőanyagként való használata, autópálya építés hatása a természetre, biodiverzitás az épített környezetben, stb. Volt egy rakás rövidebb házi feladat, egy hosszabb, és egy írásbeli vizsga, amin valamiért mindenki pont 6-ost kapott. (6)

Period 4

Prestressed Concrete Structures - Feszített vasbeton szerkezetek

Ez a tárgy volt a negyedév egyetlen végigdolgozós tárgya, az assignmentnek köszönhetően. Egy 4 támaszú szekrény keresztmetszetű utófeszített vasbeton hidat kellett tervezni párokban. A vasbihíd házim tökéletes alapanyag volt a feladat elkészítéséhez. Én egy görög lánnyal Elenával voltam párban, ami azzal járt, hogy majdnem az egész házit én készítettem el egyedül. Szegény Elena a számításokhoz nem túl sokat értett, a MathCadhez még annyit sem, és mint kiderült az AutoCadhez sem eleget. Elég sokat rajzolgatott, de a végén még leadás előtt azért egy estét eltöltöttem a rajzok kipofozásával, hogy vállalható színvonalúak legyenek. A kurzust 2 tanár tartotta, Walraven és Peperkamp, és elég botrányos lett a vége. Walraven állítólag világhírű tanár a betonosok között, ez nem tudom mennyire igaz, nekünk csak kb az előadások felét tartotta, és többet nem nagyon láttuk. Peperkampot viszont túl sokat is, az az ember egy kész csődtömeg. Sohasem tudott elég felkészülten órát tartani, a konzultációiról mindig késett, a Görög szigetvilágról többet beszélt, mint a házinkról, a MathCadet én tanítgattam neki is, az általa írt jegyzetek színvonala borzasztó, tele van hibákkal. Ezek után egy olyan vizsgát állított össze számunkra nyáron, hogy botrány lett belőle, állítólag a főnökei is elbeszélgettek vele, és rengeteg levelet kapott utána a diákoktól. Idén már nem tanít itt. A vizsgasor hiányosságai és hibái ellenére jól sikerült a vizsgám, az évfolyam elején végeztem. (8,5)

Shell Analysis, Theory and Application - Héjszerkezetek vizsgálata

Ez a tárgy számomra nem volt kötelező, mégis felvettem, mert nagyon érdekelt a téma. Végül nem egészen arról szólt a tárgy, mint amit vártam, de nem bántam meg, mert így is nagyon érdekes dolgokat tanultunk, és nem volt nehéz a tárgy sem. A tanár Hoogenboom volt, aki csendesebb, de jó szakember, inkább mérnök, mint akadémikus fajta.  Én az ilyen tanárokat jobban kedvelem. A tárgy során a héjszerkezetek mechanikájának alapjaival ismerkedtünk meg, túlzott matematika nélkül, a gyakorlati oldalról közelítve. A BME-n ilyen megközelítést nem nagyon alkalmazott egyik tanárunk sem, szóval jó volt végre értelmes dolgokat tanulni. Ezek mellett volt gyakorlati része is a tárgynak, építettünk kint az egyetem előtt egy kb 3x3x1 m -es fából készült héjat (video a próbaterhelésről), amit előzőleg nagy vonalakban méreteztünk, valamint a laborban összetörtünk egy rakás tárgyat, amiknek előzőleg meg kellett tippelni a teherbírását, és aki a legközelebb állt a valósághoz, a végén kapott egy üveg bort. A vizsga írásbeli volt, nem túl nehéz. (8)

Philosophy, Ethics and Technology Assessment - Filozófia, Etika és Technológia Hatásvizsgálat

A kötelező rossz. Megfogadtam az első óra előtt, hogy megpróbálok nem előítéletes lenni, és bejárni az órákra, de amikor az első órán Hamurabi törvénykövével kezdett a tanár, és minden második angol kifejezést nem értettem, akkor letettem az órák látogatásáról. A vizsgára egy fél napot készültem, nem is lett elég. Most augusztusban volt a pótvizsga, az eredményt még nem tudom. (4)

Structural Design - Case study steel structures

Ennek a tárgynak nincsenek órái, egy egyéni tervezési feladatról van szó. Én Romeijnnel kezdtem el dolgozni, ahogy arról már írtam. Az acélhíd pályalemez megerősítéses témán dolgoztam, a végeredmény egy report lett, amit elküldtünk a Holland Közlekedési Minisztériumnak. Mielőtt hazautaztam a nyári szünetre, Romeijn azt mondta, hogy még szeptemberben egészítsem ki egy kicsit a reportot, van még pár kérdése, és akkor fogom megkapni a krediteket a tárgyért. Most ennek van épp az ideje.

Az első tanév alatt összesen 16 tárgyam volt, 64 kredit értékben, 2 tárgyból buktam meg, részben a lustaságom miatt. Általában nem kellett túl sok energiát befektetnem a tanulásba, bár minden negyedévben volt 1 tárgy, ami sok készülést igényelt. A következő év nem a tárgyakról fog szólni, azokkal már majdnem mind végeztem. 

Alparánék látogatóban, Holland tanfolyam

Múlt hét szerdán megjöttek az első nem családhoz tartozó látogatóim Delftbe! Nevezetesen Alparán Zoli, volt évfolyamtársam a BME-ről, és volt barátnője Zsuzsi, szintén építős. Vasárnapig maradtak, tehát 5 napot töltöttek Hollandiában. Az időzítés még éppen jó volt, nekem nem volt túl sok dolgom, nekik meg még éppen reghét volt odahaza. Szerdán hajnalban jöttek a WizzAir-rel, és már délelőtt 11 kor itt voltak nálam. Délután elmentünk megnézni Rotterdamot, ami nagyon tetszett nekik, és jól el is fáradtak. Este főztem vacsorát, amit Luisszal kiegészülve 4-en ettünk meg. Este még elmentünk a szokásos International Party-ba a De Ruif-ba, de Zoliékon a délutáni alvás sem segített, tejesen kidőltek. Másnap én dolgoztam napközben, meg hollandom volt, szóval erre a napra időzítették Amsterdam megtekintését, amit nagyon élveztek, és csak éjfél körül értek vissza. Harmadnap délben én fogadtam Ádámot és Ágit, akik egy villámlátogatás erejéig megálltak Delftben, míg Zoliék előrementek Hágába. Ádámékkal megnéztük a belvárost, meg ebédeltünk egy jót, és már mentek is tovább Amszterdamba. Én csatlakoztam Zoliékhoz Hága központjában, ahol még sétálgattunk kicsit, majd kivillamosoztunk Scheveningenbe, a tengerpartra. Nagyon szép időt fogtunk ki, sütött a nap, és meleg volt. Zoliék teljesen el voltak ájulva, hogy milyen jó helyeket ismerek. Csináltunk sok képet, amit meg is lehet tekinteni a galériámban. Szombaton délelőtt pihentünk, délután pedig Delft volt soron, megnéztük a campust, a belvárost, ettünk frissen sült halat és sültkrumplit, felmásztunk a Nieuwe Kerk tornyába, majd egy kis sörözéssel zártuk a programot. Vasárnap már nem volt sok minden, csak az ajándék sajtok megvásárlása, és a csomagolás. Összességében szerintem nagyon jól érezték magukat, és én is örültem, hogy kijöttek.

Sikerült eladnom mindkét bringámat, amit júniusban a távozó norvégoktól vettem, összesen 70 euro-t profitáltam a befektetésből, ami nem rossz. Igazából vennék magamnak is egy jobb biciklit, de egyenlőre nem találtam még megfelelőt. Meg lehet, hogy itt nem is érdemes jobbat venni, mert megnő a lopási valószínűség. 

Múlt héten újra voltam dolgozni a laborban, tök jó volt. Sajnos para van a munkával, az egyetemi vezetés a dolgozókon spórol, és most szépen lassan kirúgják a fél társaságot, ezért bizonytalan a jövő, minden szempontból. A dolgozók sem tudják, hogy megmarad-e az állásuk, a Board nem hajlandó semmit előzetesen elárulni. Csütörtökön volt az a nap, amikor délután minden laborban dolgozó munkatársnak egyesével be kellett mennie egy elbeszélgetésre az egyetem vezetésével, ahol közölték velük az opcióikat. Én erről a dologról csak aznap hallottam, és az eredményeket még nem tudom. De a héten tuti ki fog derülni. Nekem valószínűleg az a szerencsém, hogy csak decemberig van a megállapodásom, ezért nem fogják már erre a 4 hónapra felmondani. 

Elkezdtem a gyakorlatomat is intézni, már leadtam az adatlapot a Traineeship Office-ban (igen, itt ilyen is van), meg elolvastam a tájékoztatót, és egyszer beszéltem Romejinnel is, hogy elindítsuk a folyamatot. A következő lépés lesz felvenni a kapcsolatot a céggel, aminek lassan itt az ideje, ha tényleg el akarok kezdeni dolgozni 6 hét múlva, ami a jelenlegi terv.

A holland kurzus időközben nagyon felpörgött, le is vagyok maradva. Az az érzésem, hogy jóval több időt kéne ráfordítanom a siker érdekében, ami a rendszertelen életmóddal nem fér össze. Kénytelen vagyok változtatni a prioritásokon, és többet fogok készülni rá. Amúgy a kurzus úgy épül fel, hogy van heti 2 óránk, minden órára előre meg van határozva, hogy hány leckét kell megtanulni (2-3). Egy óra két részből áll, van a tanárnővel a csoportos beszélgetés (1 óra), amikor a leckéhez kapcsolódó témáról beszélgetünk, majd előtte/utána a számítógépes teszt, ami elég gyilkos. A teszt abból áll, hogy minden lecke szövegéből random kiválaszt a gép egy 10 mondatos szakaszt, amit először meghallgatsz egyben, majd utána mondatonként, és minden mondat után le kell írni, hogy mit hallottál. A program összeszámolja a helyesen leírt szavak számát, és a lecke akkor van teljesítve, ha az eredmény eléri a 80%-ot. Ha kevesebb jön össze, akkor a program letiltja aznapra a továbbhaladást, tehát minden leckét csak az előtte lévő teljesítése után lehet elkezdeni. Nagyon könnyű így elcsúszni, mert ha az aznapi 3 leckéből az első csak 70% -ra sikerült, a másik kettőt már meg sem próbálhatja az ember. Hetente 3 szor van nyitva a labor, szóval csak 1 plussz lehetősége van az embernek behozni a lemaradást. Az egyetlen pozitívuma ennek a rendszernek, hogy jobban kényszerít a rendszeres tanulásra, mint bármilyen lelkesítő/fenyítő szónoklat.

Senki ne akarjon Hollandiában nyaralni

Hogy miért? Ezért:

Egész héten ilyen idő volt, a nap nagyon nem akar sütni. Azért ez elég demoralizáló a magyar 30-35 fok és szikrázó napsütés után.

Amúgy a héten elég unalmas volt az élet a csodás időjárás mellé. A haverok csak szép lassan jöttek vissza, van aki még csak jövő héten fog megjönni. A változatosságot a szerdai holland teszt adta, amit nem túl kellemes körülmények között, de sikerült abszolválnom, így következő hétfőtől 7 héten át fogok heti 2 alkalommal hollandot tanulni. Minden órára előre fel kell készülni, lesznek tesztek, meg assignmentek is, szóval egy elég intenzív kurzusnak nézek elébe. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyenben részem, itt Delftben biztosan nem. Azért kicsit várom is, mert új emberekkel fogok megismerkedni, na meg egy új nyelvvel, ami reményeim szerint elég hasznos is lesz számomra. Ezen kívül az első negyedévben csak 1 tárgyam lesz, az a címe, hogy Fatigue, vagyis Fáradás. Ebből már lehet sejteni, hogy elég laza lesz az ősz első fele, ami nem is baj, mert egyre lustább vagyok.

Pénteken volt még egy pótvizsgám, amit azért kellett megírnom, mert a Philosophy, Ethics and Technology Assessment című csodás tárgyból csak 4-est kaptam júliusban, ami ugye nem elég a boldoguláshoz. Szerintem jól sikerült, de ne kiabáljunk még el előre semmit.

Eszembe jutott még egy érdekesség, amit a héten láttam. Ugye a Holland Rendőrségről már ejtettem pár szót, amikor biciklivázszámot ellenőriztek, meg megbüntettek 40 euróra mert nem égett a hátsó lámpám. Na most ha lehet, még meglepőbb dolgot műveltek. Egyik délután tekerek hazafelé a központból, és azt látom, hogy a bicikliút mellett áll vagy 10 rendőr, mintha kedélyes délutáni kertiparti lenne, beszélgetnek meg minden. A furcsa az volt, hogy körülbelül 6-7 robogó állt mellettük, és a hozzájuk tartozó hollandok aggódó arccal várakoztak. Amikor közelebb értem megláttam a mi okozza a feszültséget. Egy mobil robogótesztelő pad volt a kör közepén a földre állítva, amin minden robogót egyesével ellenőriztek! Felgurították rá a robogót, és koppanásig húzták a gázt, megmérve a maximális sebességét a gépnek. Ugye a "kicsit felfúrt" motorok így elég könnyen kiszűrhetőek. Na megnézném, hogy a magyar rendőrség mikor fog ilyeneket beszerezni, és random kiállni az út mellé ellenőrizni. Amúgy az tény, hogy itt sokkal több robogó van, mint otthon, és a pizzafutárok sosem mennek a csőgáznál lassabban, ami elég balesetveszélyes. De akkor is, nem semmi mikre rá nem ér itt a rendőrség.

Az első év

Pontosan 1 éve hagytam el Magyarországot, hogy világot lássak, tanuljak, új emberekkel ismerkedjek meg és új szemléletet, lehetőségeket szerezzek Hollandiában.

Tehát az első évem el is telt. Írhatnék most rengeteget, hogy mennyi minden történt velem az elmúlt 1 évben, de most inkább nem teszem, hiszen erre lett kitalálva a blogom. Bárki elolvashatja, visszanézheti,  kommentelheti, fikázhatja. Én titokban azt tervezem, hogy majd, ha vége lesz a blognak, lehet, hogy kezdek majd valamit vele. De ez még nem körvonalazódott teljesen.

Az egy év teljessé tételéhez még hozzátartozik egy rövid beszámoló a nyári szünetemről. Az előző post óta Magyarországon töltöttem a nyarat. Találkoztam nagyon sok ismerőssel, voltam 1 hetet Balatonberényben méllyen tisztelt Radnótis osztálytársaimmal, 1 hétig lóbáltam a lábam Siófokon a családommal, mászkáltam Pesten a BME-s évfolyamtársaimmal, körbebicikliztem a Tisza-tavat közeli és kevésbé közeli barátaimmal.

Nagyon gyorsan eltelt ez a szűk másfél hónap. Túl gyorsan. Ilyen kelemes nyaralásom már nagyon régen volt, és jó társaságban csak úgy repül az idő.

Ez még inkább igaz, most, hogy itt üldögélek egyedül a lakásomban Delftben, az időjárás pocsék, a haverok még nem jöttek vissza, és nem történik semmi. Ha minden igaz, akkor szerdán sikerül bejutnom a holland tanfolyamra, és megérte ilyen korán visszajönni.

Most épp befejeztem a Jóbarátokat immár másodszorra. Számomra ők már bevonultak a hallhatatlanok táborába, mindörökké kedvenceim maradnak. A 10. évad utolsó pár része annyira jó, hogy nem nagyon lehet szavakkal leírni, és ismét nagyon fájt végignézni, ahogyan leteszik a kulcsokat a konyhaasztalra, és kisétálnak az üres lakásból. Órákon keresztül tudnám mesélni a poénokat a sorozatból, és nagyon tudnék lelkesedni mind a hat szereplőért, ha lenne kinek. 

Végezetül itt a kedvenc jelenetem a 10x13 részből:

Eurotrip part 2

Na ott hagytam abba, hogy Hollandiában megnéztünk mindent, amit csak bírtunk, és elindultunk Brüsszelbe. Péntek délután lévén nem volt valami kellemes az út, olyan dugókba kerültünk az autópályán, hogy azt elképzelni sem tudjátok. Baleset nélkül is voltak 3-4 km-es dugók egy-egy nagyobb csomópont előtt. Azért sikeresen megérkeztünk Andrásékhoz (a nem családismerő olvasóimnak: Andás a nagybátyám, kint dolgozik Brüsszelben immár 6 éve), ahol egy finom vacsora várt minket, majd befutott a többi rokon is a munka után. Mi Annával a Zsófiéknál aludtunk (Zsófi az unokatestvérem, András lánya, és ő is kint dolgozik Brüsszelben, és a teljes családja kint lakik), a szüleim pedig Andráséknál.
Másnap egy kirándulást tettünk Zeeland tartományban, tehát vissza autóztunk Hollandiába. Nagyon jó időnk volt, még a tengerbe is belógattuk a lábunkat. Vasárnap pedig Brüsszel volt soron, amit persze csak mi néztünk meg. Elmentünk a Hangszermúzeumba, ami nagyon érdekes volt. A bejáratnál kaptunk egy fejhallgatót, és bent automatikusan minden hangszer előtt megszólalt az adott hangszer hangja a fülünkben. Rengeteg régi hangszert láttunk a világ minden tájáról, Afrikától Ázsián keresztül Európáig. A hangszermúzeum után körbesétáltuk a belvárost, majd a Csokimúzeumba is bementünk, ami nem volt annyira izgalas, mint vártuk.

Csoportkép

Hétfő reggel indultunk tovább, a következő szállásunk Dijonban volt Franciaországban. Az úton sikerült egy 2 órás dugóba keverednünk, ahol egy baleset miatt teljesen lezárták az autópályát, és leterelek mindenkit. Mindezt 35 fokban. Mire Dijonba értünk, már mindenki elég hulla volt, és itt jött az újjabb meglepetés, a szállásunk. Kiderült, hogy a Stars Hotel Dijon nem is Dijonban van, hanem egy elővároska autópálya lehajtója mellett mintegy 50 méterre egy bevásárlópark szélén. Kb mintha Budaörsön a Tesco mellett lenne egy motel. Igazi filmbeli motel volt, kis szobákkal, lerobbant berendezéssel. Azért este még bementünk a belvárosba megnézni amit lehet, de másnap reggel már indultunk is tovább Münchenbe.

Félúton München felé megálltunk Zürichet megnézni. Nekem nagyon tetszik a Svájci Alpok, az egész ország gyönyörű, de Zürichben az is kiderült, hogy iszonyatosan drága. Hát ott nem tudnék egyetemre járni a magyar fizetésekből. A pihenő után tovább mentünk Münchenbe.

Az igazi alpesi csoki

Itt a szállásunk már egyészen jó helyen volt, igaz egy igazi Youth Hostel, sok fiatallal, és hangos zenével éjjel, de a belváros közvetlen közelében. Engem nagyon emlékeztetett a dublini szállásunkra. München is nagyon szép város, másnap egész nap mászkáltunk benne, és megnéztük mindenféle nevezetes helyet, a Természettudományi Múzeumot, valamint én Annával megkerestem a Sör és Oktoberfest  Múzeumot is. Ittunk pár korsóval a müncheni sörfőzdék söreiből, nagyon jó volt. Amin kicsit meglepődtem, hogy teljesen elszoktam ezektől a könnyű lager söröktől, a belga sörök után szinte olyan érzés volt, mintha vizet innék.

Anyu és Anna

Csütörtökön pedig elérkezett a végső szakasza a túránknak, elindultunk Budapest felé. Az út meglehetősen unalmas volt, végig autópálya, semmi változatosság, vagy akárcsak eltéveszthető csomópont. Mintegy 8 óra alatt pihenőkkel együtt, haza is értünk.

Összességében Apu, Anyu és Anna a kocsi kilométer órája szerint 4113 km-t tettek meg 12 nap alatt, 8 orszában jártak, bár 2 ben kétszer is.
Én ennél valamennyivel kevesebbet utaztam, de így is soknak tűnt. Bejártuk Európa jelentős részét, főleg olyanokat, ahol még nem jártam. Most Budapesten vagyok, jön a nyaralás, lesz Balaton, Tisza-tó, meg miegymás. Jó újra itthon lenni, hiányzott már a magyar táj, a dombok, tavak, Budapest.
Még tervezek írni egy postot a második féléves tárgyaimról, de utána kicsit szüneteltetni fogom a blogot, amíg itthon vagyok. Előreláthatólag augusztus 22-én veszem fel újra a fonalat, amikor is repülök vissza Delftbe.