Epilógus

Sokáig gondolkoztam, hogy mi legyen a blog sorsa. Úgy éreztem, hogy kell valami féle lezárás, elvégre egy sor esemény lezárult az életemben. A blog címe Balázs at Delft, ami azt feltételezi, hogy valamiféle közöm van Delfthez. Egyrészt lediplomáztam, másrészt el is költöztem Delftből, szóval hivatalosan is vége a delfti kalandjaimnak.

Nagyon élveztem a blogírást, remélem minden olvasómnak öröme telt benne, legalább annyi, mint nekem. Eleinte nem ment valami könnyen, aztán volt, hogy jobban ment, volt, hogy kevésbé jobban. Nem leszek soha egy professzionális író, nem hiszem, hogy regényeket adnék ki valaha, de gyakorlat teszi a mestert, mindenki elérhet egy elfogadható szintet.

Igyekeztem rendszeresen írni, 2 éven át próbáltam tartani a szintet, körülbelül heti 1 posztot írtam, ami szerintem kitartásra utal. Pláne egyéb blogok ismeretében érzem ezt így, rengeteg "külföldre mentem, blogot írok" blogot követtem a 2 év alatt, és nem túl sok maradt aktív, tisztelet a kivételnek.

Próbáltam színesen beszámolni az életemről, főleg a mindenki számára érdekes témákkal foglalkozni, nem csak az éppen aktuális kedvenc sorozatomról írni. Elég sok hasznos információ lelhető fel a bejegyzésekben, ezúton is ajánlom figyelmébe minden kedves ide tévedőnek a régebbi posztokat. Ha Hollandiába készülsz, vagy egyenesen Delftbe, úgy olvass tovább, minden kérdésedre megtalálhatod a választ!

Egy kis statisztika a végére:

2 év alatt

• 8200 látogató
• 13000 oldalletöltés
• 42 ország (Top: Magyarország, Hollandia, Szingapúr, USA, Egyesült Királyság, Oroszország)
• 80% visszatérő olvasó
• Firefox 60%, Chrome 29%, Safari, IE, Opera
• Windows 88%, Machintos 5,8%, Linux 5,5%
• 1100 kereső-találat 333 kulcsszóra (18 találat az "uzsonnás doboz"-ra)

Természetesen azon is elgondolkoztam, hogy néha jó érzés volt kiírni a nagyvilágba, hogy mi tetszik éppen, miről mit gondolok, mit javaslok másoknak megtekintésre, és ezt a lehetőséget nem kéne teljesen feladni. Ennek hatására úgy döntöttem, hogy indítok egy új blogot, ami kicsit szabadabb lesz, legalábbis a tematikát és a posztok gyakoriságát tekintve. Ha valaki esetlegkíváncsi lenne rá, itt fogok irogatni:

http://szigi.blogspot.com

Köszöntem alásan

Diplomázás

Az augusztusom elég stresszesre sikerült. Hiába minden igyekezet, diplomázni sosem könnyű. Amikor a legjobb barátaim épp a Balaton partján nyaraltak, én a professzorok előtt védtem meg a diplomámat Delftben. Szerencsére nem volt komolyabb kifogásuk az elvégzett munka láttán, csak egy új abstractot kellett írnom, és egy héttel később, azaz Augusztus 30-án, megtarthattam a Final Presentationt, vagyis lediplomáztam.

Anyukám aznap reggel érkezett Budapestről. Dél körül mindketten állig felpakolva indultunk el Delftbe. A termet már előzetesen lefoglaltam, itt nekünk kellett mindent intézni. Meghívtam minden ismerősömet, aki itt tartózkodott Hollandiában, vagy akár Belgiumban. Én délután 4 kor kerültem sorra, előttem még 3 másik évfolyamtársam diplomázott le 24 órán belül. A prezentációm előtt elkezdtek gyűlni az emberek, elsőnek befutott András, a nagybátyám, aki Brüsszelből jött megnézni engem, majd szép sorban a barátaim. Elég sokan az utolsó pillanatban mondták le a részvételt, mindenki nagyon elfoglalt volt aznap. Még az egyik professzoromról is kiderült, hogy nem tud eljönni, mint utóbb kiderült, épp Budapesten volt az Eurosteel konferencián.

A prezentációm nem sikerült valami túl jól, legalábbis így éreztem belülről, kicsit unalmas volt, és túl hosszú. Adtam már elő jobban is. Szerencsére ez annyira nem befolyásolta már a dolgokat. A prezentáció után a profok elvonultak egy szobába, és végigmentek a formalitásokon, felolvastak mindenféle értékeléseket, aztán 5 percel később én is csatlakoztam hozzájuk. Nekem is felolvastak értékeléseket, és megkaptam a jegyemet is, 8-ast. Teljes mértékben elégedett voltam vele, ugyanis itt nem osztanak 10-est senkinek, a 9-es is ritka, lényegében a csillagos ötösnek felel meg otthon. Végül visszahívtam a profokat a terem elé, ahol közösen koccintottunk pár üveg borral, és hazai süteménnyel.

Ezután mindenki szétszéledt, és pedig Anyuval és Andrással elmentem vacsorázni egyet. Nagyon jó kis vendéglőt találtunk Delftben, a szokásos magas árakkal. Itt nem lehet olcsón étteremben enni. A vacsora után még kicsit emésztgettünk, majd végül elindultam vissza a campusra, ahol az esti partit szerveztük. A 3 évfolyamtársammal (Ehsan, Luis, Jan) közösen Graduation Party-t tartottunk. Elég jól sikerült, csak reggel értem haza.

Azt hiszem itt volt utoljára mindenki együtt, például Luis-zal nem találkoztam már többet, ő másnap el is indult a szüleivel európai körútra. Azóta már otthon van Hondurasban, és ki tudja visszajön-e valaha.

Ezután még volt 2 napunk Rotterdamban Anyuval, amit városnézéssel és egyéb pihenős dolgokkal töltöttünk. Amit külön kiemelnék, az a sétahajózás volt, amire végül befizettünk, és hatalmas élmény volt. Van egy hajójárat, ami kivisz az Europort-hoz, ami Európa legnagyobb kikötője, a világon a 3. (Shanghai, Singapore, Rotterdam). 1962-2004-ig a világ legforgalmasabb kikötője volt, 2009-ben pedig a világ 10. legforgalmasabb konténerkikötője. Területe 105 négyzetkilométer, és jelenleg is bővítik. A hajó bevitt minket a konténerrakodó belsejébe, ahol hatalmas hajókról pakolták az irdatlan mennyiségu konténert. Csináltam rengeteg képet, érdemes megnézni a galériámban.

A galéria a képre kattintva elérhető.

Végezetül Szeptember 2-án hazarepültünk, és a magyar válogatott legyőzte a svédet fociban.

2 év

Bizony, ma két éve érkeztem meg Hollandiába. Az első bejegyzésem elég rövidke volt, de élénken emlékszem rá, hogy milyen érzés volt egy új városban új életet kezdeni. Egy évvel később már gyakorlott holland egyetmistaként épp unatkoztam az esőben, és a szuper nyaram élményeit soroltam fel.

Az időjárás mit sem változott tavalyhoz képest, ma is esett az eső, a szokásos 20 fok pedig szinte melegnek hat. Még egy hasonlóság, hogy éppen új lakásba költözök, ma kaptuk meg a kulcsokat. Rotterdam szélére költözünk, ami nagyon kellemes, bár kicsit messze van a központtól. Szép nagy ház, 3 kellemes szobával.

Ami nem olyan, mint tavaly, az a nyaram. Nem voltam még nyaralni, és már nem is leszek augusztusban, hiszen a diplomázás lekötötte minden időmet. Tegnap megvolt a green-light meeting, ami kicsit olyan, mint egy védés. A professzorok nagyon meg voltak elégedve a diplomámmal, csak pár apróságot kell kijavítanom, és jövő héten kedden végleg le fogok diplomázni. Már nagyon várom, meghívam mindenkit, aki errefelé fog járni, jön Anyukám és András, a nagybátyám is a prezentációra. Utána lesz egy kis vacsora, meg valami buli is. Szeptemberben pedig jön a jól megérdemelt pihenés.

Hogy hogy érzem most magam? Hát azt kell mondjam, hogy ez az év nem teljesen úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Egy elég balszerencsés perióduson vagyok túl, remélem végleg. Talán ott kezdődött minden, hogy kirúgták Romeijnt, és már akkor is írtam, hogy ez valószínűleg elég nagy befolyással lesz a második évemre. Hát kicsit sem tévedtem, ott indult el a lavina. Aztán jött a szakmai gyakorlat kálváriája, majd a diplomamunka keresés, dinamika vizsga, végül a diplomázás, lakáskeresés és munkakeresés problámatrió. Egyszóval nem volt sétagalopp ez az év. Ami nagyon furcsa, az a két delfti évem hatalmas kontrasztja.

Azért most már kezdek kicsit helyrejönni, a sok keménykedés és idegeskedés végre meghozta az eredményét, és a munkán kívül már majdnem minden megvan. Nem akarom elkiabálni, de lassan vége az egyetemnek.

Őszintén remélem, hogy a következő évem jobb lesz, kevesebb problémával, több örömmel, bárhova is vessen az élet.

PS: Minden megmaradt blogolvasónak nagyon szépen köszönöm a kitüntető figyelmet!

Türelmetlenség

Mostanában azt vettem észre magamon, hogy nagyon ingerlékeny lettem. Hiába próbálok türelmes lenni, nem megy. Minden apróság felidegesít, és nem tudom megfelelő empátiával kezelni a váratlanul jött helyzeteket. Nem jó jelek ezek, ugye a stresszre utalnak.

Pedig 1-2 hete már egész jól éreztem magam, nem voltak ilyen gondok. Sikerült lazán intézni a bokros teendőket, a levegőben tartani a sok labdát. Valami megváltozott az utolsó héten, és már igencsak nagyokat ütögetek a félrement labdákba. Már csak 10 nap, és utána jöhet a kikapcsolódás. Csak éljem túl ezt a 10 napot.

----------------

Először arra gondoltam, hogy kiteszem ide a diplomamunkám magyar nyelvű összefoglalóját, de rá kellett jönnöm, hogy a nem építőmérnök olvasók egy szót sem értenének belőle, és még szép ábrák sincsenek benne. Ehelyett kiválasztottam pár képet, amik talán jobban elmesélik, hogy miről van szó.

Skarv FPSO

Egy durván 300 m hosszúságú tengerjáró hajó, ami olajat hoz a felszínre a tengerfenékből. A tetején nagyon sok csővezeték, és egyéb eszköz található, ami használható kőolajat eredményez.

P500 modul

Az egyik modul tartószerkezete. Ebbe van bepréselve a sok mechanikai eszköz, meg csővezeték, centifugák, stb. A cégnek ezt a modult kell megterveznie A-tól Z-ig. Kb 20x40 m alapterületű.

Lehajlási alak forgató gyorsulás hatására

Ahogy a hajót mozgatják a hullámok a tengeren, a modul szerkezetében igénybevételek keletkeznek. A hullámok azért különleges terhelés, mert gyorsulási komponensük is van a szerkezetre nézve. Ezt nehéz modellezni, mert elég összetett. A fenti ábrán épp azt látjuk, hogy mi történik, ha a hajó oldalirányban "billeg".

Az egyik csomópont részletes modellje

Ám minket nem is ez érdekel igazából. A szerkezetet sokkal közelebbről kell megvizsgálni, egészen milliméteres nagyságrendben. Ez a modell egy nagyon precíz számítást tud végrehajtani, azt mondja meg, hogy bizonyos terhelés hatására milyen feszültségek keletkeznek a szerkezeti csomópontban. Az ábrán azt látjuk, hogy milyen az alakja a csomópontnak ha hajlítónyomaték terheli a felső acél csöveket.

Feszültségkoncentráció egy hegeszési varrat közelében

És itt van a lényeg. Az ábra a csomópont egyik pici részletét mutatja, ami a felső acélcsövek csatlakozása a fura alakú csomólemezzel. Ezek össze vannak hegesztve, és a hegesztési varrat közelében feszültségkoncentráció keletkezik, ami hosszú távon tönkreteheti a szerkezetet. Na ezt kell minnél jobban meghatározni. A viszonyítás kedvéért: egy háromszög kb 20 mm oldalhosszúságú.

Rotterdam, visszaszámlálás

Nahát lassan 3 hete, hogy elköltöztem Delftből. Ideiglenes szállásomon, Orsi szobájában tárolom a cuccaimat, meg éjjelente magam, de amúgy nem vagyok túl sokat itthon, mert rengeteg a dolog. 

Egyrészt leadtam a diplomamunkám az egyetemen. 150 oldal, szép színes. Írtam bele magyar abstractot is, nem volt egyszerű angolról lefordítani. Jövő héten kedden van a "Green-light" meeting, ami lényegében olyan, mint egy külön védés. Itt szedik darabokra a diplomamunkád, és kérdeznek rá minden apró részletre. Még kell egy powerpoint prezentációt csinálnom addig, szóval nincs megállás.

Másrészt a Dinamika jegyemért is nagyon kell teperni, egy elég durva, kis 40 oldalas szösszenetet írtam 11 feladat megoldásaként, színtiszta levezetés, dinamikai rendszerek (lényegében különféle differenciálegyenletek) megoldása. Még ki kell javítani benne 1-2 dolgot, és akkor már oké is.

Voltam moziban is végre, megnéztem a Horrible Bosses-t, de kicsit csalódás volt a trailer után, ott már ellőttek minden jó poént. Pedig a szereplőgárda nagyon ígéretes volt.

Munkám még nincs. Viszont már tudom, hogy Szeptember 2-án megyek Magyarországra kicsit nyaralni. Már nagyon rám fér, eléggé elfáradtam a nyárban.

Költözés

ilyen üres legutoljára 2 éve volt

Múlt héten Rotterdamba költöztem. Hivatalosan is vége van a delfti életnek, elköszöntem a DUWO-tól, visszakaptam a kauciót egyben, és leadtam a kulcsokat. Költözni fárasztó. Még úgy is, hogy egyik nap a kollegám besegített egy kocsival (Peugeot 106, szó szerint telepakoltuk), 5 napig tartott, amíg minden cuccom áthoztam Rotterdamba. Ideiglenesen Orsi szobájában lakom, aki közben elment nyaralni egy bő hónapra. Munka után irány Delft, pakolás, takarítás, majd vonatozás 1,2,3 dobozzal/szatyorral stb. Kiderült, hogy amikor már majdnem üres a lakás, akkor is van benne annyi cucc, hogy azt nem lehet 1 menetben elvinni.
Utolsó közös esténken Luis-szal lementünk a ház elé vacsorázni ahhoz a kifőzdéhez, ahol 2 év alatt sosem ettünk annak ellenére, hogy szó szerint 20 méterre van a házunktól. Nem is nagyon bántuk, hogy nem tettük meg előbb, igazából csak a szimbolikus érték miatt érdekes a történet. Búcsúzásként még megajándékoztuk egymást egy kis emlékkel. Én egy faliórát kaptam, utalásként arra az 5 darabra, ami nem működött 2 évig a falakon. Cserébe tőlem pedig egy képes holland szakácskönyvet (101 olcsó étel) és egy uzsonnásdobozt kapott. Egész megható volt, hüp hüp.

A költözés egyben azt is jelenti, hogy nemsokára letelik a 2 év, amit az MSc-re, és egyben a blogra szántam. Erről még lesz szó bővebben is, de még nem döntöttem el minden részletet. Bizony, repül az idő.

Munka fronton annyi történt, hogy mindkét cég, akiknél voltam interjún közölte velem, hogy éppen most nem aktuális a létszámbővítés, nagyon szeretnének felvenni, de jelenleg nem tudnak. Sokféle indokot is szolgáltattak, de a lényeg, hogy náluk nem fogok egyhamar elhelyezkedni. Így a jövőm ismét teljes ködbe burkolózik. Természetesen nem adtam fel a kűzdelmet, megint felforrósítottam pár szálat, még új opciók is szóbajöttek, de már szinte biztosra veszem, hogy nem fogok tudni szeptember elsején munkába állni. Elég hihetelen számomra ez az egész ügy, eddig azt hittem, hogy itt nem túl nehéz munkát találni egy jó mérnöknek, de a legnagyobb tanulságot a saját bőrömön kell megtanulnom.

Hiába élsz külföldön, hiába beszélsz 3+ nyelven, hiába vagy életed legpengébb formájában, hiszen most fejezted be az egyetemet, hiába dolgoztál egyetem mellett 2 évet a szakmában, hiába 3 oldal a szakmai CV-d, akkor is kezdő mérnök vagy.

Kezdő mérnök senkinek nem kell!!

Bármenyire is próbálkozom, akkor is kezdő mérnöknek titulálnak, és közlik, hogy rád most nincs idejük/kapacitásuk, hogy betanítsanak, meg csak nyűg lennék a senior engineer-ek nyakán. Na de könyörgöm, azért van diplomám, mert kurva gyorsan tanulok, és potom pénzért is napi 8+ órában írok reportot!! Na erről ennyit. Amikor megpendítem, hogy értem én, hogy kezdő mérnök nem kell, de nem leszek csak a várakozástól tapasztalt mérnök, akkor csak szélesen mosolyognak, az nem az ő gondjuk.

Joris múlt hét pénteken közölte velem, hogy karácsonyig biztos nem tud felvenni. Ezen szuper hírek után írtam a lányoknak, hogy bocsi, de nélkülem próbáljanak lakást szerezni, mert én azt sem tudom jelenleg, hogy hol leszek 2 hónap múlva, meg lesz-e miből fizetni a lakbért. Még 1 lakás volt hátra, már meg volt beszélve a megtekintés, gondoltam jófej leszek, és megnézem a lányoknak. Egy lakás már nem számít, úgyis vagy 10-et láttam előtte. Egy átmulatott este és elég kevés alvás után elmentem megnézni a helyet, és annyira megfelelő volt, hogy el is döntöttük még aznap a lányokkal, hogy kivesszük. Még nekem is megfelelt, mert kiderült, hogy nincs ügynökség, meg ügynöki díj, és nem kell nekem aláírni 1 évre a szerződést. Egy jó kis 3 szobás lakás, egy kínai/holland nőé, aki általában diákoknak adja ki, nagyon olcsó, és bútorozott. Egész kellemes környéken van, a Zweedsestraaton (Svéd utca). Amúgy a környék csupa országneves utcából áll, még Magyar utca is van! Megbeszéltem a lányokkal, hogy nem garantálom, hogy tényleg 1 évig tudok maradni, de szerencsét próbálok, és lesz ami lesz. Ha lesz munkám, ráadásul normális közelségben, akkor akár hosszú távra is megfelel majd.
Egy gonddal kevesebb.

Orsiék lakásában rendesen 4 lány lakik, de jelenleg mindennyian külföldön nyaralnak. Helyettük most 3-an lakunk a lakásban ideiglenesen, Diana (litván), Paolo (portugál) és én. Nagyon más velük lakni, mint Luis-szal, hatalmas társasági élet van. 1 hete lakom itt, de eddig minden nap közösen ettünk, jégkrémeztünk, sőt már bulizni is elmentünk egyszer. Nem hagynak esténként filmezni :D Rá kellett jönnöm, hogy akaratlanul is, de nagyon elszoktam már a pezsgő társasági élettől, itt az ideje kicsit szocializálódni!

Kiszolgáltatva

Az elmúlt 3 hetem elég horribilisra sikerült. Jelenleg már úgy érzem magam, hogy nem nagyon lehet rosszabb az élet, az újabb és újabb napi rosszhíreken már nem is tudom felhúzni magam, rezignáltan veszem tudomásul, hogy ismét változnak a tervek. A tervek mindig változnak. Eljutottam odáig, hogy azt sem tudom rendesen megtervezni, hogy mi lesz a következő héten, mit fogok csinálni, hol fogok lakni, hasonlók. Nem rajtam múlik, mindig valaki más tesz keresztbe, és rajtam csattan az ostor.

Az egész talán ott kezdődött, hogy a Dinamika vizsgát megírtam, majd a professzor, aki eddig mindig 1 héten belül kijívított mindent, 20 napig hozzá sem nyúlt a vizsgákhoz. Mikor végre kiderültek a jegyek, igencsak meglepődtem, hogy megbuktam. Nem nagyon, de épp eléggé, hogy ne legyen meg a tárgy, így ne tudjak lediplomázni. Aznap éjjel annyira felhúztam magam, hogy nem nagyon sikerüt aludni. Másnap írtam egy szívhezszóló levelet, hogy ugyanmár adjon egy esélyt a nyáron megszerezni a krediteket, mert csak miatta csúsznék fél évet. Azt válaszolta, hogy ha elküldöm az összes idei assignmentet hibátlanul, akkor megbeszélhetünk egy szóbli vizsga időpontot. Na ez az időpont még nincs meg, ez az első bizonytalansági faktor.

Aztán folytatódott a dolog a diplomázással. Volt egy progress meetingem, ahol minden professzor és érdekelt ott volt, na ennek a végén szépen egyeztettük naptárjainkat, és kijelöltük a diplomázás időpontjait. Először lesz egy "green-light" meeting, ami lényegében a védés, majd egy Final Presentation, ami a nyilvános előadás, és itt kapom meg a jegyet. Már akkor szépen beletették abba az 1 hétbe a védést, amikor haza akartam menni, hogy kicsit pihenjek. Ezt még lenyeltem, mint keserű pirulát, de nembaj, 3 nap Balaton is valami. Ezek után szintén 20 nappal épp hazaért az egyik professzor, és írt is egy emailt, hogy sajnos neki mégsem jó Augusztus 16-a, tegyük már át máskorra a védést. Mindezt úgy, hogy rajta kívül csak 5 másik emberrel baszott ki 1 mondatban. Megint eléggé elszállt az agyam, azonnal elkezdtem telefonálgatni, emailezni, természetesen nem lehetett elérni senkit. Most épp úgy néz ki, hogy Augusztus 23-án találtam 4 órát, amikor mindenki itthon lesz, és még rá is ér. Nem is részletezem a küzdelmet, amígezt sikerült elérnem.

A következő csodás sztori a költözködés. Szintén kb 3 hete elkezdtem új lakás után nézni, még lakótársakat is találtam 2 magyar lány személyében, már csak a 3 szobás lakás hiányzott. Több 10 óra keresés után és rengeteg emailezés, telefonálás után sikerült 7 lakást megnéznem Rotterdamban. Szavakkal nem lehet leírni, hogy mennyire elkeserítő volt a helyzet, a disznóólnál is koszosabb szobákat akartak nekünk kiadni aranyáron, hol lopott hangfalakat tárolt benne valakik, hol heroinos tű várt a konyhafiókban, és még sorolhatnám. Ilyen előzmények után el lehet képzelni, mennyire örültem neki, amikor találtam egy kiváló helyet, tök jó helyen, frissen felújítva, olcsón, bútorozottan. 2 szer is voltam megnézni a helyet, a második alkalommal a tulaj is ott volt, már a bútorokat beszéltük meg éppen a lányokkal, amikor egyszer csak hív az ügynök, hogy most hívta a tualj, hogy mégsem adná ki nekünk a lakást. Kérdezem, hogy de mégis miért, erre valami olyan elbaszott szöveggel jött az addig nagyon kedves és segítőkész nő, hogy végre leesett, hogy hazudik. Felhívtam a tulajt is, majd egy jó 10 perces beszélgetés után kiderült, hogy nem csak nekem hazudott, hanem a tulajnak is, egyikünk sem azt kapta, mint amire számított. Nem írom le az egész sztorit, a lényeg, hogy 2 nappal a szerződés aláírása és 5 nappal a költözés előtt lakás nélkül maradtam, úgy, hogy közben lemondtam másik lakásokat is, mert már azt hittem nem lesz rá szükségem.
Most ott tartok, hogy 2 nap múlva ideiglenesen Orsi szobájába költözök Rotterdamba, ő úgyis megy el egész augusztusban nyaralni, és van 3 hetem találni egy szobát. Már mindegy, hogy hol, kivel, mennyiért, csak legyen.

A hab a tortán a munkavállalás. Az elmúlt 2 hétben volt 2 állásinterjúm is, mindkettő jól sikerült, és azt reméltem, hogy mostanra már tudni fogom, hogy hol fogok szeptemberben munkába állni. Persze ebből sem lett semmi, a bizonytalanság továbbra is tart, ennél nincs rosszabb. Az első hely az IV Oil and Gas nevű cég,  Papendrechtben vannak, egy elég elfoglalt cég, sok a munkájuk. Az interjúm nem volt zökkenőmentes, nem egyszerű kijutni odáig, egy autópálya mellett van a világ végén az iroda. Ráadásul ültem 40 percet a hallban, Hollandiában, ahol ha 2 percet késel, már csúnyán néznek rád. Kiderült, hogy elnapolták az interjút, csak nekem felejtettek el szólni. Ezek után a Department Manager kijött egy meetingről, és megtartottuk az interjút, hamár ott voltam, csak nem küld haza. Maga az interjú jól sikerült, meg volt elégedve velem. Megegyeztünk, hogy majd jövő héten beszélünk. Na még semmi hír.
A másik interjúm a mostani cégemnél volt, a jelenlegi főnökömmel. Megbeszéltünk egy időpontot, hogy akkor megtárgyaljuk hogyan tovább a diploma után. Én arra számítottam, hogy megmondja, hogy maradhatok-e, vagy sem. Természetesen nem ez történt, hanem elbeszélgettünk a cég helyzetéről, meg a projektek kifutási idejéről, és hasonlók. Azt mondta, hogy ő felvenne engem, de nem rajta múlik. Írni fog egy business plant, amiben taglalja, hogy milyen hasznos lennék a cég számára, és megpróbálja meggyőzni a főnökét, aki meggyőzi az ő főnökét, hogy vegyenek fel. Bárcsak tudnám, hogy miért egy Vice President dönt egy kezdő mérnök alkalmazásáról... A lényeg, hogy szerinte augusztus végén lesz eredmény, addig várnom kell. Na kösz, pont erre volt szükségem.

Na dióhéjban ez történt az elmúlt 3 hétben, természetesen mindent tudnék még részletezni, de már nem bírok többet gépelni. A kedvem nem túl jó, főleg, hogy úgy néz ki, hogy egyáltalán nem tudok nyáron hazamenni. Innen már nem nagyon van lejjebb, nem maradt semmi, ami elromolhatna.

Látogatás Hollandiában (Vendég-poszt, írta M. P.)

Még az ottlétem alatt beszéltük meg Balázzsal (vagy ahogy sokunknak természetesebben esik: Szigivel), hogy a látogatásomról először ő, azután pedig egy amolyan vendég-posztban én is beszámolok majd a blogján. Üdvözlöm az olvasót, M. P. vagyok.

Elvileg az lett volna a feladat, hogy egymástól teljesen függetlenül írjunk látogatásom napjainak soráról, de végül is nem tudtam megállni, hogy el ne olvassam az ő bejegyzését, és annak fényében alakítsam a magamét. Mivel ő már elég részletesen és jól leírta az ott töltött napjaimat-napjaink történéseit, és valószínűleg senki sem szeretné ugyanazt az elbeszélést kétszer meghallgatni, én talán nem is leszek túl epikus. Sőt azt hiszem, valami sűrítő+/poétikus hangot ütök meg, ami magában hordozza a modorosság veszélyét, de megteszem tétjeimet, és készséggel elbukom, ha a dolog nem áll össze.

Lévén alkalmi látogató, vendég, utazó, számomra a legtöbb tapasztalat pusztán szemlélésből származott, és a legtöbb dolognak, amit megszemléltem, a rendkívüliség volt a fő tulajdonsága (már csak azért is, mert ami nem volt rendkívüli, az nem akadt fönn a rostán).

A Schipholon a repülőgépek, a Boeingek és Airbusok, a hatalmas repülőtéri teraszról. Delftben a piros tégla áradata, a házfalakon és az utca burkolatán. Rotterdamban az építkezések – az egész város mint egyetlen nagy Potsdamer Platz, ahol, mivel vége a háborúnak, most felépítünk mindent, amit a szerkezet elbír, és betonból-acélból-üvegből felépíthető. Maastrichtban a Franciaországra emlékeztető kőhíd, a német romanika tananyagra emlékeztető nagytemplommal (és igen, a csapatban napozó lányok). Amszterdamban, hogy minden utcája ugyanaz. Hágában az őzekkel és ludakkal népes városi park.

Maastricht

A múzeumok és a képek. A világ négy sarkából összesereglett utasok fölé emelkedő repülőtéri irányítótorony, a delfti piactér fölé magasodó templomtorony után Bábel tornya a rotterdami múzeumban, a Boymans-van Beuningenben. Ugyanott Boschtól A vándorlegény vagy a siralmas állapotukban is tökéletes, borzongató jelenetek Az Özönvíz és A Pokol tábláin. A Rijksmuseumban visszafogott, szép elrendezésű, pontosan metszett téli falusi jelenetek, a Van Gogh múzeumban a napon érlelődő gyümölcsfák és búzamezők. Anne Frank háza, egy-egy idézet mindennapokról, reményekről, tervekről. Auschwitz síkja panorámában a falon. Delft látképét nézni Hágában.

Ezt láttam; de nemcsak láttam, hanem hallottam és beszéltem is, interakciókba kerültem. Angolul, mert ahogy nekem is tűnt, tényleg mindenki tud. Maastrichtban az óvárosi utcán sétálva egy földszinti ablakból korunkbeli bulizók nyújtották a kamerát és kértek angolul, fényképezzem le őket. Amszterdamban aprópénz az angolul kéregetőnek. Nem érezni szükségesnek, hogy zavarba jöjjek, s éppen ezért kissé mégis zavarba jönni, amikor a lány a kirakatból angolul megszólít. Vagy interakció magyarul: mert a Rijksmuseumban megkérdezték, honnan jöttem, és „köszönöm”-mel feleltek, amikor kifizettem a belépőt. Vagy interakció magyarul rögtön a második estén, egy régi radnótis (kétezer kilométerre otthonról is egy régi radnótis) srác delfti házibuliján, ahol óriás szappanbuborékokat eregettek, s ahol az alkalom valószínűtlensége nem is a zavar volt számomra, hanem éppen hogy a hangulat.

Láttam és hallottam, de ízleltem is. Rántott halat, azaz kibbelinget, a váratlan, de isteni túrótortát, a vajas baguette-tel lágy és ízes hagymalevest, a hagymakockás nyers heringet (nyúlós húsú, szegény fej nélküli halat); az absztinenciát felfüggesztve mindenféle gyümölcsösnek mondott, de reménytelenül sörízű söröket.

Erről én is csatolok egy képet

Láttam, hallottam, ízleltem, mind egyre kevesebbet tudtam ezekről beszélni, arról sem fogok tudni többet, amit szagoltam. Talán Delftben a lift szagát fölismerném, ha álmomban újra érezném. Amszterdamban a sajtboltban. Amszterdamban az utcán, a fiatal könnyedséget egy részükben rászabott, egy részükben már kinőtt ruhaként viselő közönség füstjét.

Balázs készítette rólam.

S maradna végül, amit megfogtam, amit megtapintottam. Ülésekbe simultam repülőn és vonaton. Kapaszkodók, lépcsőkorlátok. A bőröndöm húzta le a kezemet. A tagjaim érzése belülről, néhány guggolás, bokakörzés, térdemelés a képtári állás fáradságában. A szél az arcomon a scheveningeni tengerparton, az utolsó nap. Kerülj közel. Pancsoltam az Északi-tengerben. Megszokhatóan hideg. Csapkodó hullámok, vizes nadrág. Mélyedést mos a láb köré, ahogy visszahúzódik, ez a nyomunk a világban, míg simára nem javítja a következő áradat.

MP látogatóban

Június végén meglátogatott egy kedves barátom Budapestről, kihasználva az alkalmat, hogy még pár hétig egy aránylag nagy lakásban lakunk, ahol külön szoba jár a látogatóknak. Miskolczi Peti, avagy MP, az első a Berényes társaságból, aki közel két év alatt megtisztelt jelenlétével.

Egy péntek reggel érkezett, természetesen Schipholra, hiszen nagy repülőfan. Amíg én dolgoztam Hágában, ő a kilátó teraszról készítette el az előirányzott éves repülőfotóinak 90% -át. Délután Hága Centrálban találkoztunk, ahonnan végül először hazamentünk lepakolni. Itt meg is szeretném mégegyszer köszönni az átadott hazai szeretetcsomagot, tényleg hihetetlen jól esik otthoni ízeket kóstolni. A szeretetcsomag tartalma (jövendőbeli látogatóimnak hasznos lehet), egy doboz Túró Rudi, 1 csomag Pilótakeksz, 2 rúd Pick kolbász, 1 üveg pálinka. A kolbászból és a pálinkából még természetesen van, ezek lassan fogyó termékek. A kipakolás után végül úgy döntöttünk, hogy aznap lazára vesszük a figurát, és csak este sétálunk be Delft központjába körülnézni. Természetesen este megtekintettünk minden fontos látnivalót, nevezetes épületeket, szobrokat, templomtornyokat, kocsmákat. Ittunk egy welcome üdítőt, aztán hazafelé vettük az irányt, és a másnapot tervezgettük.

Mivel nem volt túl jó az idő, konkrétan finoman, de kitartóan esett, úgy döntöttünk, hogy ma Rotterdam lesz a program. Felültünk a sebesvonatra, és negyed óra alatt Rotterdamban is voltunk. Mivel még mindig esett, úgy döntöttünk, hogy először a Museum Boymans Van Beuningent iktatjuk a programba. Ez rendkívül jó döntésnek bizonyult, hiszen egyrészt nem áztunk bőrig, másrészt egy nagyon színvonalas kiállítást tekinthettünk meg. Én még nem voltem ebben a múzeumban, így nekem is újdonság volt minden. A kiállítás négy részre tagolódott. Az első adag, egyértelműen a legjobb része a múzeumnak, a Régi Mesterek névre hallgat. Itt található többek között Rubens, van Eyck, Rembrandt és Bosch néhány világhíres alkotása. Nekem legjobban Brueghel Bábel tornya című képe tetszett, lélegzetelállítóan részletgazdag, és monumentális alkotás. A második részben 19. és 20. századi festők képeit tekintettük meg (Dürer, Cézanne). Ez sem volt rossz rész, de nekem kevésbé tetszett, meg nem is volt túl tematikus a dolog. A harmadik rész modern képeket tartalmazott, például Monet és Salvador Dali képeiből. A negyedik rész volt a ráadás, igencsak meglepődtünk rajta. Egy iparművészeti kiállításba csöppentünk, űrhajóval, űrtárgyakkal, és hihetetlen aberrált festényekkel. Összességében nagyon tetszett a múzeum, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Mire kiértünk a múzeumból már kezdett alábbhagyni az eső, és elindultunk vársotnézni. Az Erasmus híd mellett betoltuk az első kibbelinget (sült tokhal), fotózkodtunk a híddal, megnéztük a Régi Kikötőt, a Kockaházakat, majd ittunk egy kávét és ettünk egy fenomenális túrótortát a Picknickben. Innen már eléggé esteledett, úgyhogy az állomás felé vettük az irányt, és hazarobogtunk. Este még kicsit sorozatoztunk, majd a másnapot próbáltuk kitalálni.

Reggelre sikerült is megálmodni az aznapi programot, méghozzá nem is akármilyen programot. Úgy határoztunk, hogy olyan helyre megyünk, ahol még én sem jártam, mégpedig Maastrichtba. Maastrichról azt kell tudni, hogy Limburg tartomány déli csücskében helyezkedik el, tehát egész Hollandia legdélibb pontján, ami igazából már erősen benyúlik Belgium területére. Itt írták alá az Európai Uniót deklaráló szerződést 1992 február 7-én, híres egyeteme van, és nem bombázták le a Második Világháborúban, mert meg sem próbálták megvédeni a holland csapatok. Ebből következően nagyon szép óvárosa van, városfallal, templomokkal, tóval. Csupán két és fél óra vonatozás után már meg is érkeztünk, és csodálatosan szép, meleg napunk volt. Egy jó nagy városnéző túrába kezdtünk, melyről a képeket az alábbi képre kattintva lehet elérni.

Nekem egyből megtetszett a város, teljesen más érzés volt sétálni benne, mint a tipikus holland városkákban. Ennek a fő oka az, hogy az építészete lényegesen különbözik a németalföldi városokétól, elsősorban a kő, mint építőanyag használata miatt. Maastricht egy kissé dombos vidéken fekszik, ami szintén nagyon furcsa és felemelő látványt nyújott a szememnek.

A városnézésbe beiktattunk egy kis jóféle hideg búzasört is, ami határozottan meghozta a lelkesedésem a nagy melegben. MP kollegát a templomtornyok nyűgözték le legfőképp, elismerem nem voltak rosszak, engem meg a csapatokban lézengő lányok, akik ráadásul még nem is voltak Tipikus Holland Lányok (THL: magas, szőke, nem túl szép lány, kizárólag H&M póló, bőrkabát, harisnya miniszoknyával és bundás csizma, mindezt júniusban 28 fokban is). Megcsodáltuk a parkot is, tölgyfákkal, tóval és várfallal egyetemben, majd, mivel már közeledett a vacsoraidő, leültünk egy nagyon hangulatos helyre egy leves + sör kombinációra.

Beninek szeretettel: francia hagymakrém leves sajttal és piritóssal, csirkeragu leves szintén vajas pirítóssal és almás üditő, valamint erősebb belga üdítő. 

Vacsora után hazafelé vettük az irány, egy kisebb késéssel, de rendben megérkeztünk.

Hétfőn Amszterdam volt soron. Itt úgy találtuk ki a programot, hogy aznap csak városnézés lesz, azzal is el lehet bőven tölteni egy egész napot; és Peti másnap egyedül visszajön a múzeumi körútjára. Még mindig nagyon szép időnk volt, kifejezetten meleg. Napközben UV riasztás is volt, úgyhogy csak délután 2-kor indultunk el. Ez jó döntésnek bizonyult, mert 3-kor a pályaudvarról kiérve még mindig nagyon erősen sütött a Nap. Gyalog indultunk útnak, először a belvárost tekintettük meg, rengeteg turistával egyetemben. Csináltunk tipikus túristafotókat, átbarangoltunk a csatornák szövevényén, leültünk kicsit a Vondelparkban egy fagyival, majd továbbmentünk a Museumplein felé. Itt megint pihentünk kicsit, még mindig nagy volt a hőség.

A sétát a városközpont felé folytattuk, további helyek megtekintésével, majd mivel már elég fáradt voltam a sok gyaloglástól, azt javasoltam, hogy üljünk le egy sör erejéig az egyik csatornaparton, az is nagyon hangulatos és hozzátartozik az amszterdami feelinghez. Ez tényleg jó ötlet volt, nagyon kellemes volt a hűsítő szellőben üldögélni egy hasonló jellegű sörrel. Mivel még 9-kor is nagyon világos volt, ezért napvilágban indultunk neki a Vöröslámpás Negyednek, amit meg is tekintettünk, és a másik végén kilyukadva az állomás felé vettük az irányt.

Kedden én dolgozni mentem, mert nagyon közeledett a részhatáridő a diplomámmal, csütörtökre kellett készülni a progress meetingre. MP egyedül vágott neki az amsterdami múzeumoknak, amivel az egész napot el is töltötte. Szerdán szintén dolgoztam, Peti pedig Hágát nézte meg múzeumostúl, belvárosostúl. Munka után találkoztunk, betoltunk egy kis nyers heringet, majd kivillamosoztunk a tengerpartra. Scheveningen minden látogatóval kötelező program, nem lehet vele nagyon ráfázni. Rendes szél fújt, egészen nagy hullámok voltak. Lábszárig bele is mentünk a vízbe, na meg csináltunk ugrálós képeket.

 

A tengerpart is nagyon jó volt, bár számomra már kezd bejáratottá válni a dolog. Visszavillamosoztunk Delftbe, ahol még beültünk a Klooster-be egy kicsit, ahol Luis is csatlakozott hozzánk.

Másnap reggel már csak az elköszönés maradt hátra, Peti ment Amszterdamba, én pedig az egyetemre prezentálni.

Nagyon örültem a látogatásnak, tényleg jó volt egy kicsit kikapcsolódni. Idén nyáron nem nagyon tudok hazamenni a diploma miatt, ezért különösen sokat jelentett, hogy kicsit enyhült a honvágyam, ami jelentem van. Ha nem is olyan formában, hogy meghalok tőle, de egyre jobban hiányzik a társaság, a sörözések a szabadban, a Balaton, a Városliget, a belváros, a vasaltszendvicses, na meg a zsongás. Viselt dolgaimról nemsokára ismét beszámolok.

Hering parti

A minap érdekes élményben volt részem a munkában. Délben a kollégáim mind elindultak felfelé, a fölöttünk lévő emeletre, és mondták, hogy "Haring-party" van, menjek én is, ha szeretem. Kicsit furcsán néztem, aztán leesett, hogy a halra gondolnak, nem a többi átvitt értelmű jelentésre. Azért ez nem volt teljesen jogos következtetés, mert mint kiderült,  az ultimate hering partira váltottam jegyet.

A művelet úgy nézett ki, hogy az egyik kisebb fajta tárgyalóban gyűltünk össze, és nyers heringet kajáltunk zacskós! kockára vágott hagymával! Én, meg még 12 középkorú, csíkos inges, öltönynadrágos mérnök. 2 teljes hűtőládányi heringet! Mit ne mondjak, elég elképesztő fordulat volt a munkanap során, erre igazán nem számítottam. Kiderült, hogy ezt minden évben eljátszák, ez egy irodai hagyomány.

*//:\\*

A Facebookon akkora sikert aratott az alábbi képem, hogy gondoltam megosztom nagyobban is, lehessen gyönyörködni. Katt.

Delft, 2011 Június 21

© Balázs Siegler

Not so shiny

Az elmúlt három hetet két dolog jellemezte: a szar idő és a dinamika tanulás.

Míg Magyarországon tombol a nyár, meleg van, nyári záporok meg viharok jönnek mennek, addig Hollandiában beköszöntött az elmaradt tavasz. Minden nap esik, van hogy napokig megállás nélkül, a maximális hőmérséklet 16-18 fok, az átlag olyan 12 körül lehet. Eléggé megviseli az embert, főleg a nagyobb zuhék előtti iszonyatos nedves levegő. Egy dologra jó ez az időjárás, a 4 fal közé szögezni mindenkit.

Amire szükségem is volt, hiszen neki kellett állni a tanulásnak. Van ez a Szerkezetek Dinamikája című tárgyam  ugye, ami úgy tűnik eddigi pályafutásom legnehezebb tárgya. Mondom ezt azért, mert sikerült 2 vizsgán is megbukni belőle: tavaly 5 öst, idén tavasszal 4 est kaptam belőle. Ez az első (és utolsó) tárgyam, amiből kétszer buktam meg. Igaz magamnak is köszönhetem a dolgot, mert egyik alkalommal sem tanultam rá eleget. Muszáj lesz szerdán átmenni a vizsgán, ezért az elmúlt 3 hetemet elég önsanyargató módon a tanulásnak szenteltem. Majdnem minden nap tanultam, nem mentem el esténként sehova, és korán keltem minden nap. Igazán sikerülhetne ezek után, drukkoljatok.
Amúgy írtam már erről a tárgyról többször is, az orosz professzor Andrei Metrikine tartja, méghozzá elég izmos tempóban. Olyan matematikai tudást vár el a hallgatóktól, ami talán 30 évvel ezelőtt standard volt az egyetemeken, de azóta max a TTK-sok körében lehet ilyet reálisan elvárni. Rengeteg féle differenciálegyenletet kell tudni megoldani, sokféle technikát kell ismerni hozzá, mindenfelé repkednek a Lagrange, Fourier, Duhamel, Laplace, Kronecker -ről elnevezett metódusok. Nem is tudnám most az összes kifejezést magyarra lefordítani, szinte biztos vagyok benne, hogy egy részüket sosem tanultam otthon. Mindenesetre most elég okosnak érzem magam, hogy ismét több oldalas levezetéseket tudok papírra vetni. Rég volt már ilyen érzésem. Az biztos, hogy a gyakorlás elengedhetetlen ebben a múfajban.

Amúgy ez az utolsó tárgyam az Msc-n, és már a diplomamunkámmal is jól állok, nagyon közeleg a vége. Néha elgondolkozom azon, hogy már 6 éve egyetemista vagyok, és nemsokára nincs tovább, jön a főállásban dolgozás. Amit egyszerre türelmetlenül várok, és kicsit félek is tőle.

Hanna

Az elmúlt pár hónapban nem nagyon találkoztam említésre méltó filmekkel, sem a holland bemutatók körében, sem a torrentoldalak választékában. Sajnos itt, Hollandiában, az amerikai blockbusterek sokkal inkább uralják a piacot, mint otthon, Budapesten.  Ennek ellenére örömmel számolhatok be róla, hogy végre megtört az átok, és egy kiváló filmet láttam.

A Hanna egy 2011-es film, amerikai, brit és német koprodukcióban készült. A Focus Features gyártotta, akikről azt kell tudni, hogy az egyik legjobb amerikai függetlenfilmes stúdió, érdemes egyszer elolvasni a történetüket, és az általuk készített filmek listáját, például itt és itt. (Olyan filmeket köszönhetünk nekik, mint a John Malkovich menet, Traffic, A Zongorista, Lost in Translation, In Bruge, Milk, Burn After Reading, stb.)

A Hanna főszereplője egy 16 éves lány, akit az apja nevelt fel egyedül, valahol a Finn hóbirodalomban az Északi Sarkkör közelében. Ketten élnek egy kunyhóban, a külvilágtól teljesen elszigetelve. A férfi elég különös módszerekkel neveli lányát, néha verekednek, rénszarvasra vadásznak, majd az elejtett állat csontjait használják célnak a lőgyakorlatokhoz. Este képeskönyvekből és lexikonokból tanulnak a világ többi részéről, különös tekintettel földrajzot és nyelveket. Egyszóval érezni lehet, hogy nincs itt minden rendben. Egyszercsak a fater kiás a földből egy jeladót, és azt mondja a lányának, hogy nyomd meg a gombot, és kezdődik a kaland. A legfőbb célod megölni egy nőt. Innentől beindulnak az események, pörög az akció, de a sztorit nem lövöm le.

A film elején, a hófödte Lappföld nagyon intenzív nyitány, teljesen egyedül vagyunk, minden neszt hallani, nincs hova menni, nincs kivel kommunikálni, a civilizáció legkisebb jele sincs közel s távol. Engem ezek a helyek nagyon vonzanak, nagyon szeretnék egyszer ilyen helyre eljutni. Hanna egy nagyon különleges lány, első pillantásra felkelti az ember érdeklődését. Amúgy egy ír színésznő játsza a karaktert, Saoirse Ronan, akit még sok jó filmben fogunk látni szerintem. A másik két főszereplő sem akárki, Hanna apját Eric Bana játsza, a gonosz CIA ügynököt pedig Cate Blanchett. Lappföld hideg, havas tája szinte magába szippantja a nézőt, és a későbbi jelenetek alatt már arra gondol az ember, hogy mennyire tiszta is egyben. Amikor az apa előveszi a jeladót, szinte egyből megtörik a varázs, piszkos lesz a hó, vége a magánynak. Még az akció előtt van egy jelenet, ahogy az ősember kinézetű férfi a hóval beborított kunyhóban előveszi az ollót, levágja a haját, szakállát, és felveszi az 1 szál öltönyét (ki tudja eddig hol volt), és elindul a hóban. Na ez a jelenet menő, a rénszarvas bunda után az öltöny hatalmas kontrasztnak tűnik. 

Az film innentől kezdve nagyon hasonlít a Bourne Rejtélyre, töménytelen mennyiségű párhuzamot lehet felfedezni a kettő között. Csak hogy egy pár motívumot említsek, a főhős, aki nem ismeri a múltját, rendkívül jól bánik a fegyverekkel, kitűnő fizikai kondícióban verekszik a CIA ügynökeivel, miközben egész Európán kereszül üldözik, mind mind visszaköszön ebből a filmből is. Így utólag belegondolva, én nagyon szerettem a Bourne filmeket is, nem csoda, hogy ez a film is megragadott.

A filmzenét a Chemical Brothers készítette, és nem is csalódik bennük az ember; nekem már a film közben feltűnt, hogy nagyon ismerős hangszerelést hallok.
Még rengeteg apróságot tudnék sorolni, amik megragadták a figyelmemet, de inkább nem teszem, mindenki nézze meg maga. Az IMDb szerint Magyarországon Június 23-án lesz a bemutató, ha én tehetném, biztos, hogy szélesvásznon nézném meg a filmet.

Sorozatok ismét

Most néztem, és már rég számoltam be az aktuális kedvenc sorozataimról, így jöjjön a hiánypótlás.
A májusi finálék óta rettenetes mértékben lecsökkent a néznivaló, ami egyfelől sajnálatos, másfelől meg hasznos is, mert van bőven más tennivaló, amiről jobb, ha nem vonja el semmi a figyelmem. Na lássuk, mit néztem ebben a félévben (a szokásosokon kívül):

Archer
Zseniális animáció, egy nem annyira titkos ügynökről, Sterling Archerről, sok káromkodással és politikailag inkorrekt viccelődéssel. Az elmúlt félév egyik legjobb döntése volt megnézni, és mivel összesen 23 db 20 perces rész van belőle (egyenlőre), pillanatok alatt be lehet darálni. Néha percekig hangosan röhögtem pár poénon, mindenkinek ajánlom, aki kicsit is fogékonyabb a kevésbé kommersz humorra.

Castle
A félév meghatározó sorozata. Sz Kis Zoli barátom javaslatára kezdtem bele, és úgy beszippantott, mint kezdődő tornádó a legelésző birkákat. Egy rendkívül csinos nyomozónő, Kate Beckett, és egy megnyerően nyomulós író, Richard Castle hosszú-hosszú flörtölését követhetjük nyomon. Minden héten új eset, közte az átívelő szálakkal. A nyomozónőt játszó Stana Katic személyében legújabb kedvenc színésznőmet üdvözölhetjük. Mivel a sorozat Amerikában az egyik legjobban teljesítő nem reality, ezért még sok évadnyi nyomozás van kilátásban.

Firefly
Ez a kultsorozat valamiért teljesen kimaradt számomra, és egy kis noszogatás hatására megnéztem még a télen. Összesen 13 rész készült el belőle, műfaja space-western, és hatalmas feelingje van az első résztől kezdve. Az egyik főszereplő, Nathan Fillion saját bevallása szerint is ez volt élete kedvenc munkája, és mindig is sajnálni fogja, hogy olyan hamar elkaszálták 2003-ban. A többi szereplő sem kis név, én csak Summer Glau-t és Adam Baldwin-t emelném ki, akik a scifi/geek sorozatok rajongóinak örökös szentjei. Nekem is nagyon bejött, mindenkinek ajánlom.

Game of Thrones
A legújabb fantasy sorozat, valami híres könyvből, amiről én még sosem hallottam ez előtt. Akármennyire is tiltakoznak ellene a fanok, a világ nagyon hasonlít a Gyűrűk Ura Középföldjére. Sean Bean karddal hadonászik meg lovagol. A sorozat sok-sok szereplővel, cselszövéssel és intrikával opeál. Eddig érdekes, bár lehet, hogy nem fogom örökké nézni. Két kedvenc karakterem van az első évadban, Arya (a kiscsaj a karddal), és Tyrion Lannister (a törpe jó humorral).


Mr. Sunshine
Igen, csak Matthew Perry (Chandler) miatt kezdtem el nézni, és elég szörnyű a dolog. Felejtős. Nem vicces.


Terminator: Sarah Connor Cronicles
Na ezt meg Summer Glau miatt kezdtem el, meg azért, mert csak 2 évad van belőle. Nem rossz, de csak unaloműzőnek ajánlanám. Túl sok benne az üresjárat, meg a lelkizés. Egyértelműen azok a legjobb pillanatok, amikor a Terminátorok próbálnak emberien viselkedni, de nem igazán sikerül nekik.

Champions League, Brasil

Na, ma este érdekes kalandokban volt részem. Először is elmentem a Proeflokaalba, ami a meccsnézős kocsma, szép nagy kivetítőn adják a meccseket. Ha éppen Spanyol csapat játszik, mindig tele van. Jó a hangulat, és van Warsteiner és Edelweiss csapolva. Szóval megnéztük a Bajnokok Ligája döntőt, Barcelona-Mancherster United. Eddigi tapasztalataim szerint mindig a spanyolokkal volt teli a kocsma, a Barca-Real mecccseken beférni sem lehet az ajtón, és hatalmas hangulat volt. Ehhez képest ma a Manchester góljánál 10 szer hangosabb volt a közönség, mint a 3 Barca gólnál. Ettől függetlenül még jó volt a meccs. Végül 4-en találkztunk odabent, Leticia, Helena, Óttar és én.

A meccs után még felmentünk Óttarékhoz, akik nagyon közel laknak. Kicsit hangolódtunk a következő programra, ami a Brasil Night volt. Én ugyan nem tudtam róla, de Delft egyetlen klubjában, a Speakersben, Brazil este volt. Teljesen váratlanul ért a program, kockás ingben (alatta a Flash póló azért befigyelt), mentem bulizni. A show nagyon jó volt, a színpadon egymást váltogatták a brazil dobolós-, capoeira-, táncolós csapatok. Persze igazi Brazilokkal, nem valami Holland utánzattal. A vége felé meg 5 igazi brazil karneváli táncoslány is feltűnt a színpadon - élőben egészen sokkal jobb az élmény, mint bárhol máshol. A csapatok fellépései között persze brazil zenéket játszott a brazil dj, a hagyományos sambától a badass brazil hiphop-ig minden volt a teritéken. Nagyon jó volt a buli, szokatlan módon egészen jó volt a nemek aránya. 

Azért kifelé menet egyből dobhártyán vágott a valóság - a külső teremben egy rakás holland ugrált az enyhén szólva is gusztustalan holland rádióslágerekre. Ezeknek tényleg nincs ízlésük.

P.S.: a borosta akkor is jól áll nekem.

Furcsa esküvő

Múlt hét pénteken egy igazi különleges esküvőn vettem részt. Arról már korábban is írtam, hogy az izlandiak mindig párban járnak, (néhány kivételtől eltekintve), és most az egyik pár úgy döntött, hogy összeházasodnak.

Atli az esküvő előtt 2 nappal megkért, hogy fotózzam le az esküvőjüket, mert az anyukája gépe beadta a kulcsot. Modtam, hogy szívesen, de ne várjanak profi mínőséget, hiszen csak 2 objektívem és egy tripodom van, még egy valamire való vaku sincs a szertárban. Mondta, hogy persze, nem gond, csak pár képet szeretnének.

Atli és Eva

Ezt már furcsának találhattam volna, de még nem sejtettem, hogy mennyire más lesz ez az esküvő, mint amihez Magyarországon szokva vagyunk. Péntek délután 5 kor találkoztunk a főtéren, pár képet szerettek volna az esküvő előtt. Kiderült, hogy fél 6 kor már várnak minket a Városházán, szóval 30 percem volt valami épkézláb képet elővarázsolni róluk. Mit nem mondjak, igencsak leizzadtam, és nem csak a melegtől. Azért sikerült pár jó portrét csinálni, bár lehetett volna több időt is szánni rájuk. Fél 6 kor bevonultunk a Városházára, ami a Nieuwe Kerk-el szemben áll a Főtéren, korábbi képeimről ismerős lehet. Kiderült, hogy a szertartásra 16 izlandi volt hivatalos, meg én. Mint látni fogjuk, minden a minimalizmus jegyében volt megszervezve. Bementünk a házasságkötő-termbe, ahol kétoldalt 1-1 sorban el is fért a teljes násznép. A szertartást egy Holland anyakönyvvezető tartotta, igencsak tört angolsággal. Körülbelül 15 percig beszélt, megvolt a gyűrű, a tanúk aláírtak, és már mehettünk is kifelé. A Főtéren még csináltam pár csoportképet, aztán mindenki szétoszlott. 

Csoportkép a Főtéren (16 izlandi)

A következő állomás Atli és Eva lakásán volt, ahol az ünnepi vacsora várt mindenkit. Már amikor ott voltam, akkor jöttem rá, hogy milyen furcsa is ez - nem béreltek ki vendéglőt/sportcsarnokot, nem hívtak meg 150 embert, még csak egy egész disznó sem volt levágva - az albérletükben volt a buli, ahol még székből sem volt elég, hogy mindenki együtt leülhessen. A kaja amúgy nagyon finom volt, hidegtál salátával, pezsgő, aztán 2 normál méretű torta. Voltam már nagyobb házibuliban is. Mégis, valahogy teljesen természetesnek hatott a dolog. Tényleg minimális költségvetéssel, minimális létszámmal, minimális méretű helyen, de megünnepelték, hogy összeházasodtak. El is felejtettem mondani, hogy mindkettőjüknek csak a szülei jöttek el, összesen 4 fő, még a testvérek sem jöttek el a jeles alkalomra. A maradék meghívott jelenleg mind Hollandiában él.

Az esküvői torta

A vacsora után kezdődött a buli, ami sok alkohol elfogyasztását jelentette, miközben megérkezett még pár nem-izlandi barát is. Később már zene is volt, meg éneklés és tánc. Tényleg nagyon jó volt, én szuperül éreztem magam. Az izlandiak nagyon jófejek, szinte kivétel nélkül. Arról nem is beszélve, hogy az izlandi lányok mind nagyon gyönyörűek, (és nagyon foglaltak). Ha nem is ezen a nyáron, de a következőn, már biztos úticél Izland.

Jó a buli

Az esküvőről készült képeim megtekinthetőek a Picasa galériámban.

Epilógus: Vasárnap reggelre ismét kitört az egyik vulkán Izlandon, a Grímsvötnum, és leállt a légiközlekedés. Eva szülei és Asta ittragadtak Hollandiában, talán pár napon belül repülhetnek, ha kedvező a széljárás :) 

Fele királyság

Na jó rég írtam, mindenkitől elnézést kérek, aki várta a postokat. Elég elfoglalt voltam mostanában, nem nagyon volt időm blogolni. 

A Keukenhof után a következő említésre méltó esemény a Queens Night volt. Ez az este a Queens Day előtti este, amikor is minden holland elkezdi a bulizást. Én Hágába mentem pár ismerőssel. Az egész város tele volt emberekkel, mert minden sarkon vagy vidámpark, vagy színpadok volltak felállítva. Az időjárás nagyon kegyes volt, laza 20 fok körül volt éjjel is a hőmérséklet. Azért időben hazamentünk, mert másnap nagy terveink voltak.

Nevezetesen a korán kelés, és bejutás Amszterdamba. Tavaly ugye ez nem sikerült. Idén Orsival ketten idultunk útnak, és meglepően simán jutottunk el 10 óra körül Amszterdam Centrálba. Innen gyalog indultunk útnak, és a Vondelpark felé vettük az irányt, ahol néhány ismerősöm tartózkodott. Na velük nem találkoztunk, ellenben Orsi barátja és a haverjai szembejöttek, így csatlakoztunk hozzájuk. Egész nap mászkáltunk a városban, söröztünk, meg a kirakodóvásárt néztük. A Vondelpark arról híres, hogy ezen a napon bárki kiviheti a kacatjait a parkba, és árulhatja a többieknek. Én erről a szokásról még nem is hallottam, így eléggé meglepett az irdatlan mennyiségű kisfiú és kislány, akik a földre terített pokrócon elhelyezett játékaikat árulták. A szüleik a pokróc mögötti strandszéken ülve napoztak, a kis lurkók meg teli torokból üvöltötték, hogy 2 Barbie/Transformers/fakocka 1 euro. Meglepően sok szülő viszont zenélésre késztette a gyerekét, rengetegen hegedültek meg doboltak a parkban. A Vondelpark után a Museumplein felé vettük az irányt, ahol egy Sziget nagyszínpadnál is nagyobb színpad volt felállítva, lévén ez a fő esemény. A színpadon minden egyes előadó 2 db számot adott elő, elég gyosan cserélgetve egymást. Iszonyatos mennyiségű holland X faktor/Voice/Holland’s got Talent felfedezett lépett fel, természetesen egyet sem ismertem közülük. Néha feltűnt egy egy külföldi is, de annyira nem híresek. Már épp kezdtem unni, mikor megjelent a színpadon Afrojack, aki egy elég menő Dj, és jó zenét játszik. Otthon rengeteget kell fizetni, hogy lássa az ember. Ezután jött a hír, hogy a bulit Armin van Buuren zárja, aki a Dj Mag Top 100-as listájának első helyezettje. (Érdemes a listát csekkolni, a jelenleg a top 10-ből 4 holland, de volt már több is). Végül nem vártuk meg, mert a hőség és a tömeg elég durván lefárasztott minket, de azért nagyon sajnálom a dolgot. Legnagyobb meglepetésemre teljesen simán hazaértünk a vonattal, nem volt semmi fennakadás.

A következő pont a villámlátogatásom Budapesten. 4 teljes napra mentem haza, ami alatt rengeteg minden történt. Találkoztam sok-sok ismerőssel, voltam bulizni, grillpartin, születésnapon, vásárolni, látogatóban a kórházban, vendéglőben, Zöld Pardonban (hiba volt), CD Fűben, Könyvtárklubban. Vettem egy 500 gigás WD Passport külső vincsesztert, mert a régi betelt. Szegény öcsémet rendesen elővette a balszerencse, egyik betegségből a másikba esett. Nem túl kellemes életmód, innen is kitartást kívánok, meg jobb szerencsét. Vasárnap este még beiktattam 2 találkozót, ahol meglátogattuk a Vasalt Szendvicsest a Wesselényi utcában, még mindig zseniális, valamint a Gödörben egy szuperjó koncert végét láttuk, muszáj kitennem egy videojukat:

www.felekirályság.hu

Hétfőn hajnali 4 kor keltem, és irány a reptér. Itt összefutottam Dzsuzsák Balázzsal, aki szintén a hajnali járattal ment dolgozni Eindhovenbe. Én délután fél 2 kor már Delftben a diplomakonzulenseimmel tárgyaltam a diplomám elő felét, amit amúgy elég jól fogadtak. Ez azért jó jel volt, gondoltam haladok valamennyire. Ekkor még nem tudtam, hogy az egyik konzulensemet kirúgták az egyetemről, és június végén távozik. Meg azt sem, hogy a cégnél az egyetlen kollegám, aki ért a témámhoz, felmondott, és május végén távozik. Na most itt tartok, remélem holnap nem fogják visszavenni az összes kreditemet, elvégre péntek 13. Bővebb információval majd még jelentkezem.